BÚÉK! Mindenkinek Boldog új évet kívánunk és a 2014-es évben is olvassatok sokat meg minket! :D

9.fejezet

-Mit szeretnétek enni? –kérdezte apa. – Még mindig pizzát esztek reggelire?

-Igen! Még emlékszel, hogy melyiket szeretjük vagy segítsünk? – kérdeztem mosolyogva.

-Ha jól emlékszem akkor Ella a Sajtos sonkásat szereti és Anett pedig a hawaii-t extra sok sajttal és ananásszal. Ugye? –kérdezte Ell apja.

-Pontosan! – mondtuk egyszerre Ellel.

-Rendben, amíg megjönnek a pizzák addig szívesen válaszolunk a kérdéseitekre. Azzal kiküldte a harmadik embert aki benn volt a szobában.

-Oké!-mondta Ell

-Anett még mindig félsz a bohócoktól? –kérdezte apa mosolyogva.

-Nem félek a bohócoktól csak futkos a hátamon a hideg tőlük! –vágtam rá azonnal.

-Na, de hogy válaszoljak a kérdésedre, ez a bohócos ötlet csak úgy jött. Valahogy álcázni kellett magunkat és valaki felvetette a maszkos ötletet. Bohóc maszkokat tudtunk a leggyorsabban keríteni. Ezért lettünk bohócok.

-Értem. De akkor is bohócok! – mondtam ájulást mutogatva.

-Ez van ezt kell szeretni. A célunk viszont elég nagy. Az eredeti terv mint azt már hallottátok úgy volt, hogy lebuktatjuk Kohot és minden szép és jó. Na ezen a terven sajnos változtatnunk kellett, mivel a szövetségiek nagyon vadásznak ránk, és minden bizonyítékot olyan szinten eltüntetnek, hogy az csuda. – mondta Ell apja.

-Az új terv a következő. Kiiktatjuk Kohot és a korrupt embereit. Így nem lesz aki folytassa az ártatlanok gyilkolását és arra is rá kell jönnünk, hogy miért éppen azok voltak a célpontok akik. – fejezte be a terv ecsetelését az apám.

- Oké ez mind szép és jó, de van fogalmatok arról, hogy hány emberrel van körülvéve az a strici? És hogy akarjátok megtalálni? – kérdeztem.

-Éppen ezen dolgozik néhány emberünk és abban bizakodom, hogy van valami tervetek arra, hogy hogy tudjuk leszerelni Kohot. És kerülhetnénk a trágár fogalmakat ha kérhetem? Anyád nevelhetett volna jobban is. – korholt le apa.

-Hát, ha többet lett volna otthon mint nálunk, akkor talán lehetne nevelésről beszélni, de szerintem Nora nénit már nem érdekli, azóta, hogy kicsapták az apáca suliból. –válaszolt helyettem Ell. Az a kis áruló! Ezért még számolunk pillantást vetettem rá, de ő csak mosolygott.

-Mi van? Mi az, hogy kicsaptak? – lepődött meg apám.

- És a magatartásáról ne is beszéljünk… A jegyeit meg ne is említsük. – mosolygott mellettem Ell. Ezért tuti, hogy ki fogom nyírni csak maradjuk kettesben.

-Anett? – nézett rám mérgesen apa.

-Öhm… izé… az úgy volt… - habogtam.

-Hogy többet van az igazgatói irodában mint az órákon. Mielőtt elkaptak volna minket felfüggesztették két hétre. Általában verekedésért megy az igazgatóhoz, de volt már lógás, wc-ben cigizés, tanárral ordibálás és még sorolhatnám. Azt látniuk kellett volna amikor az egyik kurvoidot a lábánál fogva kilógatta az ablakon, mert én lettem a piszkálódásuk tárgya. Azt megérdemelte, de én is el tudtam volna intézni lógatás nélkül. Ezután küldte el Nora néni abba a puccos katolikus lány nevelő suliba, miután hazamerészkedett két hónap után. – vallott színt helyettem Ell.

-De akkor is megérdemelték. És ki hallott még olyat, hogy földig érő szoknyában flangáljak egy suliban? Kösz nem. – fűztem hozzá, hátha még menthető valami.

- Várjunk csak. Hogy is csaptak ki abból a lány nevelőből?  Az apácák nem adják fel olyan könnyen. Már csak akkor csapnak ki valakit, ha már minden lehetőséget kimerítettek. – szólt közbe Ell apja.

-Öhm hát nálam elég gyorsan elfogyott a türelmük. –mondtam elpirulva.

-Két hétig bírták az apácák – kacarászott Ell és belekezdett a történetem mesélésébe. Gyorsan elhadarta az egészet. Na azt a pillanatot látni kellett volna amikor apám rám nézett.

- Nem mondod, hogy úgy megrémült az apáca, hogy beájult! Nem is csodálom, hogy csak két hétig viseltek el. – mondta apám elkerekedett szemekkel és kitört belőle a röhögés. A végére már mindenki röhögött. Egyszerűen nem tudtuk megállni, hogy ne röhögjünk. Mint a régi szép időkben, amikor még „éltek”. Jaj de hiányoztak azok a pillanatok. Egyszer csak kopogás törte meg a röhögő rohamunkat.

-Végre a kaja! – mondtam röhögve. Apa odament, hogy kinyissa az ajtót. És tényleg megjöttek a pizzák. A férfi aki elment, állt az ajtóban hat nagy pizzás dobozzal.

-Meghoztam a pizzákat. Ja és Diego meg Louis akarnak veletek beszélni. – mondta az ismeretlen.

-Rendben Mac. Küld be őket. –válaszolt apa. Kíváncsi voltam, hogy kik lehetnek azok.  – De előbb had reggelizzenek meg a lányok. Adj nekünk húsz percet. Jó?

-Oké főnök. – azzal elment.

-Rendben akkor mos együnk! – kiáltott fel Ell.

Tíz percünkbe telt felfalni mind a hat pizzát, új világ rekord. A maradék tíz percben bevonultunk a fürdőbe, hogy rendbe szedjük magunkat. Hála az égnek nem csak a fegyvereinket hozták magukkal, hanem a ruháinkat is. Máris jobban éreztem magam, mint pizsamában. Gyorsan összekapartuk magunkat. Már indulni akartunk kifelé, amikor kintről kopogást hallottunk. Amint kinyitottuk az ajtót, leesett az állunk. Három észveszejtően szexi srác volt benn a szobánkban és apáinkkal beszéltek. Mint a villám kinn is voltunk a fürdőből. Amint közelebb értünk mindenki felénk fordult.

-Fel ébredtek a Csipkerózsikák? – kérdezte az egyik mosolyogva. Ha mosollyal ölni lehetne, akkor én most holtan rogynék össze az biztos.

-Gyorsak voltatok lányok! Ő itt Diego, - mutatott a halálos-mosolyra- az öccse Louis és a haverjuk Henry. -mutatta be sorba a szexi idegeneket. Diego úgy egy nyolcvan magas lehetett, hollófekete hajjal, sötétszürke szemmel és észveszejtő mosollyal. Na meg a kockáiról ne is beszéljünk. A tesója Louis egy magas volt a bátyával, de neki barna haja volt és zöld szeme. Mindketten spanyolok voltak így első ránézésre. Barátjuk Henry viszont koreainak tűnt. Közel lehetett a két méterhez. Haja szőkére volt szívatva és a szeme kéken világított.

-Szasztok – köszöntek egyszerre.

-Sziasztok én Anett vagyok ő pedig Ell. – mutattam be magunkat. Ellt oldalba kellett böknöm, hogy meg tudjon szólalni. Úgy bámulta Henryt, hogy azt hittem kiesik a szeme.

- Ó sziasztok. – köszönt végre Ell is elpirulva.

-Na, ha végeztünk a bemutatkozással akkor térjünk a lényegre. Miről akartatok beszélni velünk? – vágott a dolgok közepébe Ell apja.

-Beszélhetünk előttük? Mert eléggé fontos az ügy és elég brutális. Nem akarom, hogy fültanúi legyenek. – mondta ránk pillantva Louis.

-Nem kell őket félteni. Nem olyan törékeny virágszálak, mint amilyennek látszanak. – kelt védelmünkre Ell apja. Nem csoda, hogy szerettem az apját.

-Megértem, de ők akkor is csak lányok. Ez nem való nekik. – jött a hímsoviniszta dumával Diego. Most hogy megtudnám ölni… de előbb jól megkínoznám ezt a barmot. Hogy mondhat ránk olyat, hogy „csak lányok”. Bevetettem a leggyilkosabb pillantásomat, de ő csak gunyorosan visszamosolygott.

-Ha nem tudnád Az Angyalokkal beszélsz! Úgyhogy jól fontold meg, hogy mit mondasz! – ó és Ellből kitört a gyilkos fenevad. Sajnálom szegény srácot… várjunk csak… mégse! Megérdemli a sorsát és ha ez a kínhalál, akkor szívesen segédkezek benne.

- Ti Az Angyalok? Na ne szórakozzatok velem! – röhögött fel Diego.

-Hé D! Állj le! Nem beszélhetsz így két gyönyörű úrhölggyel! Elnézésüket kérem a barátom viselkedése miatt… – mentegetőzött Henry. Végre valakibe szorult egy kis tisztelet. – de elég nehéz elhinnünk, hogy önök az alvilág rémei, Az Angyalok.

-Oké! Ácsi. Mit jön mindenki ezzel az úrinő dumával? Kibaszottul nem érdekel, hogy hisztek-e nekünk vagy sem. De ha együtt fogunk dolgozni, jó lenne tisztázni az ügyet. Azt akarjátok, hogy bizonyítsunk? Akkor mutassátok az utat és úgy szétverünk titeket, hogy még az anyátok is megbánja, hogy megszült titeket. – és kitört belőlem az állat. Ez van. Most írták alá a halálos ítéletüket. Mindenki döbbenten nézett rám. Egyszer csak Diego elkezdett röhögni. Óh mond csak, hogy bizonyítsunk és neked véged.

-Azt akarod mondani, hogy jobb lennél mint a Bohócok legjobb három embere? Na azt megnézem. – úgy röhögött hogy még a könnyei is folytak.

-Anett, Ell, Diego nyugalom. Muszáj így viszonyulnotok egymáshoz? – kérdezte apa.

-Ezt egyszer és mindenkorra le kell rendeznünk. Nem tűröm, hogy ezek kétségbe vonják a szavunkat. – válaszolt Ell halál nyugodtan. Akkor is ilyen szokott lenni, amikor közvetlen közelről leszúr valakit. És még ott volt az a hátborzongató mosoly is hozzá. Mint aki már tervezi a nyúzást és tudja, hogy ezt nagyon, de nagyon élvezni fogja.

-Hívjátok a hullaházat. Ennek nem lesz jó vége. – mosolyodtam el én is.

-Rendben, ha ezt annyira le akarjátok rendezni, akkor menjetek az edzőterembe! Nem akarom, hogy szétverjetek itt nekem valamit! – és drága apucim felfogta, hogy mi komolyan gondoljuk.

-Mutatom az utat. Utána viszont senki se siránkozzon, ha fáj valamije. –indult az ajtó felé Ell apja. – Önfejű banda. Gyorsan rendezzétek ezt le, mert még sok dolgunk van.

Becca Fitzpatrick: Finale (Csitt csitt 4.)

Röviden a könyvről:

Nora és Folt azt hitte, immár maguk mögött hagyták a bajokat. Hank nincs többé, a csúf vendettának véget vethetnek. Ám Hank – akaratlanul – után Nora válik a nefilek vezetőjévé, és be kell fejeznie, amit előde elkezdett. Vagyis el kell pusztítania a bukott angyalokat. El kell pusztítania Foltot.Nora ezt sosem tenné meg – így hát tervet készítenek Folttal. Elhitetik a világgal, hogy szakítottak, és belülről alakítják át a rendszert. Nora meggyőzi a nefileket, hogy hibát követnek el, ha a bukott angyalok ellen szállnak hadba, Folt pedig megtud mindent a másik oldalról, amit csak képes. Megállítják a háborút, mielőtt egyáltalán elkezdődne. Azonban még a legalaposabban kidolgozott tervek is sokszor félresiklanak. Norát mindenestől igénybe veszi új szerepe, és az addig sosem tapasztalt hatalom vonzásába esik.


Vélemény:

Sajnos elértünk a Hush hush saga utolsó részéhez...felejthetettlen és gyönyörű befejezés. Őszintén bevallom az első rész magasra tette a mércét, a második nem is igazán haladta meg, de azt is imádtam uyganúgy a harmadikat is, de ez az utolsó vetekedett az elsővel, lenyűgöző és csavaros néhol. A végén volt pár meglepetés, amire egyáltalán nem számítottam!! Nora viselkedése viszont megőrjített, én néha már a fejemet csapkodtam a falba, de nem vagyunk egyformák, és nagyon bátran küzdött. Szerintem ebben a részben jobban megismerhetjük a nefileket és az ő szempontjukat. Nora megkezdi az edzést, hogy felkészüljön a nagy csatára, először azt képzeltem olyan lesz mint egy tisztáson karddal egymásnak menő bukott angyalok és nefilek, meg egy kis vér stb....eleinte úgy tünt ebből a képzelgésemből nem sok minden lesz, de azért a végén csak bejött :D Foltot meg imádom, mint mindig, számomra ő a tökéletes pasi *_* (ne tessék kritizálni sem őt, sem az ízlésemet, mint mondtam, nem vagyunk egyformák, de szerintem a többség egyetért ;D).Én még kíváncsi lettem volna a többi arkangyalra, konkrétan megismerhetünk egy beszari, gyávát és itt kis is fújt majdnem...Megismerjük Dantét, Nora egyik "segítőjét" (személyi edző stb.), nos, számomra nem volt szimpatikus, sok volt bennem a kérdőjel vele kapcsolatban, de a könyv megadta a válaszok :D A végén van egy kis epilógus, és az is nagyon tetszett, annyira boldog voltam!! Addig a pillanatig amíg elfogytak a lapok :(, közben pedig sírtam...majd meg szakadt a szívem, de mint mondtam jó a vége :D (kívételesen nem tudtam ellenállni és megnéztem az utolsó mondatot..nem bírtam ki! >.<) Sajnálom, hogy véget ért, mert még nagyon szívesen olvastam volna róluk (legfőképp Foltról).

Tartalom: 5/4

Szereplők: 5/5 (Nora cselekedeteivel nem mindig értettem egyet, de amúgy nincs problémám a karakterével)

Megjegyzés: Olyan jó lenne, ha Becca írna egy könyvet(vagy könyveket) Folt szemszögéből, vagy Folt történetéről, nem? Imádnám!! *_* Mondjuk milyen volt amikor kitaszították a mennyből, meg a Nora előtti korszaka, biztos lennének benne jó kis szaftos történetek... :D Álmodozni szabad... ^.^ Remélem Nektek is tetszeni fog!! Mindenkinek ajánlom!!

Részlet a könyvből


Innen rendelhető meg:
PUHA
KEMÉNY

J.L. Armentrou: Ónix (Luxen 2.)

Röviden a könyvről:

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi.
Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat… 

Vélemény:

Már alig vártam a folytatást! Jobb mint az első rész! A törtémnet azonnal magávalragad és azért könyörögsz, hogy ne legyen vége. Amint a végére érsz rögtön követeled a folytatást és azonnal a rabjává válsz. :) Aki olvasta az előző részt, az Obszidiánt, az tudja, hogy miről beszélek.( Aki még nem olvasta, annak kötelező! ) Szóval... egyszerűen nem tudok róla rosszat írni! Ezt a részt is imádtam mint a előzőt. Kapunk egy új szereplőt is Blake-et és el is vesztünk egyet (azt nem árulom el, hogy kit :(). Visszatér egy régi-új szereplő de ezt se árulom el :P Kicsit elmélyülhetünk Daemon és Katy kapcsolatában, amiből fogadás lesz és nem mondom meg, hogy ki nyer! :P Mivel annyira, de annyira tetszett, hogy akár egész nap tudnék róla áradozni és elmondanám a jó részeket, most abba is hagyom! :D Csak annyit árulok el, hogy... olvassátok el! :P 

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/*5 

Megjegyzés: A következő rész címe Opál. A megjelenéséről még nem tudni semmit sajnos. De amint megjelent számíthattok a véleményére! :)

Részlet a könyvből

Innen rendelhető meg:
PUHA
KEMÉNY

Boldog Karácsonyt Kívánunk minden kedves olvasónak! És persze sok-sok ajándékot a fa alá! ;D

Dasom & Shiky & Mya 

Maggie Stiefvater: A hollófiúk (Hollófiúk 1.)

Röviden a könyvről:

Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme ... vagy te ölted meg őt.Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt.A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá.De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél.Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.

Vélemény:

A Mercy Falls farkasai (Shiver, Linger, Forever (még a véleményeiket nem mindnek írtuk meg)) után egy kicsit félve nyúltam újabb Maggie Stiefvater könyv után. De az mondhatom, hogy remek könyv! Az eleje egy kicsit vontatott, ezért raktam le, de azután újra nekiveselkedtem... és nem fogjátok elhinni, de egy nap alatt kiolvastam! A vége egyszerűen csodálatos! A fejezetek csak úgy olvastatták magukat. A szereplők nagyon jól ki vannak dolgozva, a személyiségük, a megjelenésük minden! Azt egy kicsit furcsállottam, hogy latint tanulnak, de végülis ezér egyedi. A történet az nagyon jó, tele van váratlan fordulatokkal. Néha csak lestem, hogy ez most komoly? Ezt nem hiszem el! Meg ilyenek. :P Nekem a kedvenc karakterem Adam volt. Próbált beilleszkedni a gazdagok világába, több kevesebb sikerrel. Na de nem akarok kisregény írni, úgy mint Dasom, úgyhogy csak annyit mondanék, hogy ez egy nagyszerű könyv és mindenkinek ajánlani tudom! ^^ :D

Tartalom: 5/4 (Csak az eleje miatt.)

Szereplők: 5/5 

Megjegyzés: A következő részt is tőlem várhatjátok! ^^

Részlet a könyvből

Innen rendelhető meg:
PUHA
KEMÉNY

Halihó! Ki mit kap karácsonyra? És ki mit szeretne?  Én őket kaptam! :)

Ezeknek a drágaságok véleményére biztosan számíthattok! Azt még nem tudom, hogy kitől, de tuti, hogy véleményezve lesznek! Csak idő kérdése. ^^ :DD

Bocsánat, hogy eddig nem voltunk, de tudjátok... a suli. Közeleg a félév és nagy a hajtás és sajnos nincs annyi időnk olvasni. De remélem azért visszalátogattok rendszeresen a blogra! :D


Mya 

Várólista csökkentés 2014

És idén is megrendezésre kerül a Várólista csökkentés! Minél több embernek ajánlom! Gondoljunk azokra a szegény könyvekre amik ott porosodnak a polcunkkon és még el se olvastuk őket! Most itt a nagy lehetőség! :D





Várólista:

1. Laurell K. Hamilton: Az alkony ölelése
2. Laurell K. Hamilton: A holdfény csábítása
3. Laurell K. Hamilton: Az éjfél simogatása
4. Laurell K. Hamilton: Misztrál csókja
5. Laurell K. Hamilton: Fagyos érintés
6. Nalini Singh: Angyalkard 
7. Nalini Singh: Angyalárny 
8. Maggie Stiefvater: A hollófiúk
9. Charlie Huston: Félholtak
10. Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
11. Sarwat Chadda: Az ördög csókja
12. Monika Feth: Az eperszedő 

Alternatív lista:

1. Melissa De La Cruz: Rettegés
2. Melissa De La Cruz: Álarcban 
3. Maggie Stiefvater: Forever
4. Devlyn Haynes: Éjmámor
5. Devlyn Haynes: Vérző csipkebokor
6. Devlyn Haynes: Jégnász
7. Cynthia Hand: Angyalsors
8. Andrea Cremer: Az őrzők

Mya

8.fejezet

Arra ébredtünk, hogy vijjog a sziréna, lövöldöznek, és mint egy rinocérosz csorda rohangál kinn mindenki. Mintha mindenki elvesztette volna a fejét. Biztos valami történt… de mi? Kimentünk a szobánkból a folyosóra, hogy megtudjuk mi a franc történt. Odamentünk az egyik ügynökhöz, aki azzal a szöveggel jött, hogy menjünk vissza a szobánkba és maradjunk is ott további parancsig. Ja és ne kérdezősködjünk. Még jó, hogy nem szeretünk egyhelyben kucorogni és várni a parancsot, amikor történik valami izgi. A fene abba a kíváncsi fajtánkba… ki látott már ilyet…
Egyenesen elindultunk a lifthez. Mielőtt odaértünk volna a lifthez, kinyílt és bohócmaszkos emberek özönlöttek ki belőle. Kettő egyenesen felénk jött. Mintha minket kerestek volna. Annyira meglepődtünk a bohócokon, hogy nem vettük észre a mögülünk érkező veszélyt. Hátulról leütöttek minket és azonnal a nagy fekete semmiben találtuk magunkat.

- A picsába! Nem kellett volna akkorát ütnötök! Már 2 napja vannak kiütve! –ismerős volt nekem ez a hang, de nem tudtam, hogy honnan. Ekkora fejfájás mellett még a saját nevemet se tudnám megmondani. - Remélem nem lett semmi komoly bajuk, mert akkor nektek végetek!

-Nézd! Mintha az egyik mocorogna! – szólt a másik ismeretlen hangú pasi. – Mondtam én, hogy nincs semmi bajuk!

-A picsába! – szólalt meg mellettem váratlanul Ell. Úgyhogy én is mocorogtam egy kicsit. Csak hogy meglegyen a látszat.

-Jól mondod. A picsába. Vagy egy pohár pálinka kéne vagy egy aszpirin, mert majd szétrobban a fejem. – nyitottam ki a szememet. Körülnéztem, hogy mégis hol lehetünk.
Egy sárga vagy zöld színű szobában lehettünk, a nagy sötétség miatt nem tudtam megmondani. A sötétítők behúzva és mi egy puha ágyon feküdtünk. Éljen! Nem egy cellában ébredtünk! Az ággyal szemben lévő széken három férfi ült.

-Ó végre felébredtetek! Jól vagytok? A fejfájáson kívül. – kérdezte az egyik.

-Igen, azon kívül semmi bajunk. Kérhetnénk egy kis fényt meg egy magyarázatot, hogy mégis mi a franc történt? –kérdeztem.

Hirtelen valaki felkapcsolta a lámpát. Na erről ennyit. Teljesült a kívánságom első fele. A pillanatnyi vakság után azonban elakadt a lélegzetem. Na meg mellettem Ellnek is. Egyenesen farkasszemet néztünk a saját halott apáinkkal.

-Szia Anett! Jól megnőttél kicsim.

-Szia Marcella, jó hogy újra látlak.

-De… de ti meg… meghaltatok! –mondtam falfehér képpel. – Anyával ott bőgtünk a temetéseden te szemét! Anya kis híján idegösszeroppanást kapott! Mégis mi a jó kurvaélet folyik itt?!

-Vigyázz a szádra! Egy úrinőnek nincs mocskos szája! – Vágott a szavamba apám.

-Úgy beszélek, ahogy akarok és az úrinők bekaphatják!

-Hé nyugi Anett! – fogta meg a vállamat Ell.

-Annyira nyugodt vagyok, mint egy túlfűtött kazán! Mégis mi történt valóbban a halálotokkor apa? – nyomtam meg az utolsó szót. El se hiszem, hogy ezt eljátszották velünk. A francba is! Nyolc éves voltam a „halálakor”! Azt hittem belepusztulok.

- Figyeljetek, nem tehettünk mást. A szövetségiek kerestek minket. Ezért kellett eljátszanunk a saját halálunkat. Ezt nem értenétek…

- Akkor próbáld meg elmagyarázni, hogy megértsük. Mi ráérünk. –mondtam élesen.

- Hé Mike szerintem kezdjük az elején. Szerintem elég nagyok már, hogy megtudják az igazat.

- Oké akkor kezdem az elején…

Apa elmesélte, hogy régen a különleges erőknél szolgált, ott ismerkedett meg Ell apjával, Seung Hyun-nal. Azt is elmondták, hogy hogy keveredtek bele a szövetségiek ügyeibe, és hogy a főnökük egy igazi seggfej volt és ártatlan áldozatokat kellett levadászniuk, mint az később kiderült. Ezért adatokat loptak, hogy le tudják állítani az egész projectet. És itt kezdődött a kalamajka. Arról is beszámolt, hogy megfenyegették, ha nem hagynak fel a tervükkel akkor a családjaik lesznek a következő célpontok, elkeztek rájuk vadászni. Megtudtuk a tervük részleteit és hogy nagyon nehezen tudták rászánni magukat az egész megrendezem-a-halálomat dologra.

-Szóval ami nem öl meg az erősít mi? Csak ott a probléma, hogy ti elvileg halottak vagytok. - röhögtem. Kezdtem egy kicsit besokallni. De a lényeget értettem.

-Hát igen. De ti hogy kerültetek annak a szemétnek a markába? Ezt nem értem. – mondta Ell apja.

-Na az egy eléggé hosszú történet. De gondolom ráértek. Hulla nyugodtnak tűntök. - röhögtem a saját viccemen - Na de akkor kezdjük is az elején. Tudjátok, hogy kik azok Az Angyalok? –vágtam egyenesen a közepébe.

-Igen, két bérgyilkos összeállt és eddig még senkinek se sikerült őket elkapni. De ők most hogy jönnek ide? – kérdezte apa.

-Na szóval azok mi vagyunk. És tőrbecsaltak minket. Kaptunk egy nagyon jó ajánlatot egy hapsira, de a végén kiderült, hogy szövetségis és elkaptak minket.  Megszöktünk a rendőrségről és bujkáltunk, de akinek a házában meghúztuk magunkat, akik kiképzett minket ő feldobott a zsaruknál. Így kerültünk vissza a rendőrségre. Ott kénytelenek voltunk elfogadni a szövetségiek ajánlatát, különben elég hosszú időre lejegeltek volna minket. Az a Mr.Koh a főnök vagy ki a franc annyit árult el, hogy egy csapat kell neki akik elvégzik a piszkos munkát. Összeszedett egy csomó bűnözőt és a legjobbakat elkezdte kiképezni. Ezek között voltunk mi is.

-Csakhogy mi már túl jól ki voltunk képezve, ezért valami vizsgán kellett átmennünk és utána már kaptuk is volna a feladatunk. És most itt ülünk. – fejezte be a történetet Ell.

Mindenki kikerekedett szemekkel nézett minket. Teljesen el voltak képedve a történteken… vagy csak azon, hogy mi vagyunk Az Angyalok. Hát ez van.

-Ezt nem hiszem el! A saját lányaink az ország legrettegettebb bérgyilkosai. És mi őket kerestük, hogy segítsenek nekünk eltenni Koh-ot láb alól. Ezt kibaszottul nem hiszem el! – mondta apám egy kissé sokkos állapotban. De legalább most ők voltak sokkos állapotba és nem mi. Legalább megtudták, hogy milyen érzés.

-Ácsi! Koh –ot mondtál? Tehát ő volt a főnökötök. Szívesen kinyírom. Kész élmény lesz. Mondjuk, hiányzik azaz öt zsák fegyver. Szerettem őket.

-Hát igen elég nehéz volt összeszedni őket. – mondta Ell.

-Öt piros zsákra gondoltok? Mert azokat elhoztuk. Sose elég a munícióból. Nem gondoltam volna hogy azok a tieitek. Szívesen visszaadjuk őket, de nem akarjátok inkább megosztani velük? Egy kicsit fegyver szűkében állunk pillanatnyilag. –mondta az ismeretlen harmadik.

-Fegyverhiány mi? Azon tudunk segíteni. De a Desert Eagle-öm nem adom senkinek! Kész örökkévalóság volt mire Santi megszerezte. – mosolyodtam el. Végre témánál voltunk.

-A Taurusomat nem adom a többi az övék lehet. –mondta Ell. Semmi pénzért meg nem vált volna a kis kedvencétől.

-Márcsak két kérdés foglalkoztat. – mondtam

-És mik lennének azok? – kérdezte apa.

-Az első: Mi a célotok?, a második pedig: Miért éppen bohócok? – ezen teljesen ki voltam akadva. A bohócok nem éppen a kedvenceim, de nem félek tőlük. Csak futkos a hátamon a hideg ha meglátok egyet.

-Ó! És nekem is lenne egy kérdésem! Van valami kaja mert éhen halok! – mondta röhögve Ell.

-Akkor ez esetben először együnk és utána megbeszélünk mindent.

7.fejezet

-Anett! Ébresztő! – lökdösött valaki oldalba.

-Hagyj békén anya! –dörmögtem az orrom alatt. Egyszer csak lerepült rólam a takaró és a földön találtam magam pillanatokon belül.

-Basszus ébresztő! Aludj csak tovább de akkor jó sok mérföldet fogsz futni!

-Oké! Fel vagyok! – világosodtam meg.

Gyorsan összeszedtük magunkat. Az ajtó előtt találtunk két adag reggelit. Ki mondta, hogy a kiképző táborban nincs szoba szerviz?  Gyorsan megettük a kaját és már indultunk is. Még jó hogy majdnem mellettünk van a torna terem! Így kevesebbet tudunk késni. Na jó, Ell megfogalmazásában nem kell nagy távolságot megtennünk. Nem tudom mit fognak velünk kezdeni mert mi már a létező összes küzdő sportban fekete övesek vagyunk. Megérte a nyarakat edzéssel tölteni. Amire odaértünk a teremhez már mindenki ott volt. Amint beléptünk elhallgatott mindenki. Tetőtől talpig végigmértek minket. Leültünk a legközelebbi padra és vártunk.  5 perccel 6 előtt besétált Mr. Kiképző.

-Jó reggel virág szálak! – ó hogy milyen költői valaki. Először zöldfülűek most meg virág szálak. Mi lesz a következő? Prüntyőkéim vagy mi? – Látom mindenkinek sikerült időben ideérnie. Akkor bele is vágnánk a mai programba. Ma azt fogjuk felmérni, hogy ki milyen küzdő sportban jó. Először is mindenki mondja meg, hogy mely küzdő sportokban jártas.

Elkezdte kérdezni a társaságot és leírta a sportokat. Persze, hogy a végére minket hagyott.

-Rendben akkor végül Angyalkák? Ti miben vagytok jók?

-Box, karate, taekwondo, dzsúdó, kick-box, szansou, defendo, wen-do, aikido, hapkido. Azt hiszem, hogy ennyi. –soroltam fel.

-És milyen szinten?

-Mindegyikből megvan a fekete öv. – mondta Ell. Mindenki csak bámult ránk. Senki se hitt nekünk. Bár azért látták, hogy mit produkáltunk a „felvételin”.

-Akkor bizonyítsák be. Ma úgyis mindenki egy harc művészetet tanul. Ehhez hívtunk oktatókat. Küzdjetek meg velük és elhiszem, hogy ennyire jók vagytok.

-Rendben. Mivel kezdünk? – kérdeztem.

-Akkor menjünk sorba…

Na igen ebből lett az, hogy megizzadva huppantunk le a padra, miután elvertünk 10 nagymestert. Mindenki csak tátotta a száját… már kezdek hozzászokni. Ők viszont nem szoktak hozzá, hogy ilyen fiatal lányok leiskolázzák a kemény fiukat.

-Na most már hisz nekünk? – lihegtem.

-Igen. Meg vagyok lepődve, ilyen harci tudást csak több tíz éves edzés után láttam és ti még csak 18 évesek vagytok. Le a kalappal, de nehogy a fejetekbe szálljon! Mivel az összes általunk tanítandó küzdő sportot ismeritek nektek erőnléti edzések lesznek és utána a fegyveres edzés.

-Rendben, legalább hamarabb végzünk. – ennek csak örülni lehetett. Mert minél hamarabb végzünk annál hamarabb mehetünk vissza gyilkolni.

Mr. elvonult telefonálni egyet, hogy valaki felügyelje az edzésünket. Pár pillanat múlva már meg is érkezett a felügyelőnk. Az erőnléti edzés túl egyszerű volt. Nem tudtak velünk mit kezdeni, mert az állóképességünk kitűnő volt és meg tudtuk emelni a saját súlyunkat vagy többet is. Úgyhogy nem sokat időztünk az edzéssel. Én már alig vártam a fegyveres részt. Kicsit csalódnom kellett, mert jobbak voltunk, mint az oktatónk. Egy kicsit sajnáltam szegényt, de hát mi eléggé különleges kiképzést kaptunk attól az áruló Zoétól. Kevesebb, mint 4 óra múlva már megint a szobánkban voltunk.

-Na jó ez egy vicc! Mit akarnak nekünk még tanítani? Sokkal jobbak vagyunk, mint az oktatók. Szerintem beszélni kéne a főnökkel, hogy… - Nem tudtam befejezni a mondatot, mert kopogtak. Kinyitottam az ajtót és egy egyenruhás hapsit találtam előtte.

-Mr.Koh az irodájában kíván találkozni önökkel. – jelentette a katona.

Ki gondolta volna, hogy ilyen hamar teljesül a kívánságom? Vajon ugyanarról akarunk beszélni? Na majd mindjárt kiderül…

Ilyen pöpec irodát én még nem pipáltam! Még Ell szobájában se volt ilyen rend soha. Na és a berendezések… Le a kalappal.

-Á, az Angyalok! Hallom milyen jól megy az edzésük! Még nem láttam senkit, aki ilyen gyorsan elvégezte volna az edzést! De önöktől nem vártam kevesebbet. Már csak a teszt van vissza és megkapják az első feladatukat. Már ha nem gyors egy kicsit maguknak a tempó. –kuncogott.

-Dehogy is! Mikor lenne az a bizonyos teszt? – vágtam egyenesen a közepébe.

-Holnap. Reggel tartjuk a tesztet itt az épületben. Én is megyek, mert a saját szemeimmel akarom látni a sikerüket… vagy a bukásukat. –és ez már megint nem vicc volt. Mi várhat még ránk mielőtt nekiállnánk gyilkolni?- Úgyhogy reggelre legyenek tesztre készen!

És csak így simán visszaküldött minket a szobánkba. Hogy a bohóc vinné el azt a komédiás szívét. Mit akarnak még tőlünk látni? Hogy megtanulunk repülni vagy mi? Én nem értem ezeket az embereket.

A nap többi része eseménytelenül telt. Egész nap a szobánkban gubbasztottunk és vártuk a holnapot. Csak annyira zavartak meg minket a nagy semmittevésünkben, hogy kaját hoztak. Mint a gépek ettünk és hevertünk tovább majd lefeküdtünk.

6.fejezet

Amire elértük a kaput tiszta ideg voltam. Anyámat még ilyen dühösnek csak akkor láttam amikor először felfüggesztettek kilencedikben. Vajon mennyit mondhattak el nekik, hogy így bepipultak?

-Anett igaz? – kérdezte Szedrik és én bólintottam – Bocs, hogy ilyet mondok, de az anyád egy nőstény ördög! Én még nem láttam olyan nőt aki így bedühödött volna.

-Láttad volna akkor, amikor kilencedikben felfüggesztettek!

-Azt tényleg látni kellett volna! Két hónapig lakott nálam, mert nem mert hazamenni. Az anyja bejelentette, hogy katolikus lány iskolába küldi.  -  kezdte elmesélni  Ell a kedvenc történetét.

-Ja és sikerült is neki. Bár nem tartott sokáig, hála az égnek! Az a suli maga volt a pokol! Még a börtön is nyaralásnak tűnne ahhoz képest! Hülye egyenruhák bokáig érő szoknyával. Hit tan órák, házirend, kötelező tanulás és még sorolhatnám! Hála Ellnek kijutottam onnan. Próbáltunk minden szabályt megszegni. Az iskola tiltotta a sminket, haj festés, cigizést, alkohol fogyasztás és mi egyebet. Ebből az lett, hogy belefestettem a hajamba a piros csíkokat, jó vastagon sminkeltem magam, és egy kicsit átalakítottam az egyenruhát.

-A térdig érő szoknyából, picsaszoknyát, a zakóból mellényt csinált és a blúzt száműzte és Fekete kaszásos pólóban járkált. – egészítette ki a történetet Ell.

-Hát igen és Úgy vedeltem mint a gödény. Állandóan másnapos voltam meg cigi szagú. Ó és még egyszer pentagrammát is égettem a suli gyepébe!

-Igen és még egyszer a bátyámat is rávettük, hogy segítsen. Mondjuk nem kellett sokáig győzködni. A hugicájának szívesen megtesz mindent. Azt a részt meséld el!

-Jól van! Ell bátyát Marcot felcsempésztük a szobámba és befeküdt mellém. Ell szólt az egyik szomszéd szobában lakó csajnak, hogy fura hangokat hallott a szobámból és szólni kéne a nővéreknek. A csajszi egyenesen rohant az egyik nővérhez. Amikor benyitottak Marc éppen „öltözött” én meg körbecsavartam magam egy takaróval. Csak, hogy a látszat meglegyen.

-A nővér meg ijedtében elájult! Amikor magához tért egyenesen rohant az igazgatóhoz és felhívták anyámat, hogy vigyen valamerre mert én maga az ördög vagyok.

-És ezt két hét alatt érte el. Az anyja nagyon pipa volt. Akkor költözött hozzám.  Két hónapig bírta a rend mániámat utána már haza mert menni.

-Az szép! – kommentálta a történetet Szedrik.

-Hát igen, nekem ilyen jó élet történetem van. – kacarásztam

-Tényleg! Ha már így összemelegedtünk illene bemutatkoznunk. Én Szedrik vagyok mindenki így hív kivéve a főnök, aki vezet ő Arnett ügynök Ella mellett pedig Fortez ügynök. – mutatta be sorba a maradék két embert.

-Mi nem mutatkoznánk be, gondolom ismertek minket.

-Tegyünk úgy mintha nem ismernénk egymást. Meséljetek egy kicsit! – Kérte Arnett.

Elkezdtük elmesélni kis híján az egész élet történetünket. Mármint amit eddig leéltünk. És csak beszéltünk és beszéltünk.

Olyan érzésem volt mintha sokkal tovább tartott volna a visszaút, mint az oda, pedig még beszélgettünk is. Ha lehet ilyet mondani alig vártam már, hogy visszaérjünk. Szeretek verekedni és most megvan rá a lehetőségem, hogy szétrúgjak jó pár segget.

-Rendben! Megérkeztünk, úgyhogy kiszállás! Csak a ruhákat vihetitek le magatokkal, a fegyver arzenált – bökött hátra a zsákokra - pedig mi megőrizzük nektek.

-Nehogy lenyúljatok belőle valamit! Tudjátok manapság milyen nehéz jó fegyvereket szerezni? Mindenről pontos listát vezettünk, úgyhogy semmi lipi-lopi!-kacarásztam egy kicsit. Valahogy boldognak éreztem magam. De nem tudom, hogy miért.

-Nem nyúlunk le semmit. Egyenesen a páncél terembe visszük a kis… hogy is nevezitek őket? Ja igen a kis játékaitokat. – mosolyodott el Szedrik.

-Örömmel hallom, hogy épségben visszaértetek. – jelet meg mellettünk Mr.Kiképző tiszt. – Akkor megmutatnám a szobátokat, ha nem bánjátok. – nem tűnt valami boldognak.

-Rendben! – felkaptam a ruhákkal teli táskát és követtem Krelling kiképző tisztet.

A szobánk nem volt valami nagy, de az ágy kényelmesnek tűnt. A táskát ledobtam a szekrény elé.

-Reggel 6 órakor ébresztő és elkezdjük az edzést! Ne késsenek, különben perc per mérföldet lesznek kénytelenek futni! – és bevágta maga után az ajtót.

-Oké. Csak szerintem elmebeteg egy kicsit? –kérdeztem.

-Tuti, hogy nincs ki mind a négy kereke!

-Pakoljunk ki és szedjük össze magunkat. Az angyalok csak nem nézhetnek ki ilyen szarul!

-Oké! És aludjunk mert már hajnali 2 van és azt nem tudom, hogy fogunk felkelni úgy hogy odaérjünk 6 órára. Nem tudom te hogy vagy vele, de nekem semmi kedvem a reggelt futással kezdeni.

-Na azzal nekem se! Tudod, hogy utálok futni. Na de most haladjunk!

Tíz perccel később már az ágyban voltunk és ahogy leraktuk a fejünket már aludtunk is.

Richelle Mead: The Golden Lily (Vérvonalak 2.)

Röviden a könyvről: 

A szívós és okos alkimista Sydney Sage és a mora hercegnő Jill Dragomir bujkálnak egy emberi bentlakásos iskolában a napos, elbűvölő Palm Spring-ben, Kaliforniában. A tanulók folytatják az életüket boldog tudatlanságban, amíg Sydneynek, Jillnek, Eddienek és Adriannek mindent meg kell tenniük amit csak tudnak, hogy a titkuk biztonságban maradhasson.

Vélemény: 

Az első részt is imádtam (többek között azért mert ebben a sorozatban több szerepet kap Adrian*-*) és a második rész sem okozott csalódást. Az első részben sok mindent megoldottak Sydneyék, viszont ebben a részben is sok probléma kerül előtérbe. Olyan dolgok is akadályozzák őket amiről eddig azt hitték, hogy csak egy vén, megzavarodott elméjű mora képzelgései. Vajon tényleg léteznek vámpírvadász emberek? És persze ez sem ilyen egyszerű... Nem lehet rá egy egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni rá, mivel újabb és újabb kérdéseket vet fel. 

És persze főszereplőnk Sydney élete is bonyolódik... talál egy fiút aki éppen olyan túl intelligens mint ő maga, és ami a legfontosabb.. EMBER.... de talán túl jól is kijönnek, vagy inkább túlságosan is a közös tudásukra alapozták a kapcsolatukat nem a valódi érzéseikre... ennek ellenére vajon kitart a kapcsolatuk? vagy esetleg bekerül valaki más is a kép be?:D 

Tovább bonyolítja a hétköznapokat a nyughatatlan dampyr lány bekerülése a csapatba, és persze Adrian hangulatát is rombolja, hogy egy légtérben kell legyen Dimirijjel aki Adrian szempontjából elvette élete szerelmét. És itt jön egy újabb nagy kérdés.. vajon túl tudta már tenni magát Adrian Roseon és képes hatékonyan egy csapatként együtt dolgozni Dimitrijjel? 

És ha ez még mind nem lenne elég Eddie helyzete is csak bonyolódik... 

És ez a sok kérdés mellé társul a sorozat szokásos menete Adrian vicceivel, amitől igazán Bloodlines-os lesz a könyv.:D ... Egy kicsit nehezen indul, helyenként hátborzongatóan... a végéve párhuzamba állítva viszont szerintem zseniális!! :D Többet nem árulok el róla mert az már spoiler lenne.:D

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy folytassa ezt a sorozatot habár fogalmam sincs, hogy mikor fog megjelenni magyarul. De igazából angolul is csak ajánlani tudom mindenkinek... nem vagyok olyan jó angolból még is mindent megértettem!;D

 Tartalom: 5/ 5

 Szereplők: 5/ 5

 Megjegyzés:A szavazás alapján úgy tűnik, hogy le kellesz fordítsam a következő rész elejét. :D Ha helyenként nem lesz valami magyaros azért előre is elnézést kérek:(:D ... De amíg addig eljutok olvassatok Bloodlines-t!!;DDD ... Jah és véleményeket is .... éééés véleményezzetek!!;DD

Alyson Noel: Nightstar - A szerencsecsillag (Halhatatlanok 5.)

Röviden a könyvről:

A legjobb barátból lesz a legkomiszabb ellenség. Mindent tud rólad: a titkaidat, a gyengéidet, és hogy mi fáj a legjobban. Haven bosszút akar állni Roman haláláért, Evert hibáztatja, és kérlelhetetlen. Hogy legyőzhesse, Evernek el kell gondolkodnia: megéri-e a győzelem, ha a barátját Árnyvidék sötétségébe kell taszítania?
Miután évszázadokig küzdöttek azért, hogy együtt lehessenek, ismét csak egy hajszálon függ a szerelmük. Szörnyű titokra derül fény, és Ever felteszi magának a kérdést: lehet, hogy mégsem Damen a neki rendelt férfi?
„Tudom, hogy a kívánságok nem mindig úgy sülnek el, ahogy szeretnénk, de ha hiszünk, és az elménk nyitott, jó esély van rá, hogy valahogy más módon teljesülnek.

Vélemény:

Hát végre az írónő kezd visszatalálni a helyes írásra. xD Ez sokkal jobban sikerült mint az előző három kötet, de még mindig nem az igazi. Egy kicsit még mindig ugyanott toporgunk. Ever nem tudja eldönteni, hogy megölje-e Haven-t vagy ne, egy kis kutakodás az ellenszer után, nyárvidéki látogatások stb. De legalább most voltak eléggé érdekes történések. De nem akarok spoilerezni úgyhogy ezeket csak olvasás után tudjátok meg :P Végre egy kis vihar a paradicsomban! Ever egy kicsit összekap Damennel. Mondjuk télleg volt rá oka, de néha fogtam a fejemet, hogy ezek most tényleg ennyire hülyék? Ever egy kicsit kavar itt-ott, kicsit behülyíti Jude-ot is aki eléggé meggondolatlanul cselekszik ezután. Kicsit nagyon elszúrja a dolgokat. A nagynénjét is felbosszantja, de arra kíváncsi leszek, hogy hogy fogja kimagyarázni a történteket. Amikor Ever meghalt kicsit olyan érzésem volt, hogy csak elájult és képzeleg. De ez csak az én véleményem. De azért már várom a folytatást! :) Kíváncsi vagyok a végkifejletre. De többször az biztos hogy nem olvasom, mert néhol eléggé mazoista voltam és végigszenvedtem a részeket. Na de egy olvasást megér a sorozat.


Tartalom: 5/ 3.5


Szereplők: 5/ 3.5


Megjegyzés: Az utolsó részt is én fogom hozni nektek.

Részlet a könyvből


Innen rendelhető meg:
PUHA

Charlaine Harris: Vérszag (True blood 4.)

Röviden a könyvről:

Az igaz barát nem iszik a barátjából Vajon mit keres Eric, a vámpírok vezére éjnek idején meztelenül az utcán? Sookie egy kis nyugalomra vágyik, de a kisvárosba érkező gonosz és mindenre elszánt boszorkányok egyszerűen ellopták Eric emlékeit, így segítségre szorul. Sookie vámpír szerelme Peruban üdül, miközben a nem hétköznapi képességekkel megáldott pincérlány a boszorkányok, az éhes vérfarkasok és a bosszúszomjas vámpírok összecsapásának kellős közepén találja magát...

Vélemény:

A közepébe vágva a dolgoknak, mondhatni ez volt a kedvenc részem. Mondjuk őszintén ki nem imádna egy olyan részt amiben Eric átalakul egy aranyos vámpírrá aki nem tudja, hogy ki is ő valójában? *__* Jó rendben, most az óóóriáásii-Eric-fan szólt belőlem.XD .. Ettől függetlenül, helyenként nagyon vicces jelenetek adódnak abból, hogy az öntudatlan Eric olyan dolgokat mond, ígér, tesz amiket normál körülmények között, a hatalma és a korának tudatában biztos, hogy nem mondana. Persze ezekből csak később adódnak igazán vicces jelenetek amikor visszatér az emlékezete.
Természetesen ebben a részben is mint minden más TB részben nem csak egy fő cselekmény van... sook sook természetfeletti lény csatlakozik a történethez... nah meg egy-két hulla is...:D
Ennél többet nem árulok el .. :P Mindenki olvassa el... és lehetőleg ha a többit még nem olvasta akkor előbb azokat . De ha valaki úgy akarja olvasni mint én ... XD Nekem nem volt akadály a 7. résszel kezdeni aztán folytatni az 1.-vel utána újra előre ugrani a 4. és 5. részre majd szépen sorba 2., 3., 6., és így szépen sorba azt hiszem 10.-ig :DD  De ha minden jól megy akkor lassan nekiállok majd a 11., 12. résznek is ... angolul!:DD
De míg addig eljutok értékelésben mindenki olvassa el ezt a részt és az előzőeket is!! Mert ez egy KÖTELEZŐ sorozat!!;D
ÉS akinek eddig nem volt valamilyen elképzelhetetlen oknál fogva szimpatikus Eric... ez a rész után biztos imádni fogja!!;D 

Értékelés:

Tartalom:5/5*

Szereplők:5/5* (Eric *_* örök kedvenc a létező összes eddig általam olvasott könyv szereplőit összehasonlítva is)

Megjegyzés: Én fogom hoznia  következő részeket is!^^:D ... Én vagyok a csapatban a TB függő. XD Addig is olvassatok és véleményezzetek!! Hwaiting!!:DD

Rachel Vincent: Pride - Falka (Vérmacskák 3.)

Röviden a könyvről:

NAGYON REMÉLEM, HOGY A MACSKÁKNAK TÉNYLEG KILENC ÉLETE VAN
Eljárás alatt állok, a tét az életem. Tévesen, de azzal vádolnak, hogy megfertőztem egykori ember barátomat, majd megöltem, hogy eltüntessem a bizonyítékot. Embert megfertőzni a három főbenjáró bűn egyike. A másik kettő a gyilkosság, és a titkaink kifecsegése.
Háromból kettő. Nekem végem.
És ráadásul a hegyekben egy vad kóbor garázdálkodik: egy riadt, tizenéves nőstény macskát kerget. Nekünk kell először megtalálnunk, mielőtt a nyakunkra hozza az embereket. A szerelmem, Marc segítségével, úgy hiszem, meg tudom menteni a sebezhető lányt a nagyratörő kóbortól, és a Területek Tanácsának játszmáitól is.Amennyiben a saját peremet túlélem…

Vélemény:

Én már nagyon vártam, mi lesz. És annyira de annyira szorítottam (bár azért sejthető), hogy nem végezzék ki nagyszájú főhősnőnket (ha jól tévedek 6 részes a sorozat, szóval még várnak ránk kalandok!). Viszont én a vége fele már-már sírtam. Félig boldog csak a vége emiatt, de remélem, hogy ez hamar fog változni :D Dél-Amerika után (mármint az onnan származó kóborok után) most északra megyünk..pedig már vártam a spanyol párbeszédeket :D. Kell egy kis levegőváltozás, no meg sok-sok kaland...Új karakterek is jelennek meg, van akiről még tuti, hogy lesz szó és nagyon kíváncsi vagyok mi lesz belőle. Alig bírtam letenni a könyvet!!! Egyes részeknél én is szívesen behúztam volna Malone-nak...fuuuu de fel tudott idegesíteni. No meg ebben azért már több volt a politika(mármint a vérmacskáké, ne tessék félreérteni). Én személy szerint nem vagyok oda az ilyen nemű dolgokért. A lényeg ezzel a Malone-nal még lesznek bajok...Már alig várom, hogy neki állhassak a következő résznek!! Nektek is ajánlom nagy szeretettel!!! Iszonyat jóóóó!!!

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5 Marc a kedvencem ;) Faythe-szel együtt :D De most tényleg, hát nem jó pasi Marc? :3

Megjegyzés: Folytatása következik! :D

Részlet a könyvből 

Innen rendelhető meg:
PUHA
KEMÉNY

Egy kis meglepi! :)

Életem első halloween bulijára készülődtem a legjobb barátnőmmel Lilyvel. Már alig vártam a mai napot! Lilyvel úgy döntöttünk, hogy idén elmegyünk a minden évben megrendezett „Haláli buli” névre keresztelt buliba. Ezeket a bulikat mindig valamilyen elhagyott házban tartják és be kell öltözni. Anya eddig azért nem engedett el idézem „Nem mehetsz csak úgy el egy ilyen buliba! Ehhez még túl kicsi vagy! Majd ha betöltöd a 17-et!”. És hála az égnek ma betöltöm a 17-et! Tudom kicsit furán hangzik, de pont halloween estéjén születtem. Hát igen... ez vagyok én Morgan Raven és éppen egy szűk fehér ruhába próbáltam beletornázni magam amelyet Lilyvel összekentünk piros festékkel, hogy úgy tűnjön mintha véres lenne. Lily egy lila kaszásnak öltözött és én lettem az áldozata. Hát igen, biztos nem lesz több lila kaszás a bulin az tuti!

-          Olyan jól áll rajtad az a ruha! El se hiszem, hogy a nővérem csak úgy ki akarta dobni mert leitta vörösborral!

-          Lily! Bárki kidobná!

-          -De rajtad akkor is jól áll!

-          Köszi, lassan indulnunk kellene mert nem akarok elkésni. Hány óra van?

-          Fél kilenc. Ha összevéreztük a fejed indulhatunk is! – mondta vidáman Lily és előhalászott egy flakon művért a táskájából. –Akkor csukd be a szemed!

-          Oké Lil csak siess! És ha lehet ne öntsd az egészet a képembe!

-          Óh a francba! pedig pont azt terveztem!

Néhány perccel később készen is álltunk az indulásra. Bevágódtunk Lily kocsijába és az sms-ben kapott címre indultunk. A helyszín, a gyilkos ház névre keresztelt épület volt, ami körülbelül 20 perc autóútra volt a házunktól. Jól ismertünk ezt a helyet. Van egy régi történet erről a házról. Az emberek úgy tartják, hogy Halloween Jack, azaz valódi nevén Christian Jack a halloweeni sorozat gyilkos ebben a házban élt. Minden áldozatának felvágta a hasát és különféle édességekkel tömte meg a kibelezett és kivéreztetett hullákat. Ezután felkötötte őket az út menti fák ágaira.  A rendőrségnek sikerült kiderítenie, hogy ki az elkövető, de a házhoz kiérve senkit se találtak. Öt hónapig keresték, s eközben más áldozatokra is ráleltek, akiket a ház mögötti erdőben aggatott fel Jack. Az áldozatok belső szerveit konzerválta, kivéve a szíveket. Az üvegcséket a háza alagsorában találták meg az áldozatainak a palackozott vérével együtt. Halloween éjszakáján különös hangokat lehet hallani az épületből. Olyan mintha az áldozatok halál sikolyai víz hangoznának a házban. És éjfélkor Jack új áldozatok után néz.

 De mindez csak egy bugyuta mese. Végre odaértünk a házhoz, aminek a bejáratánál legalább 30 kocsi parkolt. Gyorsan parkoló helyet kerestünk és elindultunk a bejárat felé. Miután bejutottunk körül is néztünk mivel a házat legalább 30 éve lezárták. Ahhoz képest egész jó állapotban volt. Kezdett egyre több ember lenni a tánc parketten ezért elindultunk a fal mellé felállított rögtönzött pult felé, hogy igyunk valamit.

-          Én szerintem egy vér puncsot iszok. Te mit kérsz?

-          Én a gülüszemen és az agyhalál között vacilálok. Szerinted melyiket igyam?

-          A gülüszem az rémes! Tavaly olyat ittam. Az agyhalál az valami új lehet mert olyat még nem ittam.

-          Akkor agyhalál lesz. - odasétáltunk a pultoshoz és kikértük az italokat.

Miután megittuk őket, mehettünk vissza táncolni. A ház most már annyira tele volt, hogy mozdulni is alig lehetett. A sulin kívül még sehol sem láttam ennyi embert. Kezdtem magam úgy érezni mit egy szardínia a dobozban. Egy kicsit ki kellett jutnom innen.

-Nem akarsz egy kicsit kijönni? Itt már túl sokat vannak! – ordibáltam túl a zenét.

-Ja jó menjünk a hátsó udvarra! – azzal megfordult és maga után húzva utat tört az ajtóhoz amit a „Hátsóudvar” felirat volt ragasztva. Az udvar tele volt emberekkel. Itt se volt jobb a helyzet, de legalább itt nyílt területen voltunk. Nem lehettünk kinn 5 perce se amikor Lily megszólalt:

- Menjünk vissza mert én fázok!

- Menjél! Mindjárt én is megyek. A lépcsőnél találkozunk!

- Oké, de te se maradj kint sokáig ebben a hidegben!

Néhány perc múlva hallani lehetett, ahogy a éjfélt üt az óra. Most már én is elindultam vissza a „dobozba”. Egyenesen a lépcső felé indultam, hogy megkeressem a barátnőm, de ő nem volt sehol.

-          Bocsi nem láttál errefelé egy lila kaszást? – kérdeztem egy zombinak öltözött sráctól a lépcső mellett.

-          -De, felment valami pasival az emeletre.

-          -Kösz!

Nem jellemző Lilyre, hogy pasikkal rohangáljon el amikor van barátja. Amikor felértem  a lépcsőn jobbra fordultam mivel Lily hangját hallottam a folyosó végén lévő szobából. Amire odaértem már csend volt. Már amennyire egy buli csendes tud lenni. A kezem már a kilincsen volt, amikor egy fehér rongyot nyomott valaki az arcomba és megragadott. Egyre álmosabbnak éreztem magam és elnyelt a sötétség.

Amikor magamhoz tértem már nem a buliban voltam. Valami keményen feküdtem kifeszítve, kezeim és lábaim kikötve. Körülnéztem és megláttam az egyik sarokban Lilyt. A kaszás ruhája eltűnt és összerogyva feküdt a sarokban egy lepellel betakarva.

-          Lily! Hallassz? Lily!

-          Most éppen szunyókál. – hallatszott egy férfi hang a hátam mögül. Valahogy tudtam, hogy nagy bajban vagyunk.

-          Engedjen el! – kezdett elhatalmasodni rajtam a pánik. A férfi lovagló ülésben ráült a lábamra. A ruhámat felhúzta egyenesen a nyakamba és egy szikét húzott elő.

-          Segítség! Engedjen el! – vergődtem és ordibáltam. Addig vergődtem amíg pofon nem csapott akkora erővel, hogy fektemben is forgott velem a világ. A következő pillanatban erős fájdalmat éreztem a lábam felől. Lenéztem és láttam, hogy a támadóm a szikével megvágta a lábam jó mélyen. Felnézett rám, szemei vérvörösek volta és szájából megnyúlt agyarak lógtak ki. Felemelte a szikét és lecsapott a hasamra. Egy gyors metszéssel végigmetszette. Nem tudtam mást csinálni csak sikítani. Eljött a vég, most meg fogok halni.

-          Ne! Kérem ne! – sikoltottam gyenge hangon a fájdalomtól. A kést belevágta a kezembe majd nekiállt széthúzni a hasfalam és benyúlt a sebbe egyenesen a szívemért. Nem tudom meddig szenvedhettem ott amikor elért a fájdalom mentes sötétség. 

 Mya

5.fejezet

- Jó napot zöldfülűek! – mi zöldfülűek? Na jó kivéve a többieket.- Krelling vagyok a kiképző tisztjük. Ő itt mellettem ennek a szövetségi csoportnak a vezetője Mr.Koh. 

- Üdvözlöm önöket a szervezetben! Remélem, hogy eredményes lesz a kiképzésük és alacsony a halálozási arányuk. – és ezt nem viccnek szánta. Eldobom az agyam, mibe keveredtünk? – Ó! És gratulálok Angyalok! Rég láttam már olyan embert aki ilyen gyorsan és kíméletlenül kiütött volna valakit! Örülök, hogy a csapatomban lehettek! - mosolyodott el

-Mi is örülünk, hogy itt lehetünk és hogy elfogtak minket! –örvendeztem. Mr.Kiképző tiszt elég rondán nézett rám. Ha pillantással ölni lehetne már rég elföldeltek volna az biztos.

-Rendben, akkor a kiképzésről néhány szót szólnék. Az első hónapban az erőnlétüket és az álló képességüket fejlesztjük. Utána a harci tudásukat. Megtanulnak boxolni, karatézni, taekwondozni, dzsúdózni és egyéb harc művészeteket is elsajátítanak. Végül pedig a fegyver használatukat fogjuk javítani. Ez lesz a lakhelyük az elkövetkezendő 2  és fél hónapban! Készüljenek fel, hogy nem fognak unatkozni! Holnap kezdünk! Kérdés van?

-Igen, lenne egy! Hazamehetnénk a cuccainkért? – kérdeztem. Kiképző tisztünk a főnökre nézett segítségért. – csak azért mert ezeken a ruhákon kívül amik rajtunk vannak semmink sincs. Egyenesen a rendőrségről hoztak minket.

-Rendben. Engedélyezem, hogy elhagyják a létesítményt és szövetségi kísérettel elhozzák amire szükségük van.

-Köszönjük! – mondta Ell vidáman.

Öt perccel később már megint a liftben voltunk három szövetségivel és készültünk elhagyni az épületet. Most egy kisbusszal indultunk útnak. Újabb órákig tartó kocsikázás várt ránk. Az út csendesen telt, még azt se kérdezték meg, hogy hol lakunk. Egyenesen az „Ell rezidenciához” vittek minket, ahol ott állt anyám kocsija. Istenem! Tudom, hogy gyilkos vagyok, de ezt még én sem érdemlem meg! Megálltunk és felkészültem rá, hogy most végem. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk az ajtó felé. Még a lépcsőn se mentünk fel, amikor kivágódott a bejárati ajtó és két vérengző bestia repült felénk… helyesbítenék szerető anyáink jöttek felénk.  A szövetségiek körülálltak minket. Tudhattak valamit, vagy csak túl sok anyát láttak már. Ki tudja, hogy ők mivel találkoztak már. Kedves édesanyáink egyszerre kezdtek el kiabálni… és csak mondták a magukét. Még szerencse, hogy nem értettünk belőle semmit mert egymás szavába vágtak.

-Hölgyeim! Nyugodjanak meg és engedjenek be minket, ha szabad kérnem. – bátorságra vall, hogy vérengző anyákat félbe mer szakítani. Bátor szövetségi lehet.

-Hogy nyugodjunk meg? Nyugodjunk meg? A lányainkat letartóztatták! Mégis hogy tudnánk megnyugodni? – ordibálta az anyám.

-Eressz már be minket anya! Csak a cuccainkért jöttünk. – Szólaltam meg. Na ez mekkora hülyeség volt! Ha pillantással ölni lehetne...

-Te csak hallgass!

-Nem siethetnénk egy kicsit? Mert itt ki fog robbanni a következő világháború! – súgta oda Ell a mellette álló férfinak.

-Kérem asszonyom! Ne akarja, hogy erősítést kelljen hívnunk!- ez hatott. Anyám hirtelen megfordult és beviharzott az ajtón. Mrs.Park követte a példáját.

-Menjünk! Önök is jönnek vagy megvárnak minket?-kérdeztem. Az ember semmiben sem lehet biztos. Reméltem, hogy azt válaszolják jönnek. És milyen igazam lett!

-Megyünk, csak utánatok. –vigyorodott el a szövetségi.

Ell szobája kész csatatér volt. Minden kihúzogatva, összetúrva, széthányva… mintha csak egy tornádó söpört volna keresztül a szobában. A fegyvereket nem találták meg. Már amennyire meg tudtam állapítani a nagy kupiban. A deszkák érintetlenül hevertek a helyükön. Mellettem Ell elsápadt. Mindig is imádta a rendet. Már ovis korunkban is imádott rendet rakni. A szobája volt a mi menedékünk és most romokban hever. Nem csodálom, hogy mindjárt elájul. Gyorsan oldalba böktem, ami hülye ötlet volt. Akkorát ugrott, hogy azt hittem átrepül a plafonon.

-          Hé Ell! Nyugi, oké? Mély levegő… - próbáltam megnyugtatni

-          Szedjük össze ami kell és tűnjünk el innen!

-          Mindent viszünk? Játékokat is?

-          Persze! Csak nem hagyom itt őket! Vissza se akarok ide jönni!

Elindultam a szekrény felé és kerestem két nagy utazótáskát. Az egyiket odapasszoltam Ellnek.

-          Te szedd össze a ruhákat én meg addig megyek játszani.

-          Oké de siess és az összeset hozd! Nem akarok itt hagyni semmit! – A kíséretünk eléggé furán nézett ránk. Szerintem nem értették, hogy mi mit értünk játékszer alatt. Na hát akkor tessék lássék! Odamentem a laza padlódeszkákhoz és nekiálltam felszedni azokat. Elkezdtem bepakolni a táskába amikor fegyver kattanást hallottam a hátam mögül.

-          Nyugi fiúk! Csak elpakolom őket! Nem akarok senkit kinyírni! Ha akarjátok ti is bepakolhatjátok a táskába őket!

-          Szedrik menj és szedd össze a fegyvereket! – utasította az egyik ügynök a másikat. Szedrik odajött mellém és letérdelt.

-          Uram atyám! Ennyi fegyvert én még életemben nem láttam! –kiáltott fel és elkezdte pakolni a veszélyes szállítmányt. Egymás után rakta a táskába a pisztolyokat, késeket, tőröket, puskákat, gépfegyvereket és más aranyos kis dolgokat.

-          Végre, már azt hittem, hogy sose fogy el! – állt fel Szedrik.

-          Őőő… hát izé… még van. – mertem megszólalni. Azok a kikerekedett pillantások…

-          Más lányok pasiznak ti meg fegyver raktárt üzemeltettek?!

-          Jólvan na! akarjátok látni a többit is vagy azokat már pakoljam én? –kérdeztem.

-          Mutasd!

Elindultam a szoba sarkába és ott is elkezdtem felszedni a deszkákat, utána félretoltam a szekrényt, majd az ágyat és ezeknél is megismételtem a padló felszedést. Ezután odasétáltam a levert faliképhez és felszedtem a tapétát. Pedig annyit dolgoztunk vele, hogy mindent el tudjunk rejteni!

- Asszem ennyi. Ne segítsek pakolni? – Senki sem mozdult. Jesszusom ezek sokkot kaptak? Ilyen nincs!

- Gyorsan pucoljuk ki a helyet és tűnjünk innen. Ezek nem lányok, hanem őrült fegyver mániások!- ez volt a végszó és nekiálltak pakolni.

Két órába került mire beültünk a kocsiba, egy ruhákkal teli és öt fegyverrel kitömött zsákkal. Ezután kezdődött az újabb kocsikázás. Anyáinktól nem mertünk elköszönni. Amilyen gyorsan csak lehetett eltűntünk onnan.