Richelle Mead: The indigo spell - részlet -

Nem ez volt az első eset, hogy kirángattak az ágyból egy kritikus küldetés miatt. Viszont ez volt az első alkalom, hogy alávetettek egy ennyire személyes kérdésnek.
- Szűz vagy?
-Mi?- megdörzsöltem álmos szemeimet, hát ha ez mind csak valami bizarr álom volt ami eltűnhet.
A történelem tanárnőm, Ms. Terwiligger, közelebb hajolt és megismételte a kérdést suttogva:
-Azt kérdeztem, hogy szűz vagy-e?
-Őőő, igen...
Most már teljesen fölébredtem és nyugtalanul pillantottam körbe a kollégium előszobájában, hogy megbizonyosodjak róla, hogy senki nincs aki tanúja lehetett volna ennek a furcsa eszmecserének. Nem kellett aggódjak. Eltekintve egy unott kinézetű ügyeletestől a szoba távoli részéből, az előszoba üres volt, valószínűleg azért mert egyetlen épelméjű ember sincs fent ilyen későn. Ms. Terwiligger felébresztett egy telefonhívással 5 perccel ezelőtt, igényt tartva arra, hogy találkozom vele itt egy élet-halál ügyben. Vallatott a személyes életemről, ami nem egészen az volt amire számítottam.
Hátrább lépett és megkönnyebbülten felsóhajtott:
-Igen, természetesen. Természetesen szűz vagy.
Összeszűkítettem a szememet bizonytalanul abban, hogy most meg kellene-e sértődjek vagy nem.
- Természetesen? Mit akar ez jelenteni? Mi történik?
Azonnal visszafordította a figyelmét és visszatette a drótkeretes szemüvegét a helyére. Mindig lecsúszott neki.
- Nincs idő a panaszkodásra. Mennünk kell.- megragadta a karomat és húzni kezdett, de én ellenálltam és maradtam ahol voltam.
-Asszonyom, hajnali 3 óra van!-és aztán, csak hogy megértse a súlyosságát a helyzetnek:-Iskola időben.
- Ne aggódj emiatt. - az ügyeletes irányába fordul és átkiáltott a szobán: - Elviszem Sydney Melroset magammal. Mrs. Weathers vitatkozhat velem holnap a kijárási tilalommal kapcsolatban.
Az ügyeletes döbbentnek tűnt, de ő csak egy kollégiumi diák volt akit azért alkalmaztak, hogy itt üljön egész este. Nem volt méltó ellenfele a félelmetes Ms. Terwiliggernek, a magasságával, nyurga alkatával és madárszerű arcával. Az igazi oka annak, hogy a lányok a kollégiumban a szobájukban maradtak a kinti őr volt, de ő is csak szimplán és barátságosan bólintott amikor Ms. Terwilliger elvonszolt. Ez elgondolkoztatott engem arról, hogy vajon hány lányt vonszolhatott már el az éjszaka közepén.
-Pizsamában vagyok- mondtam neki. Ez volt az utolsó tiltakozás mit fel tudtam hozni ahogy elértük az autóját, ami ott parkolt a fényben. Egy Volkswagen Bogarat vezetett virágokkal az oldalán. Valahogy ez lepett meg a legkevésbé.
- Jó leszel így is.- mondta miközben előhorgászta a kocsikulcsát a bársony pénztárcájából.
 Körülöttünk a sivatagi éjszaka hideg volt és csendes. A magas pálmafák sötét, pókszerű árnyakat alkottak. Fölöttük a telihold és a csillagok ragyogtak. Átfogtam magamat a karjaimmal, érintve a gyapjú köntösöm lágy anyagát. Alatta hálóinget viseltem egy bolyhos, bézs papuccsal párosítva. Az együttes tökéletes volt a kényelmes kollégiumi szobámhoz de nem volt éppen alkalmas a Palm Springi éjszakához. Mondjuk kimenni pizsamában nem igazán praktikus sehol sem.
Kinyitotta az autót és óvatosan beültem, miközben ki kellet kerüljek néhány üres kávé poharat és a Utne Reader régi cikkeit. Az ilyen koszos állapot kész átok volt az érzékenységemnek, de ezek voltak a legkisebb aggodalmaim jelen pillanatban.
-Ms. Terwiligger- mondtam egyszer amikor már a külvárosi utcákon vezettünk. -Mi folyik itt?- Most már kívül voltunk a kollégiumon, reméltem, hogy elkezd beszélni. Nem felejtettem el az élet-halál megjegyzését és kezdtem egyre jobban ideges lenni.
A szemeit az előttünk lévő úton tartotta, de az idegesség jelei kezdtek megjelenni szögletes arcán.- Szükségem van rád egy varázslatnál.
Lefagytam ahogy próbáltam feldolgozni a szavait. Nem olyan régen ez a kijelentés tiltakozást és rohamos ellenkezést váltott ki belőlem. Ez nem azt jelenti, hogy most már megbarátkoztam vele. A varázslat még mindig kiborít. Ms. Terwiligger nappal tanít abban a magán középiskolában ahova járok -Amberwood Előkészítő- és éjszaka pedig egy boszorkány. Szerinte nekem jó érzékem van a varázsláshoz és sikerült is megtanítson pár varázslatot a legnagyobb ellenállásom ellenére is. Van néhány jó okom arra, miért akarok elkerülni mindent aminek köze van a mágiához. Eltekintve a veleszületett hiedelmemmel, hogy a mágia rossz, csak szimplán nem szeretném, hogy elkapjanak még több természetfeletti ügyben, mint amennyiben már elkaptak. Már így is úgy töltöm a napjaimat mint tagja egy titkos társadalomnak akik titokban tartják a vámpírok létezését az emberek világa előtt. Mindemellett az iskolai munkám is elégnek bizonyul ahhoz, hogy bárkit lefoglaljon. 

Könyvmolyképző

Ismételten kuponos akció a Könyvmolyképzőnél! Szeptember 10-ig ha Elit könyvet rendelsz kupont kapsz ajándékba, amelyet a webshopban használhatsz fel! Elit könyvek listája itt!

Cassandra Clare, Sarah Rees Brennan: Éjféli örökös (Bane krónikák 4.)

Röviden a könyvről: 

Magnus azt hitte, már sosem fog visszatérni Londonba, de elfogadja Tatiana Blackthorn csábító ajánlatát. A nő gyönyörű nevelt lányát is érintő tervei azonban jóval gonoszabbak, mint a boszorkánymester gondolná. A századforduló Londonjában Magnus régi barátokra lel, és találkozik egy egészen különleges fiatalemberrel is… A tizenhat éves James Herondale-lel.

Vélemény:

Először azon gondolkodtam el Edmund Herondale után, hogy ő vajon Will előtt vagy után jön, de a könyvből kiderült elég hamar. Még egy fontos dolog: A hercegnő (Pokoli szerkezetek 3. rész) előtt ne olvassátok el, mert sok minden kiderül, így én most pórul jártam. Magnus megszokott humora mellett megismerkedhetünk James-szel. Érdekes egy kölyök, az ellentét ironikus (olyan mint az apja gyerekkorában, de mégsem...uff ezt de nehéz elmagyarázni, majd a könyvből megtudjátok és megértitek, amit ki akartam nyögni ^.^ remélem). Egy kicsit folytatódik A hercegnő (szerintem, még folyamatban van az olvasása, szóval ha nem így van, én kérek elnézést). Megismerünk egy érdekes lányt, aki az okozója James szenvedésének (ironikus ellentét az apjával szemben). Nekem egy picit befejezetlennek tűnt. Kíváncsi lettem volna, hogy mi lesz ebből (gyanítom, hogy túl vastag lett volna, de szerintem megérte volna :D) Láthatjuk Tessáékat, furcsa volt így A hercegnő előtt, de nem tudok mit tenni ellene, csak javasolni, hogy előbb A hercegnő majd Éjféli örökös! Jó olvasást mindkettőhöz!! ;)

Tartalom: 5/3,5

Szereplők: 5/4

Megjegyzés: Folyt. köv. ;) :*

Részlet a könyvből 

Innen rendelhető meg:
PUHA
KEMÉNY

Andrew Lucas Mcilroy: Árnyból az angyal

Röviden a könyvről:

„Lásd meg a gonoszt a fényben, és a jót a sötétségben…”Amikor az első és egyetlen keresztes háború elsöprő győzelmet aratott, a világra homály borult. Azóta az Örökkévaló egyháza vasmarokkal szorítja híveit, a 19. század végén az emberek még mindig inkvizíciótól, boszorkányoktól és démonoktól rettegnek.Cailie Jacobs különleges fiú: az éjszaka teremtményei a védelmére kelnek, a farkasok szelíd kutyaként viselkednek a közelében. Híre azonban eljut az inkvizícióhoz: családját megölik, és ő maga is kínhalált halna, ha életét nem mentené meg egy furcsa társaság.Brod Walters és ifjú társai kisstílű szélhámosok, eszük ágában sincs ujjat húzni az egyházzal. Ám ahogy keresztezi útjukat ez a különös fiú, addigi kényelmes életük fenekestül felfordul. Csatlakozik hozzájuk Dorien, az elf ifjú, és Eline, egy felfegyverzett asszony, aki a legrettenetesebb bűnt követte el az Örökkévaló egyháza ellen: megtanult varázsolni.Hogy Cailie-t megóvják, fel kell fedniük az évszázadok óta a homályban rejtőző igazságot. De kicsoda ez a fiú valójában? Vajon a fény, vagy a sötétség uralja-e sorsát? Miért védelmezik egy elfeledett istennő, Balora szent állatai, a farkasok? Ki az a titokzatos angyal, aki mind gyakrabban bukkan fel álmaikban? Mi köze mindennek a Vatikánhoz és a közelgő pápaválasztáshoz?A vándorokat egy varázslatos ereklye szólítja a messzeségből, és a jövendölés, hogy Balora prófétája újból a földet járja majd, aki reményt hoz a halandóknak. Reményt egy szabadabb világra, ahol az Elfeledettek újból visszatérhetnek.Lásd meg a jelet, mert hamarosan eljön az idő.Lásd meg a gonoszt a fényben, és a jót a sötétségben…

Vélemény:

Na erről a könyvről elmondható, hogy joggal nyerte meg a 2012-es Aranymosás pályázatot. Bevallom nem igazán vagyok oda a történelemért, de ez a könyv magávalragadott! A történet nagyon jól kidolgozott. Az elején a számomra elég zavaró volt, hogy ugrált a szereplők között, de ez csak az első fejezetre igaz. Nagyon tetszett az a világ amit az író megteremtett! Nagyon különleges volt, hogy a valláson van a hangsúly.Nem sok olyan könyvvel találkozom, ahol a vallás meghatározza az egész könyv történését. A történet folyamán megtudjuk, hogy az "Örökkévaló vallás" miként keletkezett és hogy ennek mekkora szerepe van a cselekmény alakulásában. Az eléggé furcsa volt nekem, hogy minden és mindenki mást elítéltek ami/aki nem az Örökkévalót képviselte... de honnan tudták, hogy nem az ő követe vagy valami? Na ez már rejtély marad, de a végén az Örökkévaló is hoppon maradt. ^^  A cselekmény eseménydús, egy percig se unatkoztam! Nagyon kalandos történet. Ha úgy gondoltad, hogy ennél már jobb nem lehet, akkor kaptál egy nagy csavart és még izgalmasabb lett tőle a történet! Kaland kaland hátán! Na és a vége! Az nagyon ott volt! :D Na és akkor most lássuk a szereplőket mielőtt Dasom féle regényvéleményt írnék! :) Minden szereplő nagyszerűen kidolgozott karakter! A személyiségük nagyon meghatározza őket és nagyon szerethető karakterek lettek ezáltal.Nekem a kedvencem Eline lett, de szerintem csak azért, mert szeretem a harcos női karaktereket. A többi szereplő is nagyon érdekes személyiség volt. Imádtam olvasni a történetüket. Már úgy gondoltam, hogy egy adott szereplőről már mindent tudok, de amikor csavarodott a történet, akkor meg csak néztem, hogy ez most komoly? Ez a szereplő tényleg... Na de nem akarok spoilert írni! Be kell érnetek ennyivel. Azoknak is ajánlom akik nem szeretik a törit (mint én :P), meg azoknak is akik valami újat keresnek.

 Tartalom: 5/4,5 (Csak az eleje miatt)

 Szereplők: 5/5

Részlet a könyvből

Innen rendelhető meg:
PUHA

Cassandra Clare, Sarah Rees Brennan: Vámpírok, pogácsák és Edmund Herondale (Bane krónikák 3.)

Röviden a könyvről: 

Amikor a halhatatlan boszorkánymester, Magnus Bane részt vesz az árnyvadászok és az alvilágiak között zajló béketárgyalásokon a 19. századi Londonban, két nagyon különböző ember bűvöli el: Camille Belcourt, a vámpír és Edmund Herondale, az ifjú árnyvadász. Vajon azzal, hogy szíveket hódít meg, egyben oldalt is választ?

Vélemény: 

Imádom, imádom!!! Egyre jobb és jobb lesz! Nagyon tetszenek a történetek, a cím vicces :D és tök jó, hogy lehet nézni, hogy vannak szereplők a Pokoli Szerkezetekből. Akik nem szeretnek olvasni azoknak is bátran ajánlom, mivel elég vékony könyvről van szó ;) Egy délutáni vagy esti mese, nagyon várom a többi részt (az N már megvan, úgyhogy tessék készülni, hamarosan az is befut , és láttam hogy már van U és S *__*) Oda vagyok Magnusért, az ízlése a humora, minden egybe, ütős karakter :D Bár nem sok szerelmi szálat láthattunk , vagy ami volt az kicsit felületes volt (elgondolkodtató, milyen lehet a bőrében, hiszen halhatatlan), ezért is tetszett, hogy megjelent Camille, a vámpír, akiről már halhattunk a Halál ereklyéi sorozatban :D Nem akarok többet áradozni, olvassátok el, majd ti is meglátjátok :D 

Tartalom: 5/ 5

Szereplők: 5/ 5

Megjegyzés: Hamarosan folytatjuk ;)

Részlet a könyvből

Innen rendelhető meg:
PUHA
KEMÉNY

Elit Team

A Könyvmolyképző márkaboltjából ha Elit Team könyvet rendelsz, most minden kötetért 550ft értékű kupont kapsz a webshopba! De csak 2014.07.31-ig! Elit kötetek itt!

Sarwat Chadda: Az ördög csókja (Az ördög csókja 1.)

Röviden a könyvről:

A rozsdás lánc megcsikordult, ahogy a fiú, őt figyelve előre-hátra hintázott. Talán nem ő az. Lehet, hogy csak egy hétköznapi gyerek. Talán nem kell megölnöm. Billi SanGreal Próbája. Az utolsó teszt a beavatása előtt. De nem erre számított. Nem arra, hogy egy kissrácot kell megölnie. Billi sorsa, hogy kövesse apját a Rendbe, és megóvja az embereket az Istentelenektől. A több ezer gonosz, megkínzott lélektől, amelyek az emberiséget tekintik prédájuknak. Billi tizenöt éves. Brutális harcból és halálos csatákból álló életre vágyik? Vagy kísértés fenyegeti, hogy rossz útra vigye?

Vélemény: 

Hmm mit is mondjak. Jó  a borító, tetszik a cím, de a történet nem fogott meg annyira. Templomos lovagok rendjének egy tagja a főhőnőnk, számomra furcsa személyiség. Apja rángatta bele a dologba, aki láthatóan nem törődik vele, sőt akár képes lenne feláldozni a saját lányát (ez mondjuk érdekes, nem tipikus séma, hogy a lány/srác belekeveredik valamibe aztán a család semmit sem tud. Plusz pont :D). Személy szerint én nem vagyok vallásos, szóval ez is döntően meghatározza a véleményem. Megjelenik a Biblia és minden ezzel kapcsolatos, beleszövünk egy Halál Angyal főgonoszt meg egy nagyon halovány szerelmi szálat (ezzel én még játszottam volna egy kicsit, legalábbis örültem volna ha kicsit több lett volna benne). A másik fél egy bizonyos Kay eleinte nagyon érdekesnek tűnt, sőt megkockáztatom még tetszett is a karaktere, de túl hamar ítélkeztem, végére teljesen kiábrándultam (akit érdekel megtudja mi lesz a sorsa). Amikor elolvastam az első fejezetet azt hittem: tök jó, van egy rend (igaz kicsit vallásos de mindegy) élőholtakat öldös, tök jó, lesz benne sok izgalmas harc meg csomó élőhalott. Nos, tévedtem, nem sokat,de épp annyit, hogy a kezdeti lendületem csökkenjen. Harc van benne de nem olyan izgalmas, és nem élőholtakkal harcolnak, hanem Figyelőkkel (halál angyal szerűségek). Élőhalott szinte sehol (nyomokban azért található :D) A vége egész jó volt, lenyugodtak a kedélyek, mindenki megmenekült stb. Remélem azért nem vettem el senki kedvét, próbáljatok szerencsét, hátha nektek bejön. Ízlések és pofonok ;)

Tartalom: 5/3

Szereplők: 5/3

Megjegyzés: Nem tudom, hogy van-e folytatása, de nem vállalom, hogy elolvasom. Na jó kitudja, lehet megpróbálom (azért reménykedek hogy nincs :D)

Részlet a könyvből

Innen rendelhető meg:
PUHA
KEMÉNY

Emlékeztető :)

Június 9.-én lejár a könyvmolyképző gyereknapi akciója! Ha valamit rendelni szeretnél akkor még van időd! És remélem mindenki izgatottan várja a Könyvhetet, ami június 12-16 lesz! 

23.fejezet

Diego

- Anett! Hé! Ébredj fel! – ráztam meg. Hirtelen felült, megragadta a nyakam és elkezdett megfojtani. A következő pillanatban meg a földre estem és kapkodtam a levegőt.

- Jól vagy? Legközelebb ne ébressz fel! – nézett le rám az ágyról.

- De hát rémálmod volt. Csak felébresztelek! Amúgy a sebeid nem szakadtak fel? Mert eléggé forgolódtál álmodban, ezért akartalak felébreszteni.

- Azt hiszem, hogy semmi bajuk. Sajognak meg minden, de nem komoly. - mondta és közben próbált megfordulni, hogy hátradőlhessen.

- Várj segítek! – mentem oda hozzá és segítettem neki visszafeküdni.

- Köszi. – dőlt hátra egy fintor kíséretében. – Már elegem van a hason fekvésből.

- Kérsz még fájdalomcsillapítót vagy – lenéztem az órámra – elég volt nyolc óra alvás?

- Mi?! Nyolc órát voltam kiütve? – döbbent meg.

- Ja. Már elmúlt öt óra. De ezen ne csodálkozz, mert elég erős fájdalomcsillapítót kaptál, hogy holnap reggelig aludj.

- Jesszus! És mi történt, amíg ki voltam ütve?

- Nem sok. Doki néhányszor benézett, én meg el se mozdultam innen, csak kajáért mentem el egyszer. Erről jut eszembe, nem vagy éhes?

- Olyan éhes vagyok, hogy fel tudnám zabálni a hűtőt.

- Rendben, akkor megyek és keresek neked valami kaját. – álltam fel a székből.

- Nagy francokat! Megyek veled!- dobta le magáról a takarót.

- Azt nem hiszem. Ha nem emlékeznél rá három helyen kellett összevarrni és abból egy a lábadon van. Igaz, hogy az nem volt mély, de akkor is hat öltést kaptál bele. Doki meg szívrohamot fog kapni ha meglátja, hogy nem vagy ágyban.

- Nem baj. – tornázta magát ülő helyzetbe az ágy szélére. – van valahol egy papucs vagy valami?

- Az istenit! Nem fogsz az ágyban maradni mi? – dobtam oda a csizmáját a szekrény mellől. – Amúgy nagyon szexi lesz így a szerelésed.

- Mi van? – lenézett magára. Egy piros rövid ujjú, egy rózsaszín melegítőalsó volt rajta meg a kezében a fekete bőrcsizma. –Most azt mondanám, hogy előbb menjünk átöltözni, de addig éhen halok, úgyhogy nem érdekel!

- Makacs nőszemély! – mentem oda hozzá és segítettem felhúzni a csizmáját, mert eléggé bénázott.

- Már sokan mondták. - állt fel az ágyról lassan. – Mehetünk?

-Csak utánad Princesa! – nyitottam ki előtte az ajtót.

Anett

Lehet, hogy inkább maradnom kellett volna az ágyban. Nem gondoltam, hogy ennyire messze van a konyha. A hátamon lévő sebek húzódtak és annyira fájtak, hogy azt hittem, ott helyben elájulok. De próbáltam fegyelmezni magam és mantrázni magamban, hogy „nem fáj, nem is érzed”.

- Biztos, hogy jól vagy Princesa? – kérdezte már vagy századszorra Diego, mióta elindultunk. - Mert eléggé fehér vagy.

- Tuti. Merre tovább? – álltam meg egy elágazásnál. Ha nem fájna ennyire minden mozdulat már rég lecsaptam volna.

- Erre. – indult el jobbra. – Megálljunk egy kicsit?

-A francba is! Nem! – förmedtem rá. Nem bírtam már tovább hallgatni a „Jól vagy? Megálljunk? Elég rosszul nézel ki.” dumáját. – És ha nem kérdezgetnél méterenként, akkor már rég ott lennénk a konyhában.

- Hé! Én csak próbálok vigyázni rád, mert ha valami bajod lesz, mindenki ki fog nyírni.

- Akkor inkább maradj csöndben. – fordultunk be a konyha folyosójára. Hála az égnek kibírta szótlanul a konyháig. Bent csak apát láttam, amint próbál valami rántotta félét összehozni a tűzhelynél. Diego fogta magát és leült az egyik székre és nekiállt duzzogni. Milyen gyerekes! Apám eközben megfordult és azt hittem, hogy szívrohamot kap, amikor meglátott az ajtóban.

- Mi a francot keres ő itt? Ágyban lenne a helye! – fordult mérgesen apa Diegohoz.

- Ha ott tudtam volna tartani, akkor nem lennénk itt. – próbálta menteni magát az a kis áruló. Még hogy ott tartani? Meg se próbálta!

- Hé! Ha feltűnt volna, itt vagyok én is! – mentem oda az asztal másik oldalán lévő székhez és finoman lehuppantam rá. Próbáltam ezt a műveletet faarccal végrehajtani. És láss csodát sikerült is! –Ki lesz olyan kedves és ad valami kaját? Mert mindjárt lefordulok a székről, olyan éhes vagyok.

- Nem az éhségtől fogsz lefordulni arról a székről… - dörmögte az orra alatt Diego és odament a hűtőhöz. – Spagetti jó lesz?

- Az is jobb, mint a semmi.

- Akkor jó. - Kikapott egy spagetti szószt, letette az asztalra és az egyik szekrényben kezdett el kotorászni. Eközben apa előhalászott valahonnan egy csomag tésztát és felrakta főni.

Ell

Hé! Nyugi! – húzódtam el Henrytől, mert a csókunk kezdett eléggé forró irányt venni. – Mit szólnál ha mozognánk egy kicsit. Tudod valami olyasmit amit egy edzőteremben is lehet.

- Mondjuk ezt? – Hátradöntött és már rajtam is volt és folytatta a csókot. Nevetve eltoltam magamtól.

- Nem erre gondoltam. Mondjuk verekedhetnénk egy kicsit. – nevettem, mert csiklandozta a lehelete a nyakam.

- Hogy megint megverj? Milyen kegyetlen egy barátnő vagy te! – nevetett ő is és lefordult rólam. Ott feküdtünk egymás mellett és bámultuk a plafont. – semmi kedvem sincs most verekedni. Kicsit sokat püföltem ma. Inkább dumáljunk!

- És mi lenne ha én püfölném a zsákot te meg beszélnél? – álltam fel és kezdtem ma már másodszorra feltekerni a bandázst a kezemre.

- És miről beszéljünk? – ült fel Henry is.

- Te is láttad, hogy Diego hogyan néz Anettre? – néztem Henryre.

- Arra a „nézem és biztos vagyok benne, hogy nem látja senki” pillantásra gondolsz? – állt fel és jött velem a zsákok felé.

- Ja arra.

- Szerinted van esélye Anettnél vagy előbb számíthatunk egy azonnali golyóra a fejébe?

- Anett eléggé kiszámíthatatlan a pasik terén. Eléggé csesztetik egymást, de nem hinném, hogy azonnal golyót repít a fejébe. Elég jól titkolja az érzéseit, de ha már 18 éve ismered, akkor nincs problémád az érzelmek megfejtésével. –kezdtem el közbe lassan püfölni az egyik zsákot miközben Henry fogta.

- Akkor nem fogja kinyírni. – konstatálta.

- Nem ezt mondtam. Csak annyit, hogy lesz egy esélye, de ha elcseszi akkor annyi. Egy esély, egy golyó a fejbe. Ez Anett mottója. Nála senkinek sincs második esélye. Ha megbántja, akkor halott ember. Ha már annyiért képes lett volna kinyírni a vizsgabiztost a forgalmi vizsgájáról, hogy nem engedte át, akkor már most áshatja a sírját. – püföltem egyre gyorsabban a zsákot és abbahagytam a beszédet. A két dolog együtt nem megy.

- Ha megbántja szemrebbenés nélkül golyót repít a fejébe? – nézett rám döbbenten. Én csak bólogatni tudtam és közben átváltottam rúgásokra.

- Jesszusom. Ha mindenkibe golyót eresztettem volna, aki megbántott vagy kicseszett velem, akkor már a fél város nem élne. Azért képes lett volna kinyírni a vizsgáztatót, hogy nem engedte át? – ismét csak bólogattam két rúgás között. – Nem hallott még indulatkezelésről?

- Ha nem bántod semmilyen formában, akkor megéred a negyedik x-et. Jobb barátnak, mint ellenségnek.

- Ha ilyen barátnak, akkor nem akarom megtudni, hogy milyen ellenségnek.

- Ha a haverja vagy akkor szemrebbenés nélkül öl érted, de ha az ellensége vagy akkor szemrebbenés nélkül kinyír. Nem tudnád szorosabban fogni azt a zsákot? – nyögtem ki lihegve.

- Bocs, persze. Amúgy hogy ismertétek meg egymást? – kérdezte, én meg válasz helyett akkorát ütöttem a zsákba, hogy hátra kellett lépnie.

- Tuti, hogy ezt most akarod megtárgyalni? Mert a beszéd és a püfölés nem megy egyszerre. Mióta vagy te ilyen beszédes?

- Bocs ismét. Csak jobban meg akarlak ismerni.

- Ez esetben mesélj magadról. Mit szeretsz csinálni, mi a kedven kajád meg ilyenek. – folytattam a püfölést.

- Hát hol is kezdjem… Azt már meséltem, hogy hogyan kerültem ide. Azt mondja, hogy szeretek olvasni, zenét hallgatni, filmet nézni, fényképezni, verekedni, gyilkolni. Mindenféle könyvet szeretek, zenében mindent meghallgatok, de a kpopot szeretek a legjobban. A romantikus filmek kivételével mindent megnézek. Mit csináljak, ha pasiból vagyok? – vonta meg a vállát egy szívdöglesztő mosoly kíséretében. - Kaják terén mindent megeszek, kivéve a gombát és allergiás vagyok a babra meg a borsóra. Azt hiszem, hogy ennyi. Mire vagy még kíváncsi?

- Miért pont fényképezés? – nyögtem be a kérdést.

- Egyszerűen szeretem „megállítani az időt”. Ha tehetem, akkor mindig fényképezek. Jó érzés megörökíteni a dolgokat. Később visszanézni a régi képeimet, az olyan… nem is tudom milyen érzés. Ezt nem tudom… - hirtelen kinyílt az ajtó és doki lépett be rajta.

- Nem tudjátok, hogy hol van Anett? – állt meg mellettünk. Abbahagytam a rúgásokat és értetlenül néztem rá.

-A gyengélkedőben kell lennie nem? – nézett Dokira ugyan olyan értetlenül Henry is mint én.

- Nincs ott és Diego sincs sehol.

- Az a makacs nőszemély. Biztos a konyhában van és tömi a fejét. – kezdtem el letekerni a bandázst már megint. Ha meg a konyhában nincs, akkor a szobánkban lesz.

-A szobátokban már voltam és ott nincs. Az edzőterem volt a következő tippem. Reméltem, hogy itt lesz. Már a fél bázist körbejártam. A konyhára nem is gondoltam. – csóválta lemondóan a fejét.

- Anett sajnos ilyen. Nem tűri jól, ha feküdnie kell és nem csinálhat valamit. Menjünk és nézzük meg a konyhában. A fejemet merném rá tenni, hogy ott lesz. - Indultam el az ajtó felé.

22.fejezet

Ell

- Mikorra beszéltétek meg a találkozót Santiagoval kicsim? – kérdezte tőlem apa miközben ettünk a konyhában.

- Fogalmam sincs mert Anett csak annyit mondott, hogy hétfő és most nem tudom tőle megkérdezni mert ki van ütve. – sóhajtoztam.

-Csak azért kérdezem, mert akkor fel kell készülnünk, hogy elhozzuk a fegyvereket. Nem megy az egyik pillanatról a másikra és szerintem Anett még egy darabig nem lesz magánál.

- Akkor fel kellene hívnom Santit. Van nálad telefon?

- Persze. Tessék. – nyújtotta felém a mobilját. Anetthez hasonlóan már én is tudtam Santi számát fejből. Általában Anett adta le a rendeléseket és mindent ő intézett. Santi első csörgésre felvette.

-  Digame soy Santiago.

- Csak én vagyok az Ell.

- ¿Qué pasa?

- Csak annyit szeretnék, hogy hogy lesz az átadás, mert Anett ki van ütve és nem tudom tőle megkérdezni. Az a hülye lelövette magát.

- Tudtam, hogy egyszer ki fogja nyíratni magát. Mi történt?

- Elég hosszú történet, de a lényeg annyi, hogy a golyók és közém vetette magát és bekapott hármat. Kettőt a hátába egyet meg a lábába, úgyhogy most be van fájdalomcsillapítózva. Egy darabig nem lesz magánál, ezért hívtalak. Nem mondott nekünk semmit, csak hogy hétfőn lesz az átadás.

- Gondolhattam volna. Érted még a világot is eladná. Vigyázz rá és ne hagyd, hogy több hülyeséget csináljon és üzenem neki, hogy karácsonyra golyóállómellényt fog tőlem kapni. Na de a lényeg hétfő este tizenegy a régi hajóállomásnál lévő raktárnál lesz a találka. Tudod, hogy hol van?

- Én nem, de mindjárt megkérdezem. – letakartam a telefont és apámhoz fordultam. – Te tudod, hogy hol van a régi hajóállomás melletti raktár?

- Igen.

- Rendben, tudjuk, hogy hol van. Nem lesz probléma. Mid van számunkra?

 - Oké. Géppityuk, pisztolyok, kések, gránátok, meg ilyenek és még lángszórókat is tudtam szerezni nektek Chica.

- Lángszórót? – esett le az állam.

- Azt. Remélem tetszeni fog. – nevetett a telefonba.

- Rendben. Gondolom készpénz, mint mindig. Vagy már kártyát is elfogadsz?

- Készpénz és semmi más. Azt nem lehet lenyomozni.

- Rendben, akkor hétfőn találkozunk. Köszi Santi! Chao! – köszöntem el.

- Chao Chica! – és letette.

- Szóval, hétfő este tizenegy, a régi hajóállomás melletti raktárnál lesz a találka. Legalább egy teherautó kelleni fog, mert elég sok mindent kell elhoznunk. Még lángszórót is szerzett nekünk. El se hiszem. – adtam elő a lényeget.

 - Rendben. Továbbadom a többieknek és elkezdjük megszervezni. Akkor én mentem is és megkeresem Mikeot. Később találkozunk. – puszilta meg a fejem búbját apa és kiment.

Egyedül maradtam. Most mit csináljak? Anett ki van ütve és vele van Diego, Louis és Linda valami küldetésen van, Henryt pedig azóta nem láttam, hogy reggel felébresztett és azt mondta, hogy majd találkozunk és elment. A francba is! Kinyírok egy pár bokszzsákot. Akkor legalább nem unatkozok és kifárasztom magam. Elindultam a szobánkba, hogy átöltözzek, mert semmi kedvem nem volt tönkretenni a kedvenc farmerem. Gyorsan átöltöztem és már az edzőteremnél jártam, amikor meghallottam, hogy valaki van bent. Óvatosan kinyitottam az ajtót és Henryt láttam meg, amit éppen sorozza az egyik zsákot. Tiszta erejéből ütötte. Olyan volt, mintha mérges lenne. A mozdulatai is ezt mutatták. Pontatlanok voltak az ütései és csak arra figyelt, hogy minél nagyobb erőt fejtsen ki. Bementem a terembe és az ajtó melletti szekrényhez mentem bandázsért. Ha már levezetem a feszültséget, akkor a kezeim maradjanak épen!  Ránéztem Henryre, aki észre sem vette, hogy ott vagyok. Nem tudom, hogy mire vagy kire lehet dühös, de egyre elkeseredettebben püfölt. Feltekertem a bandázst a kezemre és elindultam felé. Amikor odaértem akkor vettem csak észre, hogy tiszta vér a keze. Vajon mióta lehet itt? Megkerültem és a zsák másik oldalán megálltam. Még ekkor se vett észre.

- Szia. – szólaltam meg, mire felkapta a fejét és abbahagyta az értelmetlen öklözést.

- Szia. Észre sem vettem, hogy itt vagy. – mondta kifulladva. Odamentem hozzá és megfogtam a kezeit, hogy megnézzem mennyire tett kárt magában. Elég rondán szétverte a kezét. Tiszta vér volt az egész és alig maradt bőr rajta. Amikor kiegyenesítettem az ujjait felszisszent.

- Mióta püfölöd azt a zsákot és miért nem használsz legalább valami kézvédőt? Így tönkreteszed a kezeidet! – néztem rá mérgesen. Kezdtem aggódni érte.

- Amióta eljöttem tőled. – nézett le rám.

- Gyere, bekötözlek. Ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet. – húztam a padok felé, hogy leültessem, amíg keresek egy elsősegélydobozt.

- Én így vezetem le a feszültséget. – mondta faarccal. Valami nagyon nem stimmelt vele. Amióta visszajöttem, azóta ilyen. Mintha lelkileg összetört volna.

- Úgy hogy szétvered a kezeidet? Mi van veled? Mi a baj? Amióta visszajöttem, azóta nem vagy önmagad.

- Nem vagyok önmagam? Nem is ismersz! Még egy hete sincs, hogy itt vagytok! –rivallt rám mérgesen és elrántotta a kezét.

- Akkor hagyd, hogy megismerjelek! Rendben?

- Ne haragudj! Nem akartam így neked esni csak…

- Semmi probléma. Mi bánt? – néztem rá megértően és leültettem a padra.

- Még soha se szerettem ennyire senkit és ez megijeszt. Amikor eltűntél azt hittem, hogy beleőrülök. Azonnal tenni akartam valamit. De miután Anett kicsinálta azt a hapsit, egyszerűen tehetetlennek éreztem magam. Nekem kellett volna kiszedni a válaszokat a férfiből és nem Anettnek. Amikor összeomlott és is darabjaimra estem. Próbáltam elhitetni magammal, hogy én is képes lettem volna arra, amire ő, de ez nem igaz. Próbáltam erősnek tűnni, de nem ment. – temette az arcát a véres kezei közé.

- Anett cselekszik, ha rólam van szó. Nem érdekli, hogy mit kell tennie, megteszi. Még akkor is, ha ezért olyat kell tennie, amire megesküdött, hogy soha nem fog megtenni. Ezért olyan kíméletlen gyilkos. Ne hasonlítsd hozzá magad! Mindenki különbözik a másiktól és minden ember tehetetlennek érzi magát néha. Miattam nem kell erősnek tűnnöd, mert az vagy, amióta ismerlek. Kit érdekel, hogy az egy nap, hét vagy év?  És tudod miben hasonlítasz rám nagyon? – emeltem fel a fejét.

- Miben?

- Abban, hogy én is mindig az edzőterembe menekülök, ha bánt valami. Amikor elkezdtünk gyilkolni, akkor folyamatosan bűntudatom volt, ezért állandóan az edzőteremben voltam és addig vertem a zsákot, amíg még éreztem a kezem. Próbáltam elverni a problémát, a bűntudatot meg a szomorúságot. De rájöttem, hogy ezzel jót teszek az embereknek és ebből a melóból nincs kiszállás.

- Akkor ez a második közös tulajdonságunk.

- Miért? Mi az első?

- Az, hogy mindketten azért gyilkolunk, hogy jobbá tegyük a világot.

- Ez igaz. Na, de most nem tudod, hogy hol van az elsősegély készlet? – néztem rá mosolyogva.

-A szekrényben a legalsó polcon. - mondta a szekrényre mutatva. Odamentem, kihalásztam a dobozt és visszamentem bekötözni a kezét. Gyorsan letekertem a kezemről a bandázst és nekiláttam ellátni a kezét. Amíg bekötöztem folyamatosan engem nézett.

- Mint egy profi. Mióta vagy te ilyen hiperszuper orvos? – emelte fel vigyorogva a kezeit. Hála az égnek a lelkizés jót tett neki és most már nem olyan, mint valami búskomor koporsó. A pasikra is ráfér néha a lelkizés. Ez nem csak a lányok kiváltsága.

-A kiképzésünk alatt Anett állandóan összevissza törte, karcolta, vágta magát. Valakinek össze kellett foltoznia. Az ilyen egyszerű sérüléseket simán el tudom látni.

- És mi akarsz lenni, ha nagy leszel?

- Nagy gyilkos? Na jó nem. Építészmérnök akarok lenni. És te? – lepődtem meg a kérdésen. Eddig senki se kérdezte meg még tőlem, hogy mi akarok lenni.

- Ezen még nem gondolkoztam. De miért éppen építészmérnök?

- Nem tudom. Csak úgy jött. 

- Most komolyan. Gyilkos építészmérnök? – nézett rám halál komoly képpel. Nem bírtam ki röhögés nélkül.

 - Aranyos vagy amikor ilyen jó kedved van. –hajolt egyre közelebb hozzám. Észbe sem kaptam és már csókolóztunk is.