Egy kis meglepi! :)

Életem első halloween bulijára készülődtem a legjobb barátnőmmel Lilyvel. Már alig vártam a mai napot! Lilyvel úgy döntöttünk, hogy idén elmegyünk a minden évben megrendezett „Haláli buli” névre keresztelt buliba. Ezeket a bulikat mindig valamilyen elhagyott házban tartják és be kell öltözni. Anya eddig azért nem engedett el idézem „Nem mehetsz csak úgy el egy ilyen buliba! Ehhez még túl kicsi vagy! Majd ha betöltöd a 17-et!”. És hála az égnek ma betöltöm a 17-et! Tudom kicsit furán hangzik, de pont halloween estéjén születtem. Hát igen... ez vagyok én Morgan Raven és éppen egy szűk fehér ruhába próbáltam beletornázni magam amelyet Lilyvel összekentünk piros festékkel, hogy úgy tűnjön mintha véres lenne. Lily egy lila kaszásnak öltözött és én lettem az áldozata. Hát igen, biztos nem lesz több lila kaszás a bulin az tuti!

-          Olyan jól áll rajtad az a ruha! El se hiszem, hogy a nővérem csak úgy ki akarta dobni mert leitta vörösborral!

-          Lily! Bárki kidobná!

-          -De rajtad akkor is jól áll!

-          Köszi, lassan indulnunk kellene mert nem akarok elkésni. Hány óra van?

-          Fél kilenc. Ha összevéreztük a fejed indulhatunk is! – mondta vidáman Lily és előhalászott egy flakon művért a táskájából. –Akkor csukd be a szemed!

-          Oké Lil csak siess! És ha lehet ne öntsd az egészet a képembe!

-          Óh a francba! pedig pont azt terveztem!

Néhány perccel később készen is álltunk az indulásra. Bevágódtunk Lily kocsijába és az sms-ben kapott címre indultunk. A helyszín, a gyilkos ház névre keresztelt épület volt, ami körülbelül 20 perc autóútra volt a házunktól. Jól ismertünk ezt a helyet. Van egy régi történet erről a házról. Az emberek úgy tartják, hogy Halloween Jack, azaz valódi nevén Christian Jack a halloweeni sorozat gyilkos ebben a házban élt. Minden áldozatának felvágta a hasát és különféle édességekkel tömte meg a kibelezett és kivéreztetett hullákat. Ezután felkötötte őket az út menti fák ágaira.  A rendőrségnek sikerült kiderítenie, hogy ki az elkövető, de a házhoz kiérve senkit se találtak. Öt hónapig keresték, s eközben más áldozatokra is ráleltek, akiket a ház mögötti erdőben aggatott fel Jack. Az áldozatok belső szerveit konzerválta, kivéve a szíveket. Az üvegcséket a háza alagsorában találták meg az áldozatainak a palackozott vérével együtt. Halloween éjszakáján különös hangokat lehet hallani az épületből. Olyan mintha az áldozatok halál sikolyai víz hangoznának a házban. És éjfélkor Jack új áldozatok után néz.

 De mindez csak egy bugyuta mese. Végre odaértünk a házhoz, aminek a bejáratánál legalább 30 kocsi parkolt. Gyorsan parkoló helyet kerestünk és elindultunk a bejárat felé. Miután bejutottunk körül is néztünk mivel a házat legalább 30 éve lezárták. Ahhoz képest egész jó állapotban volt. Kezdett egyre több ember lenni a tánc parketten ezért elindultunk a fal mellé felállított rögtönzött pult felé, hogy igyunk valamit.

-          Én szerintem egy vér puncsot iszok. Te mit kérsz?

-          Én a gülüszemen és az agyhalál között vacilálok. Szerinted melyiket igyam?

-          A gülüszem az rémes! Tavaly olyat ittam. Az agyhalál az valami új lehet mert olyat még nem ittam.

-          Akkor agyhalál lesz. - odasétáltunk a pultoshoz és kikértük az italokat.

Miután megittuk őket, mehettünk vissza táncolni. A ház most már annyira tele volt, hogy mozdulni is alig lehetett. A sulin kívül még sehol sem láttam ennyi embert. Kezdtem magam úgy érezni mit egy szardínia a dobozban. Egy kicsit ki kellett jutnom innen.

-Nem akarsz egy kicsit kijönni? Itt már túl sokat vannak! – ordibáltam túl a zenét.

-Ja jó menjünk a hátsó udvarra! – azzal megfordult és maga után húzva utat tört az ajtóhoz amit a „Hátsóudvar” felirat volt ragasztva. Az udvar tele volt emberekkel. Itt se volt jobb a helyzet, de legalább itt nyílt területen voltunk. Nem lehettünk kinn 5 perce se amikor Lily megszólalt:

- Menjünk vissza mert én fázok!

- Menjél! Mindjárt én is megyek. A lépcsőnél találkozunk!

- Oké, de te se maradj kint sokáig ebben a hidegben!

Néhány perc múlva hallani lehetett, ahogy a éjfélt üt az óra. Most már én is elindultam vissza a „dobozba”. Egyenesen a lépcső felé indultam, hogy megkeressem a barátnőm, de ő nem volt sehol.

-          Bocsi nem láttál errefelé egy lila kaszást? – kérdeztem egy zombinak öltözött sráctól a lépcső mellett.

-          -De, felment valami pasival az emeletre.

-          -Kösz!

Nem jellemző Lilyre, hogy pasikkal rohangáljon el amikor van barátja. Amikor felértem  a lépcsőn jobbra fordultam mivel Lily hangját hallottam a folyosó végén lévő szobából. Amire odaértem már csend volt. Már amennyire egy buli csendes tud lenni. A kezem már a kilincsen volt, amikor egy fehér rongyot nyomott valaki az arcomba és megragadott. Egyre álmosabbnak éreztem magam és elnyelt a sötétség.

Amikor magamhoz tértem már nem a buliban voltam. Valami keményen feküdtem kifeszítve, kezeim és lábaim kikötve. Körülnéztem és megláttam az egyik sarokban Lilyt. A kaszás ruhája eltűnt és összerogyva feküdt a sarokban egy lepellel betakarva.

-          Lily! Hallassz? Lily!

-          Most éppen szunyókál. – hallatszott egy férfi hang a hátam mögül. Valahogy tudtam, hogy nagy bajban vagyunk.

-          Engedjen el! – kezdett elhatalmasodni rajtam a pánik. A férfi lovagló ülésben ráült a lábamra. A ruhámat felhúzta egyenesen a nyakamba és egy szikét húzott elő.

-          Segítség! Engedjen el! – vergődtem és ordibáltam. Addig vergődtem amíg pofon nem csapott akkora erővel, hogy fektemben is forgott velem a világ. A következő pillanatban erős fájdalmat éreztem a lábam felől. Lenéztem és láttam, hogy a támadóm a szikével megvágta a lábam jó mélyen. Felnézett rám, szemei vérvörösek volta és szájából megnyúlt agyarak lógtak ki. Felemelte a szikét és lecsapott a hasamra. Egy gyors metszéssel végigmetszette. Nem tudtam mást csinálni csak sikítani. Eljött a vég, most meg fogok halni.

-          Ne! Kérem ne! – sikoltottam gyenge hangon a fájdalomtól. A kést belevágta a kezembe majd nekiállt széthúzni a hasfalam és benyúlt a sebbe egyenesen a szívemért. Nem tudom meddig szenvedhettem ott amikor elért a fájdalom mentes sötétség. 

 Mya

5.fejezet

- Jó napot zöldfülűek! – mi zöldfülűek? Na jó kivéve a többieket.- Krelling vagyok a kiképző tisztjük. Ő itt mellettem ennek a szövetségi csoportnak a vezetője Mr.Koh. 

- Üdvözlöm önöket a szervezetben! Remélem, hogy eredményes lesz a kiképzésük és alacsony a halálozási arányuk. – és ezt nem viccnek szánta. Eldobom az agyam, mibe keveredtünk? – Ó! És gratulálok Angyalok! Rég láttam már olyan embert aki ilyen gyorsan és kíméletlenül kiütött volna valakit! Örülök, hogy a csapatomban lehettek! - mosolyodott el

-Mi is örülünk, hogy itt lehetünk és hogy elfogtak minket! –örvendeztem. Mr.Kiképző tiszt elég rondán nézett rám. Ha pillantással ölni lehetne már rég elföldeltek volna az biztos.

-Rendben, akkor a kiképzésről néhány szót szólnék. Az első hónapban az erőnlétüket és az álló képességüket fejlesztjük. Utána a harci tudásukat. Megtanulnak boxolni, karatézni, taekwondozni, dzsúdózni és egyéb harc művészeteket is elsajátítanak. Végül pedig a fegyver használatukat fogjuk javítani. Ez lesz a lakhelyük az elkövetkezendő 2  és fél hónapban! Készüljenek fel, hogy nem fognak unatkozni! Holnap kezdünk! Kérdés van?

-Igen, lenne egy! Hazamehetnénk a cuccainkért? – kérdeztem. Kiképző tisztünk a főnökre nézett segítségért. – csak azért mert ezeken a ruhákon kívül amik rajtunk vannak semmink sincs. Egyenesen a rendőrségről hoztak minket.

-Rendben. Engedélyezem, hogy elhagyják a létesítményt és szövetségi kísérettel elhozzák amire szükségük van.

-Köszönjük! – mondta Ell vidáman.

Öt perccel később már megint a liftben voltunk három szövetségivel és készültünk elhagyni az épületet. Most egy kisbusszal indultunk útnak. Újabb órákig tartó kocsikázás várt ránk. Az út csendesen telt, még azt se kérdezték meg, hogy hol lakunk. Egyenesen az „Ell rezidenciához” vittek minket, ahol ott állt anyám kocsija. Istenem! Tudom, hogy gyilkos vagyok, de ezt még én sem érdemlem meg! Megálltunk és felkészültem rá, hogy most végem. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk az ajtó felé. Még a lépcsőn se mentünk fel, amikor kivágódott a bejárati ajtó és két vérengző bestia repült felénk… helyesbítenék szerető anyáink jöttek felénk.  A szövetségiek körülálltak minket. Tudhattak valamit, vagy csak túl sok anyát láttak már. Ki tudja, hogy ők mivel találkoztak már. Kedves édesanyáink egyszerre kezdtek el kiabálni… és csak mondták a magukét. Még szerencse, hogy nem értettünk belőle semmit mert egymás szavába vágtak.

-Hölgyeim! Nyugodjanak meg és engedjenek be minket, ha szabad kérnem. – bátorságra vall, hogy vérengző anyákat félbe mer szakítani. Bátor szövetségi lehet.

-Hogy nyugodjunk meg? Nyugodjunk meg? A lányainkat letartóztatták! Mégis hogy tudnánk megnyugodni? – ordibálta az anyám.

-Eressz már be minket anya! Csak a cuccainkért jöttünk. – Szólaltam meg. Na ez mekkora hülyeség volt! Ha pillantással ölni lehetne...

-Te csak hallgass!

-Nem siethetnénk egy kicsit? Mert itt ki fog robbanni a következő világháború! – súgta oda Ell a mellette álló férfinak.

-Kérem asszonyom! Ne akarja, hogy erősítést kelljen hívnunk!- ez hatott. Anyám hirtelen megfordult és beviharzott az ajtón. Mrs.Park követte a példáját.

-Menjünk! Önök is jönnek vagy megvárnak minket?-kérdeztem. Az ember semmiben sem lehet biztos. Reméltem, hogy azt válaszolják jönnek. És milyen igazam lett!

-Megyünk, csak utánatok. –vigyorodott el a szövetségi.

Ell szobája kész csatatér volt. Minden kihúzogatva, összetúrva, széthányva… mintha csak egy tornádó söpört volna keresztül a szobában. A fegyvereket nem találták meg. Már amennyire meg tudtam állapítani a nagy kupiban. A deszkák érintetlenül hevertek a helyükön. Mellettem Ell elsápadt. Mindig is imádta a rendet. Már ovis korunkban is imádott rendet rakni. A szobája volt a mi menedékünk és most romokban hever. Nem csodálom, hogy mindjárt elájul. Gyorsan oldalba böktem, ami hülye ötlet volt. Akkorát ugrott, hogy azt hittem átrepül a plafonon.

-          Hé Ell! Nyugi, oké? Mély levegő… - próbáltam megnyugtatni

-          Szedjük össze ami kell és tűnjünk el innen!

-          Mindent viszünk? Játékokat is?

-          Persze! Csak nem hagyom itt őket! Vissza se akarok ide jönni!

Elindultam a szekrény felé és kerestem két nagy utazótáskát. Az egyiket odapasszoltam Ellnek.

-          Te szedd össze a ruhákat én meg addig megyek játszani.

-          Oké de siess és az összeset hozd! Nem akarok itt hagyni semmit! – A kíséretünk eléggé furán nézett ránk. Szerintem nem értették, hogy mi mit értünk játékszer alatt. Na hát akkor tessék lássék! Odamentem a laza padlódeszkákhoz és nekiálltam felszedni azokat. Elkezdtem bepakolni a táskába amikor fegyver kattanást hallottam a hátam mögül.

-          Nyugi fiúk! Csak elpakolom őket! Nem akarok senkit kinyírni! Ha akarjátok ti is bepakolhatjátok a táskába őket!

-          Szedrik menj és szedd össze a fegyvereket! – utasította az egyik ügynök a másikat. Szedrik odajött mellém és letérdelt.

-          Uram atyám! Ennyi fegyvert én még életemben nem láttam! –kiáltott fel és elkezdte pakolni a veszélyes szállítmányt. Egymás után rakta a táskába a pisztolyokat, késeket, tőröket, puskákat, gépfegyvereket és más aranyos kis dolgokat.

-          Végre, már azt hittem, hogy sose fogy el! – állt fel Szedrik.

-          Őőő… hát izé… még van. – mertem megszólalni. Azok a kikerekedett pillantások…

-          Más lányok pasiznak ti meg fegyver raktárt üzemeltettek?!

-          Jólvan na! akarjátok látni a többit is vagy azokat már pakoljam én? –kérdeztem.

-          Mutasd!

Elindultam a szoba sarkába és ott is elkezdtem felszedni a deszkákat, utána félretoltam a szekrényt, majd az ágyat és ezeknél is megismételtem a padló felszedést. Ezután odasétáltam a levert faliképhez és felszedtem a tapétát. Pedig annyit dolgoztunk vele, hogy mindent el tudjunk rejteni!

- Asszem ennyi. Ne segítsek pakolni? – Senki sem mozdult. Jesszusom ezek sokkot kaptak? Ilyen nincs!

- Gyorsan pucoljuk ki a helyet és tűnjünk innen. Ezek nem lányok, hanem őrült fegyver mániások!- ez volt a végszó és nekiálltak pakolni.

Két órába került mire beültünk a kocsiba, egy ruhákkal teli és öt fegyverrel kitömött zsákkal. Ezután kezdődött az újabb kocsikázás. Anyáinktól nem mertünk elköszönni. Amilyen gyorsan csak lehetett eltűntünk onnan.

John Ajvide Lindqvist: Hívj be!

Röviden a könyvről:

Kezdetben senki nem veszi észre, hogy a felfoghatatlan megjelent Blackebergben. 1981 késő ősze van, a peremvárosban a szokott módon zajlik az élet. De amikor a közelben egy tizenéves fiú lecsapolt vérű holttestére bukkannak, rituális gyilkosságról kezdenek suttogni. Senki sem sejti, mi történik valójában. A tizenkét éves Oskar képzeletét megragadja a gyilkosság, de még jobban foglalkoztatja az új lakó. A szomszédba egy lány költözött. Összebarátkoznak. Egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk. De a lányban van valami furcsa. Valami nagyon szokatlan. És csak éjszaka lehet találkozni vele. A Hívj be! egyedülálló mű: nyomorúságos svéd külvárosban játszódó rémregény. Gyerekek számára szigorúan tiltott olvasmány szerelemről, kitaszítottságról, bosszúról és vámpírokról.

Vélemény:

Ez az a könyv, amiről elég változó véleményeket olvastam. Valaki azt mondja, hogy unalmas, nem történik benne semmi, mások viszont azt mondják, hogy izgalmas, megborzongató stb.
Erre a könyvre nem véletlenül van ráírva, hogy 18 éves kortól ajánlják. Ez nem egy szokványos vámpírkönyv. Ez a könyv a valóságot festi le, a mindennapi élet nehézségeit, szenvedéseit. Az arcodba vágja a droghasználatot,alkoholizmust, gyilkosságot, a külvárosok nyomorát,az iskolai szenvedést,megalázást, mindezt úgy, hogy mégis van benne valami varázslatos és reményt adó. Ez egy nagyon komoly könyv, amely egy nagyon komoly témát dolgoz fel. Ne várjatok egy hétköznapi vámpíros könyvet ahol csillognak a vámpírok, csöpög a romantikától, mert ez nem az! Itt nem a vámpírok a lényeg. Itt a szereplők félelmeit, életét, lelkiállapotát ismerhetjük meg.Két főszereplőnk van: Oskar, a kattant magányos fiú, akit az osztálytársai folyamatosan szívatnak és Eli a vámpír lány, aki mellett mindenki meghalt és minden eltűnt amit ismert.
Ezt a könyvet csak azoknak ajánlom akik lelkiekben fel vannak készülve erre a szívfacsaró történetre.

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5

Részlet a könyvből

Innen rendelhető meg:
PUHA

Adrian II. *_*

Na és itt a folytatás! :D

" Daniella: ...Most komolyan, kedvesem- mondta-,belenézel te egyáltalán a tükörbe, mielőtt kisétálnál az ajtón? Csupa kóc a hajad.
A: Viccelsz? Órákat töltöttem a tükör előtt azért, hogy így nézzen ki."

" Nathan: Szóval, most, hogy Vaszilisza leérettségizett, mihez kezdesz magaddal? Nem fogsz továbbra is ott lógni a középiskolásokkal, ugye? Nincs értelme ott maradnod.
A: Nem is tudom. Igazából szeretek velük lenni. Ők humorosabbnak tartanak, mint amilyen vagyok.
N: Ez nem meglepő. Te egyáltalán nem vagy humoros. Ideje, hogy végre valami hasznosat is csinálj. Ha nem mész vissza az egyetemre, legalább beülhetnél a családi ülésekre. Tatjana elkényeztetett téged, de Rufustól sokat tanulhatnál
A: Ez igaz! Nagyon szeretném megtudni, hogyan sikerül a két szeretőjét eltitkolni a felesége elől."
" Rose: Esetleg járhatnál te is a Lehigba Lissaval. Együtt kutathatnátok a lelket, utána pedig... azzal foglalkozhatnál, mint akkor, amikor régebben egyetemre jártál...
Nathan: Ivott és ellógta az órákat.
...
...
...
A: Nem tudom. Valószínűleg ezzel az egyetemmel is az a baj, mint az előzővel.
R: Micsoda?
A: A házi feladat.
N: Adrian!
A: Semmi baj! Miután Rose-zal összeházasodunk, majd eltart minket a gyerekekkel a testőri fizetéséből. "




„A: Ez nagyon szexi - valaszolta Adrian. A foldre dobta a masodik cigijet is, es elnyomta a labaval.  Rose: Hogy bevertek a szemem?
 A: Jaj, nem. Az persze hogy nem az. Hanem a veled valo kemeny edzes gondolata az. Nagy rajongoja vagyok a kuzdősportoknak.”



„- Mindig orulok, ha Rose barataival talalkozom, kulonosen, ha ilyen csinosakkal.
- Ugy beszelt, mintha gyermekkorunk ota ismernenk egymast.
- Nem vagyunk baratok - jegyeztem meg. Ennyit az udvariassagrol.
- Rose csak pasikkal es pszichopatakkal baratkozik - tette hozza Mia. A
hangjabol sutott a szokasos megvetes, amit irantam tanusitott, de a
tekinteteben valami arrol arulkodott, hogy Adrian egyertelműen felkeltette
az erdeklődeset.
- Nos - valaszolta a srac vidaman -, mivel en pszichopata is vagyok, meg
pasi is, ez megmagyarazza, miert vagyunk mi ilyen jo baratok.”



„- Nos - valaszolta -, en legalabb nem ingyen csinalom. Adrian olyan hangot
adott ki, mint a verekedő macskak.”

"Tovább akartam menni, de volt a pasiban valami hátborzongatóan ellenállhatatlan. Mint egy vonatszerencsétlenségben." (Rose Adrianról)


„- Keső van, faradt vagyok, es a cigarettaidtol megfajdul a fejem -
morogtam.
- Azt hiszem, ez jogos. - Megszivta a cigarettat, es kifujta a fustot. -
Vannak nők, akik ugy gondoljak, szexinek tűnok a dohanyzastol.
- Szerintem csak azert szivod őket, hogy legyen időd gondolkozni, amig
kitalalod a kovetkező szellemes megjegyzesedet.
Adrian kohogni kezdett a fusttől, mert szivas kozben nevette el magat.”



„- Fiatal lanyokkal? Fiatal lanyokkal? Persze. Egyszerre venek es fiatalok.
Alig lattak meg valamit az eletből, de mar most tul sokat lattak. Az egyiken
az elet jegye van, a masikon a halale... es te értük aggodsz? Aggodj
magadert, dampyr. Aggodj magadert es ertem. Mi vagyunk a fiatalok.
Mi, tobbiek, csak bamultunk. Szerintem senki nem szamitott arra, hogy
Adrian hirtelen tesz egy kis kiterőt Őrultekhazara.”


Dasom & Mya

Adrian~~ *.*

Nem tudom mennyire emlékeztek még rá, vagy h emlékszik-e egyáltalán rá valaki. :D  Nagyoon~ régen volt egy olyan szavazás, hogy 'ki a kedvenc karaktered' (vagy valami ilyesmi), és Adrian a Vámpír Akadémiából lett a győztes!! *-* (mondjuk ha jól emlékszem akkor holtversenyben valakivel... d ez most nem fontos:D)
Szóval akkor megígértem, hogy hozni fogok valamit Adriannel kapcsolatban ... csak aztán nem igazán volt időm, meg igazából arra gondoltam, hogy kikeresem a V.A. könyvekből Adrian NAGY 'pillanatait' ... amit el is kezdtem csak az a helyzet, hogy nekem megvan az 1. és az 5., 6. rész valamint a Bloodlines 1. (meg ha minden jól megy akkor a 2. is lassan *_*) ... a többi rész pedig Mya-nál van. Tehát kigyűjtöttem az Adrianes részeket azokból a könyvekből amik nekem megvannak ... és azért nem tettem közzé mert kölcsön akartam kérni Mya-tól azokat amik neki vannak meg, hogy azokat is átfussam (főleg, hogy az 1. részben nem is szerepel még Adrien:((  ).
Még mindig nem jutottam el addig, hogy kölcsönkérjem a kieső részeket :DD ... d mondjuk nem is nagyon van most időm ilyesmire :/ . Viszont úgy döntöttem, hogy azokat amiket már kikeresgettem, közzé teszem nektek és ha lesz/lesznek olyanok akiket érdekel akkor a fennmaradó 3 könyvből is kifogom keresgetni a kedvenc Adrian-es jeleneteimet.^^

Nos akkor a hosszas bevezető után (remélem nem untátok halálra magatokat amíg végigolvastátok/ha végig olvastátok :"D) itt vannak az idézetek:

"Adrien: Tudod te is mondhatsz ilyeneket.
Sydney: Milyeneket?
Adrian: Hogy jó fej vagyok... egy vámpírhoz képest.
S.: Nehéz dolgod lesz, ha egy Alkimistát arra akarsz rávenni, hogy ezt beismerje. De annyit mondhatok, hogy jó fej vagy ahhoz képest, hogy egy gátlástalan korhely vagy, egy-egy pillanatra fellángoló zsenialitással.
A.: Zsenialitással? Úgy, gondolod, hogy zseniális vagyok?... Hallottad ezt világ? Sage szerint zseniális vagyok."

"Keith éppen az ajkához emelte a poharat, amikor Adrian ezt mondta:- Hmm. Nullás pozitív, a kedvencem..
.....
Clarence: Tényleg? Azt hittem, cabernet saurignon.
Adrian: Valóban az... Tévedtem."

"Adrian: Én egyszerűen csak a velem született tehetségemre támaszkodom... Ha az ember ilyen sokból tud meríteni, akkor csak az jelenthet veszélyt, hogy túl sok van neki.
...
Beállította a labdáját, és lőtt. A labda egyenesen a sárkány szeme felé repült, visszapattant róla, és visszarepült Adrianhez. Odagurult a lábához, majd majdnem ugyanott állt meg, ahonnan elindult.
Eddie: Veleszületett tehetség mi?
Sydney: Azt hiszem, betörted a sárkány szemét."

"Adrien: Zavartnak tűnsz.
Sydney: Azt hiszem, csak túl sokat gondolkozom.
A.: Ezért nem csinálom én soha!"

"Eddie: Kereshetnél munkát... (Adriannek)
A.: Vigyázz, Castile. A családban csak egy mókamester lehet."

"A.: Utána megkérdezte, mi a legnagyobb gyengeségem. Erre visszakérdeztem, hogy hol kezdjem sorolni.
S.: Adrian!
A.: Ne ismételgesd már a nevem! Csak az igazat mondtam neki. Amikor a negyedikhez értem, közölte, hogy most elmehetek."


Miközben gépeltem be rájöttem, hogy igazából mindegyik a Bloodlines 1-ből van. :DD ... Pedig emlékszem, hogy átfutottam a többit is ... o_O Nah mindegy, ha érdekel titeket akkor átfuthatom még egyszer az összes részt és kikeresgélhetem a hasonló részeket. ^^:D
Remélem tetszett, és nem fölöslegesen keresgéltem! ^^:D

Dasom~

Melissa De La Cruz: Rettegés (Kékvérűek 1.)

Röviden a könyvről: 

Oké. Szóval tizenöt éves korodban megtudod, hogy vámpír vagy. Hirtelen minden megváltozik körülötted. Magányos lúzer helyett menő csaj válik belőled. A legkúlabb divatcég arca leszel, a legfelsőbb körökben forogsz, őrületes képességeid fejlődnek ki, és egy olyan fiú is észrevesz, aki eddig fütyült rád. Elég király, nem?
Csakhogy... ott vannak azok a bizonyos titkok…
Mit kezdhetsz az évezredes emlékeiddel és a vissza térő rémálmaiddal?
Ki vagy mi ölte meg a sérthetetlen, halhatatlan Kékvérűt?
A kiválasztott?k nagy árat fizetnek. Vége a gondtalan kamaszkornak.
A magad ura vagy, de csak magadban bízhatsz...
Schuyler furcsa dolgokat vesz észre. Kék csíkok jelennek meg a karján, a gondolataival irányítja az embereket, és néha mintha más évszázadba repülne át. Nem sokára meghivják egy titokzatos Bizottság első gyűlésére,ahol kiderül, hogy Schuyler, akárcsak a többi tag, vámpírnak született. Ezt a hírt is bőven elég megemésztenie, de amikor az egyik iskolatársa rejtélyes körülmények között meghal, Schuylert hatalmába keríti a félelem. Lehetséges, hogy visszatért a vámpírokra vadászó, ismeretlen veszedelem?
A lány közben beleszeret Jack Force-ba, a suli legjobb pasijába. De vajon a fiú ikertestvére, Mimi, az iskola méhkirálynője miért nézi rossz szemmel a kapcsolatukat? A Kékvérűek világában semmi nem az, aminek látszik… Nem szabad, hogy fény derüljön létezésük titkára, hiszen a Vörösvérűek nem tűrik meg maguk között a vámpírokat. Ám a titkolózás csapdát rejt. Ahogy a Kékvérűek embernek képesek látszani, vajon nem lehetséges, hogy akit Kékvérűnek hisznek, valójában valami egészen más? Schuyler eleinte örül, amikor társakra talál, ám később rájön, hogy nem mindig hihet a látszatnak...

 Vélemény: 

Ez a könyv a tartalom cselekmény és főbb szereplők karaktere alakján egyszerűen fantasztikus volt. Élvezet volt olvasni!! (És akkor rám jellemzően most jönnek az egyéb -szerintem nem feltétlen negatív - észrevételeim^^). Az tetszett, hogy az író nem állt be a sorba valami sablon természet feletti lénnyel aminek egyes 'képességein' változtatott csak egy kicsit ... mondjuk nem ég el a vámpír a napon vagy ilyesmi, hanem kitalált egy teljesen egyedi és új vámpír karaktert. Mellesleg nekem nagyon bejön, ez az elképzelés miszerint maga a vámpír abban a testben meghalhat, és egyszer vége lesz az életének öregedés útján viszont amíg marad vér a testében úgymond újjászülethet egy másik testben úgy, hogy emlékszik arra, hogy mi történt az előző életeiben. Ötletes dolog és szerintem(!!!!) az író ezt arra építhette, hogy a lélek ugye tovább él, viszont avval emeli ki a vámpírokat, hogy ők nem csak ugyanazzal a lélekkel kezdenek új életet de ugyan azokkal az emlékekkel ... és itt fog kitűnni már rögtön az elején a mi főhősünk. Ugyan ebből az okból származik az a furcsaság is, hogy Jack és Mimi ebben az életben testvéreknek születnek (eleinte nagyon nem tetszett ez a szál ... de miután megszoktam már csak a könyv színfoltjának tekintettem). És ha még ez a sok furcsaság nem lenne elegendő az írónk természetesen tovább bonyolítja a dolgokat!! Mondjuk éppen ettől lesz JÓ egy jó történet!:D
Azt még megjegyezném, hogy helyenként egészen átláthatatlannak találtam az egyes "emberek" közötti kapcsolatot. Remélem a következő részek folyamán szépen minden kitisztul majd.^^
Mindenkiken csak ajánlani tudom ezt a sorozatot!!! Mert olvasni élmény!!!;DD

 Tartalom: 5/5

 Szereplők: 5/5

 Megjegyzés: A következő részt is én fogom hozni ha minden igaz és időm is engedi a sűrű napi rendem és a tanulás mellett!:D ... Addig is olvassátok el az eső részt és írjátok le nekem a véleményeteket! (Télleg nem harapok!!!:(( )

Végzet Ereklyéi-Csontváros-A film (Vélemények a film megnézése után)

Shiky: És elérkezett a várva várt pillanat, mikor is elszabadultam a szürke hétköznapokból egyenesen a moziba megnézni a Csontvárost :D Erre vártam, mióta megtudtam, hogy elkezdték forgatni! Nekem nagyon tetszett és, ha még nem láttátok, akkor go mozi és gyerünk megnézni!! Felejthetetlen, lenyűgöző!! Imádtam minden pillanatát!! ;D Az intézet pontosan úgy nézett ki, ahogy elképzeltem, és a szereplőket alakító színészek is tökéletesek voltak. Imádtam mindegyiket (főleg Magnust, ahw , eleinte inkább Alec volt a kedvenc...akkor legyen Malec ;D) :D Én még meg is próbálkoztam árnyvadásznak öltözni ;) még rúnáim is voltak (már amennyire sikerült magamra varázsolni, egy szemceruzával ^^ )!! :D Nem emlékeztem teljesen az egész történetre, mert elég régen olvastam, de pikk-pakk eszembe jutott minden :D Magával ragadó volt és pörögtek az események. (a képen a rúna-próbálkozásaimat láthatjátok ^^)

Remélem, folytatják a Hamuvárossal!! ;D

Mya: Hát csak annyit tudok mondani, hogy hűha! Már nagyon vártam ezt a filmet. Az én elvárásaimnak 100%-osan megfelelt! (Mivel nem vagyok az a nagy elvárásokkal rendelkező típus. :P) A szereplők, a zene, az effektek minden annyira jól sikerült! Amikor a harcos jelenetnél benyomták a "tuc-tuc" zenét olyan volt mintha csak táncoltak volna! Egyszerűen imádtam azt a jelenetet! Már alig várom, hogy folytatása legyen! Mondjuk néhol én maradtam volna a könyvbéli jeleneteknél, de máshol viszont jó volt, hogy változtattak egy kicsit rajta. Azt sajnáltam, hogy azt a jelenetet nem rakták bele amikor Jace és Clary jönnek le a lifttel és Clary pofon vágja Jace-t azért a 10%-ért. xD A kedvenc szereplőm egyértelműen Magnus! *_* Imádtam az alsógatyás jelenetét xD de kár, hogy csak ilyen keveset szerepelt... na de majd a folytatásban! :DDD Na de mielőtt korhatáros bejegyzést csinálnák belőle csak annyit mondok, hogy megéri megnézni! :)

Dasom: Nagyon jó lett a film is!! Érdemes megnézni mindenképpen!! Már csak azért is, hogy ha valaki olvasta a könyvet/könyveket ... érdekes és vicces látni, hogy milyen részeket tartottak fontosnak, emeltek ki a könyv tömény cselekményéből. Őszintén szerintem ebből a könyvsorozatból nem igazán lehet filmet csinálni inkább sorozatot (SZERINTEM!!! Ne harapjátok le a fejem!! T.T). Elmagyarázom, hogy miért gondolom így: Elsősorban azért mert ha már csak az első részt vesszük (könyvben) a Csontvárost, első részekre nem jellemzően borzalmasan aktív és cselekmény dús könyv ... és a többi rész még ennél is sűrűbb. Ami könyvben egyáltalán nem baj (sőőőt:D) ... de ugyebár fel van azért hígítva néhány lazább résszel, rengeteg Jace poénnal (ami szerintem mindenki imád:DD) ... szóval emészthető formában tálalja a könyv a sok eseményt.(emészthető, feldolgozható érthető... mondjuk egy könyvnél azért lényegesen több időnk van az értelmezésre.^^:D) Filmben viszont ezt nem tehetik meg!(Mármint, hogy ilyen szinten fellazítsák a sztorit.) Így is nagyon hosszú lett és a végén olyan érzésem volt, hogy egy csomó mindent kihagytak még így is ami szerintem még fontos lett volna. Gyakorlatilag nem volt megállás a cselekményekben. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy mi történik éppen.:D... Jó persze gondolom a nézők 90% már olvasta a könyvet így maga a sztori is teljesen érthető volt (meg valószínűleg annak is aki a filmmel kezdte a Csontváros rajongást. :D) Egyébként ezeket leszámítva nagyon jó volt a film *-* tényleg  a szereplők is a környezet  minden nagyon jó volt, és teljesen így képzeltem el én is mikor olvastam a  könyvet pl: Clary-t Simont (!!!) , Alecet, Magnust (!!*_*). ÉÉÉs a film alapján végképp Magnus fan lettem *____* ... jó ebben óriási szerepe van a Magnust játszó színésznek X"D Godfrey Gao (ez egész filmben ő volt a legjobb pasi ... meg úgy álltalában véve is *____*.... mondjuk ízlések és pofonok:D). Olyan szomorú voltam, hogy ilyen kevés szerepe volt!! T_T ... Mondjuk a könyvben sincs még sok neki az elején:(( ...
Nah de rövidre fogva a kisregényemet X"DDD ...(Ki gondolná, hogy reálos vagyok!!O_O mindig regényeket írok értékelésnek is X"DD) .... Szóval MINDENKI ismétlem MINDENKI FELTÉTLEN NÉZZZEEEE MEEEG!!!!~~~ :D

Megjegyzés: A Hamuváros forgatását elhalasztották, arra hivatkozva, hogy a forgatókönyv még nem tökéletes és a rajongók csak a tökéletest érdemlik meg! ^^ Reméljük, hogy minél hamarabb tökéletesítik a forgatókönyvet. Mi már nagyon várjuk a folytatást! Ha valaki nem ismerné a könyvsorozatot az kattintson ide! és feltétlen ajánljuk mindenkinek a sorozatot... legyen az kicsi vagy akár nagy! :)

J.L. Armentrout: Obszidián (Luxen 1.)

Röviden a könyvről: 

Az újrakezdés szívás.
Amikor -- éppen az utolsó középiskolai évem előtt -- Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt -- akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam...

 Vélemény: 

Jelenthetem új szerelmem van! Egyszerűen imádom ezt a könyvet! Nem fogom kibírni addig amíg kijön a folytatás! Hivatalosan is Daemon függő lettem... (mindenki tudja, hogy a könyves pasik a gyengéim xD ) A sztori egyedi, semmilyen másik könyvhöz nem tudnám hasonlítani. A történet teljesen magával ragad és egyszerűen nem akarod, hogy végelegyen! A szereplők is egyszerűen briliánsak! Nagyon jól kidolgozott a történet és a szereplők karaktere is. A karakterek jelleme nagyon jól meg lett formálva. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Mivel nem akarok spoilerezni, ezért nem merek többet írni. De a lényeg, hogy ez egy nagyszerű könyv fordulatokkal, egy igazán érdekes történettel, nagyszerű szereplőkkel és Daemonnel <3 !

 Tartalom: 5/ *5

 Szereplők: 5/ *6 (Daemon *nyálcsorgatás*)

 Megjegyzés: Na ki várja már a folytatást? Azok kezeket fel! A folytatás címe Ónix, ami 2013.11.30. fog megjelenni. Én nem fogom addig kibírni az már biztos xD

Részlet a könyvből

Innen rendelhető meg:
PUHA
KEMÉNY

1 évesek lettünk!

Ezen a napon tettük közzé az első bejegyzésünk ami Cassandra Clare: Csontváros című könyvének véleménye volt. Ebből a könyvből film is készült amelyet már megnézhettek a mozikban! Szeretnénk megköszönni a sok látogatást, megjegyzést és hogy elolvassátok a véleményeinket! Köszönjük!

Egy kis összegzés az első évünkről: összesen (ezzel együtt) 112 bejegyzést tettünk közzé. Ezek közül 76 könyvvélemény a maradék 36 egyéb jellegű bejegyzés. A látogatottságunk meghaladja a 6500-at, aminek nagyon örülünk! Ez azt jelenti számunkra, hogy nem csak az internetnek írjuk a véleményünk xD

 "Ez a nap más, mint a többi..." :D Boldog első születésnapot MTO!!! Még sok ilyet, és remélem, hogy sokatoknak tetszik és hasznos segítség, ha nincs ötletetek, hogy mit olvassatok ;) A képet én hoztam össze, hamár igazi tortánk (remélhetőleg csak még) nincs :D Remélem tetszik ;D Szép keret ad a Csontváros, és ha esetleg nem tudnátok, ha jól olvastam szeptember környékén elkezdik a Hamuváros forgatását!!! Már nagyon izgatott vagyok, az első rész nagyon tetszett. És végre elmondhatom, hogy van egy olyan film ami van olyan jó, mint a könyv (nekem legalábbis ez a véleményem, egy Harry Potter, vagy Twilighthoz képest). Gracias a todos por leer nuestra página y por todo! Thank you everybody! ;D (Shiky)

Shiky & Dasom & Mya