1 évesek lettünk!

Ezen a napon tettük közzé az első bejegyzésünk ami Cassandra Clare: Csontváros című könyvének véleménye volt. Ebből a könyvből film is készült amelyet már megnézhettek a mozikban! Szeretnénk megköszönni a sok látogatást, megjegyzést és hogy elolvassátok a véleményeinket! Köszönjük!

Egy kis összegzés az első évünkről: összesen (ezzel együtt) 112 bejegyzést tettünk közzé. Ezek közül 76 könyvvélemény a maradék 36 egyéb jellegű bejegyzés. A látogatottságunk meghaladja a 6500-at, aminek nagyon örülünk! Ez azt jelenti számunkra, hogy nem csak az internetnek írjuk a véleményünk xD

 "Ez a nap más, mint a többi..." :D Boldog első születésnapot MTO!!! Még sok ilyet, és remélem, hogy sokatoknak tetszik és hasznos segítség, ha nincs ötletetek, hogy mit olvassatok ;) A képet én hoztam össze, hamár igazi tortánk (remélhetőleg csak még) nincs :D Remélem tetszik ;D Szép keret ad a Csontváros, és ha esetleg nem tudnátok, ha jól olvastam szeptember környékén elkezdik a Hamuváros forgatását!!! Már nagyon izgatott vagyok, az első rész nagyon tetszett. És végre elmondhatom, hogy van egy olyan film ami van olyan jó, mint a könyv (nekem legalábbis ez a véleményem, egy Harry Potter, vagy Twilighthoz képest). Gracias a todos por leer nuestra página y por todo! Thank you everybody! ;D (Shiky)

Shiky & Dasom & Mya

4.fejezet

És már megint a rendőrségen ültünk. Legalább nem abban a kihallgatóban, mint egy nappal ezelőtt. De sajnos már megint Versel vagyis Twain szövetségi nyomozó mint az kiderült ült velünk szembe. Ell szerencsére kapott ruhát, hogy ne törölközőben kelljen fagyoskodnia.  

-Gratulálok a szökésükhöz. Nem gondoltam volna, hogy kiférnek azon a kis ablakon. Nem volt hosszú életű a szabadságuk. Köszönjék Mrs. Patricknek. – Szóval Zoé adott fel minket! Ez az egyik álneve a sok közül. Mi bíztunk benne de ő elárult! Eldobom az agyam. –Így csak rontottak a helyzeten.

-Tudja nyomozó, a jóga csodákra képes!  - viccelődtem. Az ember azt gondolná, hogy nincs semmi vicces a helyzetünkben… de az ember nem ismer engem.

-Így most már nem 50 évet fogtok kapni, hanem legalább életfogytiglanit! Ez nem vicc! Higgyétek már el! Azt az ajánlatot most teszem fel utoljára! Csatlakozzanak abba a rohadt szövetségi egységbe és meg tudunk titeket menteni az örökös börtönbüntetéstől! Beszéljétek meg addig kimegyek. –azzal a végszóval kiment. Ellel egymásra néztünk és már tudtam, hogy el kell fogadnunk az ajánlatot. Így legalább legálisan gyilkolhatunk.

-Biztos vagy benne? – kérdeztem. Ell csak bólintott.

-Twain nyomozó tudom, hogy ott van az üveg mögött! Akár vissza is jöhet! – mondtam az üvegfalnak. Pár perccel később nyílt az ajtó és Twain nyomozó jött be három másik férfival.

-Most elviszünk titeket letesztelni. Ne is próbálkozzatok szökéssel, nincs értelme. –mondta miközben a kezünkre kattintotta a bilincset. Kezdem megutálni a bilincseket, eléggé meggátolják az embert mindenben.

Lelifteztünk a parkolóba ahol egy nagy terepjáró állt. Nem értek annyira a kocsikhoz, hogy tudjam milyen fajta. Beültettek minket hátra két oldalunkon a férfiakkal. Twain az anyósülésre ült. A harmadik ismeretlen férfi vezetett.

-Ne féljetek, a csini kis kocsitokat ha jól viselkedtek  visszakapjátok. Addig is bemutatnálak titeket a kíséretünknek. Mellettem ő Roger nyomozó, Anett mellett Cristlov nyomozó, Marcella mellett Lukery nyomozó és végül én. De engem ugyebár ismertek. Nyomozók ők itt Az angyalok.

-Nem tűnnek gyilkosnak. –mondta Lukery nyomozó

-Adj egy kést és úgy kikapom a szíved, hogy észre se veszed. – mondtam hidegen.

-Hiszem ha látom! Majd a teszt alatt bizonyítotok. – ezzel vége lett a nagy beszélgetésünknek.  Körülbelül másfél órán át kocsikáztunk mire elértünk egy katonai létesítményt valahol a semmi közepén.

-Kiszállás angyalkák – röhögött a saját viccén Cristlov. Hogy akadna a torkán a levegő!

Bevezettek minket az épületbe. Ahogy áthaladtunk egy ajtón valami irodaféleségben találtuk magunkat. Leültettek minket az egyik asztalhoz és röhejes módon azt mondták, hogy nem menjünk sehová. Mintha tudtunk volta bármerre is menni. Ahogy elmentek mindenki elkezdett minket bámulni. Ha azt gondolták, hogy nem vesszük észre… hát azt egy kicsit rosszul csinálták. Már negyed órája dekkoltunk a székekben és élveztük az embertömeg bámulását (Itt senkinek sincs semmi dolga?) amikor végre visszatértek „fogva tartóink”.

-Beszéltünk a főnökkel. Ő is látni akarja a tesztet. Nem lehettek kispályások ha még ő is kijön az irodájából miattatok! – ámulkodott  Roger nyomozó.

-Na akkor hamár mindenki a tesztről beszél: Milyen tesztet is kell csinálnunk? – kérdezte Ell

-Ez a teszt felméri az erőtöket és a hiányosságaitokat. – mondta Twain.

-És hogy mérik fel az erőnket? Le kell szkandereznünk magukat? – kérdeztem gúnyosan

-Majd megtudjátok ha odaérünk. – ezt a sokatmondó választ.

És már megint lifteztünk… jó sokat. Nem tudom, hogy hány emeletet jöttünk lefelé, de szerintem már a pokol környékén járhattunk. És egyszer csak megálltunk. Valahol a -29.en. Ahogy kiléptünk a liftből egy edzőterem féleség tárult elénk. Tatamik, edzőgépek, lőtér és minden amit csak el tud az ember képzelni. A fal melletti padon legalább húsz ember ült. Vendéglátóink minket is odaültettek a padra. És kezdődött a szónoklat:

-Hölgyeim és Uraim! Önök azért vannak itt mert jelentkeztek erre a feladatra, csak hogy ne kelljen a börtönben rohadniuk kitudja hány évig! Figyelmeztetnék mindenkit, hogy a kiképzésük nem lesz sétagalopp! Aki úgy gondolja, hogy nem fogja bírni az most szóljon! –mindenki csendben figyelt –Rendben! Akkor most a tesztről! Meg kell küzdeniük a mi ügynökeinkkel akik a legkiválóbb kiképzést kapták a különleges erőknél! Utána erőléti tesztek következnek és végül a lő teszt. A teszteredmények alapján rangsort állítunk fel és az első 10 ember bekerül a csapatba. A többiek meg mehetnek vissza a börtönbe. Na akkor kezdjünk is neki a tesztnek! –előléptek a „kétajtós szekrények”  az egyik ajtó mögül. Gondolom ők a kiképzett emberek. –Rendben akkor kezdjük a hölgyekkel mivel ők csak ketten vannak. Ki lesz az első? – azt a gonosz vigyort!

-Majd én! – Ell szeret az első lenni. Már most sajnálom azt a hapsit aki vele fog küzdeni.

-Rendben akkor az ellenfeled – hatásszünet – válassz te mivel te vagy az első.

Ell végigmérte az embereket és kiválasztotta a legnagyobb, legjobban kigyúrt hapsit.

-Rendben! Akkor a szabályok: az nyer, aki eszméleténél marad. Akármit használhattok kivéve fegyvereket. Kezdhetitek is!

Ell bevágta magát alapállásba. Most nem fog vacakolni az biztos. Nagyon komolyan vette ezt a küzdelmet. Intett a hapsinak, hogy támadjon nyugodtan. A pasi nekiindult, látszott, hogy alábecsüli ami nagy hiba volt. Ell egy taekwondo rúgáskombinációval padlóra küldte. És már eszméletlen is volt. Ha Ell komolyan gondolja akkor még a betonfalat is átüti. Mindenki csak bámult. Senki se fogadott volna rajtam kívül arra, hogy Ell fog nyerni.

-Szép volt Ell! –gratuláltam.

-Oké, ki lesz a következő? – kérdezte kedvenc nyomozónk fapofával.

-Én! – ha már lúd legyen kövér én is szét akarok verni valakit.

-Akkor te is válassz magadnak ellenfelet!

Én egy kicsit vacilláltam, majd egy sebzett arcút választottam. Ha már szétverem a pofáját akkor ne valami szépséget tegyek tönkre. Mondjuk ő sem volt kisebb mint Ell ellenfele. De ha egyszer beindulok…

-Kezdhetitek!

Elkezdtünk körözni egymás körül. Ő már nem becsült le engem azért mert lány vagyok. Látszott rajta, hogy az előző harcnál ő is meglepődött barátnőm gyors győzelmén. Tőlem se számított kevesebbre. Intettem, hogy támadjon. Óvatosan, megfontoltan közelített. Bal lábbal rúgott én lebuktam és kikaszáltam alóla a lábát. Mielőtt feleszmélhetett volna már rajta is voltam lovagló ülésben és elkezdtem csépelni a fejét. Próbált ledobni magáról, ütött, de nem tudott kiütni. Addig csépeltem a fejét amíg el nem ájult. Úgy tűnt, hogy eltörtem az orrát meg talán az álkapcsát… lehet, hogy túlzásba estem? Ahogy megfordultam mindenki csak bámult.

-Szerintem kéne neki egy orvos. – mondtam

-Rendben. Tom és Peter vigyétek ki. –két kétajtós szekrény megmozdult és felemelték harmadik társuk testét és kicipelték. – Ki szeretne a következő lenni?

Ahogy odaértem a padhoz Ell megszólalt: -Visszafoghattad volna magad. Simán kiütötted volna egy ütésből.

-Jól van na! Tudod, hogy szeretek elszórakozni az áldozatokkal!

Utánunk már nem mindenkinek sikerült kiütnie az ellenfelét. De nagyon próbálkoztak, már alig álltak a lábukon, de még mindig támadtak. Az erőléti teszt hát eléggé nem volt fárasztó. Futni kellett ameddig csak bírunk, vagy ameddig ki nem dől mellőlünk mindenki. Hát itt az utóbbi történt. Körülbelül egy órája futhattunk már amikor elkezdtek kidőlni az emberek egymás után. Mi meg még meg se izzadtunk. Utána súlyokat kellett emelgetni. Ki amennyit bír. Itt már nem szerepeltünk annyira jól. Mégis csak lányok vagyunk! És végül a lő teszt. Túl könnyű volt. Különböző fegyverekkel kellett lőnünk a célra amíg ki nem fogyott a tár. Hát tíz fegyverrel később már megint ott ültünk a padon és vártuk az értékelésünkre. Ami nem akart valami gyorsan jönni.

-Megvannak az eredmények! Az első tíz ember pedig a következő: Marcella Park, Anett Mortel, Grigori West, Joe Clark, Tom Fridrick, Alex Klock, Dimitri Reinolds, John Armitt és Andrew Williams. A többiekért mindjárt itt vannak az ügynökök akik visszakísérik önöket a börtönbe. A többiek meg maradnak itt és várnak az eligazításra.-és kisétált a teremből kedvenc nyomozónk és a kis csapata.

3.fejezet

Másnap reggel indulásra készen ültünk a reggeliző asztalnál és vártuk Santiago visszatértét. Amire felébredtünk már nem volt sehol. Csak egy cetlit hagyott azzal a felirattal, hogy „majd jövök!”. Épp megvitattuk az útvonalunkat Zoéhoz amikor visszaért. Odaadta a kis játékszereinket… na jó nem voltak olyan kicsik.

-Azt hiszem minden megvan, most már mehetünk. – mondtam

-Ó és még valami! Kicsit átpofoztuk a kocsitokat Lorensoval.

-Király! – örvendezett Ell

-Most már mennünk kell. Köszönünk mindent Santi! És mond meg Lor-nak is hogy köszi –azzal kimentünk és megcsodálhattuk az „új” kocsinkat. A kicsit átpofozták nem fedi igazán a valóságot. Az eddigi neon zöld agyontuningolt kocsi helyett egy metálfekete szépséget kaptunk vissza angyalszárnyakkal az oldalán.

-Azt a kurva! Ez tuti a mi kocsink volt? – Ámuldoztunk. Gyorsan bepattantunk a kocsiba és útnak eredtünk.

Úgy számoltuk, hogy körülbelül 2 és fél óránkba fog kerülni mire elérjük Zoé házát. Nem akartunk sietni, mert azzal csak feltűnést keltettünk volna. Mindig próbáltunk forgalmas helyeken közlekedni. És így 3 óra vezetés után elértük Zoé házát a hegyekben. Zoénak egy hatalmas modern háza volt, ahol a hétvégéinket töltöttük a „haverokkal való lógás” címszó alatt. Ő volt a mi kiképzőnk. Ő tanított meg mindenre minket, amit tudunk, talán még jobb is mint mi. Ahogy leparkoltunk már az ajtóban is állt. Nem is csodálom, hogy tudta jövünk. Az egész hely tele van kamerákkal. Most éppen lila haja volt. Akárhányszor látom mindig más színű a haja… csodálom hogy még van haja! Szegény nem nőtt túl magasra… na jó hozzánk képest mindenki alacsony, de nem szabad lebecsülni azért mert alacsony! Úgy átvág egy falon, hogy észre se veszed. Úgyhogy jó vele vigyázni ha a barátja vagy… az ellenségeinek meg részvétem.
-Gondoltam, hogy ide fogtok jönni. Már a hírekben is ti vagytok a fő téma. Ezt nagyon elszúrtátok! – fogadott minket „kedvesen”

-Jó, tudjuk, hogy elszúrtuk! Nem kell még neked is mondanod! –kelt ki Ell magából

-Akkor gondolom most nálam akarjátok meghúzni magatokat. A pincében lévő szobát megkaphatjátok.

-Köszönjük. – mondtam. 

-Adjátok fel magatokat! Úgy mindenkinek könnyebb lenne! – ezt nem hiszem el! Hogy mondhat ilyet? Ő verte a fejünkbe, hogy soha , semmilyen körülmények között nem adjuk meg magunkat! – Most el kell mennem egy kicsit, addig is érezzétek otthon magatokat!- azzal elment.

Miután magunkra maradtunk, lecuccoltunk az új szobánkba. Nagyobb volt mint arra emlékeztem. Elég sokat voltunk itt a kiképzésünk alatt.

-Ell! Ki kell találnunk valami haditervet! Azt hittem, hogy majd Zoé segít nekünk. De, hogy adjuk fel magunkat? Erre nem számítottam tőle. Úgy tűnik, hogy magunkra vagyunk utalva… már megint.

-Nem tudom mit csináljunk! Szerintem igaza van, fel kéne adnunk magunkat és elfogadni azt a hülye ajánlatot! Ezt a szökést nem gondoltuk végig! Tudhattuk volna, hogy ez nem jó ötlet! Abba nem gondoltunk bele, hogy így már bujdosnunk kell életünk végéig!

-Nehogy azt mond nekem, hogy el akarod fogadni! És valamit csak ki tudunk találni! – utálok Ellel veszekedni, általában mindig neki lesz igaza, és mindig ő nyeri a vitákat. De ezt most nem hagyhattam. Tuti, hogy ki tudunk valamit találni. – Tudod mit? Inkább most ne veszekedjünk. Nyugodjunk meg és gondolkozzunk tiszta fejjel. Először is menjünk és szedjük rendbe magunkat és együnk valamit. Üres gyomorral nem lehet gondolkodni. Rendben?

-Akkor elmegyek fürödni. Addig te csinálj valami kaját! – azzal elvonult a fürdőszoba felé.

Felmentem az emeletre és neki álltam szétnézni, hogy milyen kaját tudnák csinálni. A szendvicsek mellett döntöttem, mert nem volt másra energiám. Különben is! Miért engem küldött kaját csinálni, amikor én még a vizet is odaégetem! Na mindegy. Gyorsan összedobtam pár szenyót amikor kinyílt a bejárati ajtó és kommandósok masíroztak be. Én a hülye fejemmel, lent hagytam minden fegyvert. Nem gondoltam volna, hogy pont itt leszünk veszélyben. De hogy találtak meg minket?

-Kezeket fel! Ne mozduljon! – vakkantotta egy hapsi a képembe nyomva az MP5-ös géppisztolyát. A fene vigye el őket ezekkel a géppityukkal! A tarkómra kulcsoltam a kezem és befogtam a számat. Egy másik kommandós összebilincselte a kezeimet és elkezdett kivezetni a házból. Beültettek a kocsiba. Pár perc múlva Ell-t is beültették mellém. Szegényen csak egy törölköző volt.

-Bassza meg! – Csak ennyit mondtam. Ez pontosan fedte a helyzetünket.

Csontváros - A film

Akik még nem tudnák azoknak elárulom, hogy Cassandra Clare: Csontváros című könyvéből filmet készítettek és a premier augusztus végén (29.e) lesz kicsiny országunkban! Ennek alkalmából született ez a  bejegyzés. Akik még nem ismernék a könyvsorozatot azok sürgősen kattintsanak ide! Kicsit reklámozni szeretnénk a filmet, ezért megosztunk veletek néhány alap információt. ^^
A forgatást 2012 augusztusában kezdték el.
Na de akkor nézzük is a fontosabb szereplőket!
Clary Fray - Lily Collins
Jace Wayland -  Jamie Campbell Bower
Alex Lightwood - Kevin Zegers
Isabelle Lightwood - Jemima West
Simon Lewis - Robert Sheehan
Luke Garroway - Aiden Turner
Magnus Bane - Godfrey Gao
Jocelyn Fray - Lena Headey
Hodge Starkweather - Jared Harris
Valentine Morgenstern - Jonathan Rhys Meyers
Blackwell - Robert Maillet
Pangborn - Kevin Durand
Alaric (vérfarkas) - Harry Van Gorkum
Madam Dorothea - CCH Pounder
Jeremiás testvér - Stephen R. Hart

A film fülszövege:
Clary Fray tinédzser, akinek az élete gyökeresen megváltozik, amikor a Pandemonium nevű klubban szemtanúja lesz egy gyilkosságnak. Nem sokkal az eseményt követően anyját elrabolja egy Valentine nevű férfi. Clary nyomozni kezd a tettes után, s közben különös dolgok derülnek ki a múltjából, s olyan változást idéz elő benne, amitől anyja mindig is óvni próbálta őt.

Előzetesek:

És most kivételesen nem a könyvet fogjuk véleményezni, hanem elmondjuk a véleményünket, hogy miért is érdemes megnézni a filmet és elolvasni a könyvet vagy elolvasni a könyvet és megnézni a filmet! :P

Dasom: Nos a Csontváros könyvsorozat valami felejthetetlenül jó, aki eddig még nem olvasta az feltétlen kezdje el!! Mondjuk ha megnézitek a  filmet valószínűleg úgy is kedvet kaptok majd  a könyvsorozathoz is... főleg, hogy könyvön keresztül sokkal tovább követhetjük a történet alakulását. Mindenkit biztosítani tudok arról, hogy a részek előrehaladtával csak egyre izgalmasabb lesz a sztori. Viszont VIGYÁZAT!!! FÜGGŐSÉGET OKOZ!! Csak Saját Felelősségetekre Kezdjétek EL Nézni/Olvasni!!:D
Én először a könyveket olvastam... úgy, hogy nem is kérdés, hogy meg fogom nézni a filmet is! A sorozatot már csak azért is érdemes volt elkezdeni olvasni mivel a sztori rendkívül érdekes és már az első pár oldal után teljesen magával ragadott a történet sokszínűsége és bonyolultsága. Azután a  történet előrehaladtával egyre inkább beleszerettem a szereplőkbe is. De az örök kedvenc MAGNUS!!!^^:D
Előre is Jó Olvasást v. Film Nézést Kívánok Minden Kedves Leendő Csontváros Rajongónak!! ^^ (Mert garantáltan azok lesztek! ;D )

Mya:Aki olvasta a könyvet az tudja, hogy miért kell megnéznie a filmet aki pedig nem annak csak ajánlani tudjuk! Több külföldi véleményt is olvastam olyanoktól akik nem is olvasták a könyvet és nagyon tetszett nekik a film. Emellett kedvet kaptak a könyvsorozat elolvasásához is. Ha szeretitek az akciófilmeket akkor nyugodtan megnézhetitek, mert ilyen jelenetek jócskán lesznek benne! A könyvek meg annyira jók, hogy ha egyszer a kezed ügyébe akad az első rész, nem tudod megállni, hogy azonnal ne rohanj a könyvesboltba a folytatásért! xD Egy szónak is száz a vége azoknak is érdemes megnézni a filmet akik még nem olvasták a könyvet. És ne gondoljátok azt (amit mostanában minden fantasy filmre rányomnak pedig egyálltalán nem igaz! A Twilight az Twilight a Csontváros az meg Csontváros... nem értem miért kell minden jó filmre rányomni ezt a hülye bélyeget. Ezzel csak azt érik el, hogy valakinek elmegy a kedve a film megnézésétől.), hogy ez az "új twilight"!

Shiky: Egyet értek az előttem szólókkal. Ez egy lenyűgöző könyvsorozat, amit mindenkinek csak ajánlani tudok :D Dasom és Mya nyomta a kezembe az első részt: "olvasd el, nagyon jó!!" :D a folytatást alig vártam! Nem lehet megunni, és vannak benne csavarok...de milyenek!!! Én azért is szeretném megnézni a filmet, mert kíváncsi vagyok arra, hogyan ábrázolják, hogyan jelenik meg az a világ, a karakterek, amit Cassie leírt...persze voltak kisebb felháborodások a Jace-t alakító színész miatt, de szerintem ez már rég elmúlt és Jamie a legmegfelelőbb a feladatra ;D Magnus nekem is az egyik kedvencem, és a filmben is hihetetlenül jól fog kinézni (a forgatás és az előzetesek alapján ;D) Már nagyon várom a filmet!!! Aki nem olvasta, azért hogy kedvet kapjon, aki igen annak, hogy élvezze :D És ez nem egy tipikus Twilight!!! Ez Csontváros!!! :D Jó szórakozást!!!!

És Magyarország (szerintem a legjobb) árnyvadász oldala! Érdemes meglátogatni! Sok érdekességet találhattok a könyvekkel és a filmmel kapcsolatban is! :) http://www.vegzetereklyei.net/

Laurell K. Hamilton: Égkék bűnök (Anita Blake 11.)

Röviden a könyvről:

Hogy változik a világ. Anita Blake egykoron minden vámpír esküdt ellensége volt, most azonban társa Jean-Claude-nak, a vámpírúrnak és Micah-nak, az alakváltó leopárdnak. A szerelmi élete azonban nem áll meg itt. Nem is állhat. Anitát ugyanis – aki már korántsem annyira emberi, mint régen – egyszerre emészti a vámpírok vágya és a vérleopárdok éhsége. A vágyakat pedig ki kell elégíteni. Újra és újra. Most viszont Jean-Claude-nak van szüksége rá. Legősibb leszármazottja elküldte gonosz és hatalmas követét St. Louis-ba, így Jean-Claude-nak és a klánjának védekeznie kell. Anita nem tudja, hogyan viszonyuljon a betolakodóhoz, ám hamarosan olyan próbákat kell kiállnia, amilyenekről nem is álmodott. Szenvedélye minden sötét erejére szüksége van ahhoz, hogy megmentse azokat, akiket szeret.

Vélemény:

Azt gondolná az ember, hogy egy sorozat 11. része már nem lesz olyan izgalmas mint mondjuk az 1. része. Biztosíthatok mindenkit, hogy ez erre a sorozatra nem igaz! Ugyanúgy élveztem ennek az olvasását is,  mint akárhányadik részét. Na szóval a "kedves és aranyos" Belle Morte felrúgva egy kicsit a tárgyalást és a megbeszéltnél hamarabb küldi el követét Musettet. És itt kezdődik a bonyodalom. Mivel nem akarok nagyon spoilerezni ezért rátérek arra, hogy ez a rész is milyen jó lett! Na szóval a történet szerintem hibátlan, de ezt mindenki maga döntse el. Mindenki másban lát hibát. Akkor nézzük most a szereplőket. Anita, Jean-Claude hozza a szokásos formáját, Asher egy kicsit beszari lesz, Richard begolyózik és merényletet követ el a gyönyörű haja ellen Dolph is bekattan, úgyhogy mindenkinek elment az esze. Mondjuk mindenki be van szarva Musette bandájától, amit nem is csodálok. És mellesleg Anitát megment a zombija az elrablástól. Na de hogyan? Nem mondom meg :P És persze itt is szerepet játszik az elmaradhatatlan helyszínelés is. Ebben a részben elég sokan begolyóznak valamitől. A végén egy kicsit elszabadul a pokol, de Anita helytáll mint szokott. Na de tessék szépen elolvasni :P

Tartalom: 5/5 

Szereplők: 5/5

Megjegyzés: A következő rész címe: Lidérces álmok, amit kitől is várhattok? Na kitől? Pontosan :P 

Kelley Armstrong: Az ébredés (Sötét erő trilógia 2.)

Röviden a könyvről:

Chloé valaha teljesen hétköznapi tinilány volt - legalábbis ezt gondolta. Aztán rájött a megdöbbentő titokra, hogy nem más, mint egy két lábon járó tudományos kísérlet. Születésekor az Edison Csoport névre hallgató gonosz tudóscsapat genetikai módosítást hajtott végre rajta. Chloé megváltozott, egyedülálló képességgel rendelkező nekromanta lett, aki szellemeket lát, feltámasztja a halottakat, és ez gyakran szörnyűséges következményekkel jár. S ami még rosszabb, egyre erősödő képessége fenyegetést jelent az Edison Csoport fennmaradó tagjai számára, akik úgy döntenek, ideje véget vetni ennek a kísérletnek - örökre. Így Chloénak az életét kell mentenie, három másik különleges tinédzserrel együtt: egy sármos varázslófiúval, egv zaklatott vérfarkassal és egy temperamentumos kis boszorkánnyal. Közösen van csak esélyük a szabadulásra. De vajon bízhat-e Chloé új barátaiban?

Vélemény:
Ha lehetséges ez még vagy 10x érdekesebb volt, mint az előző rész. Szerintem elsősorban azért mert sokkal mozgalmasabb volt. Több minden derült ki, több helyszín volt és rengeteg olyan rész, amin lerágtam (volna) a körmömet (ha rágnám :"D). Végre kikerültek a  Lyle házból, aminek én külön örültem. Viszont egy annál sokkal hátborzongatóbb, bizarrabb helyszín kerül be a képbe. A szereplők közt is voltak nagy változások... nem jöttek be új szereplők, de ahogy többet megtudunk egyes szereplőkről szinte teljesen átértékelődnek így nekem teljesen olyan érzésem lett, mintha teljesen új szereplőket dobott volna be az írónő. Ezek jó, rossz és igazából semleges értelemben is értendők (lehet ez most kicsit értelmetlenül hangzik de ha elolvassátok szerintem nektek is ez lesz a benyomásotok). Egyébként teljesen új szereplők is bekerülnek a képbe, és habár nem látszik túl nagynak a szerepük azért eléggé ütős kis részeket hoznak létre... és nagyon sok mindenre rávilágítanak amit eddig csak sejteni lehetett.
Nem csalódtam ebben a sorozatban. Az írónő ezt a részt is nagyon izgalmasra írta. És továbbra is érdeklődtem a történet után, nem untam meg ahogy általában ahogy a részek előrehaladtával kezd lapos és unalmas lenni a történet. Csak ajánlani tudom mindenkinek!!^^ Aki meg már amúgy is elkezdte (tehát elolvasta az első részt) az feltétlen folytassa!!!

Értékelés:

Tartalom:5/5

Szereplők:5/5

Megjegyzés: A következő (és egyben lezáró részt) is tőlem várhatjátok. Hamarosan hozni fogom! Addig is olvassátok el a 2. részt és írjátok le nekem a véleményeteket! ;D Fighting!!^^:DD

Részlet a könyvből

Innen rendelhető meg:
PUHA
KEMÉNY

Kelley Armstrong: A szellemidéző (Sötét erő trilógia 1.)

Röviden a könyvről:

Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: Esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké. A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba. A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat - a sármos Simont és gyanús, soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet - rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos "problémás a gyerek" viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül...

Vélemény:
Az első része a trilógiának eléggé bizarra sikeredett ... szerintem. A Lyle Ház meg kifejezetten hátborzongató! Mint valami szellem ház, vagy nem tudom. Igazán nem tudom megérteni szegény Chloé szüleit, hogy hogy voltak képesek beadni a gyereküket egy ilyen helyre. Persze miután bekerült a házba találkozott más hozzá hasonló gyerekekkel, mindegyiküknek más volt a  "problémája" viszont egyben biztosan egyet kellett érteniük... a Lyle Ház nem egy jó hely (és nem csak azért mert nekem nem volt szimpatikus:D). Érdekes volt, hogy tovább tudta fokozni az írónő ezt a visszataszító (?) hatást azzal, hogy a szereplőket is olyan szélsőségesnek ábrázolja ... mintha csak azt akarná tükrözni, hogy milyen szélsőségesen hatott a  gyerekekre a kezelés amit kaptak korábban, hogy elnyomják a természet feletti képességeiket (egyeseknek teljesen legyengült a képessége bár nem tűnt el másoknak pedig nagy mértékben felerősödött ... mellesleg az utóbbi történt a  főszereplőnkkel). Őszintén szólva ha választhatnék a képességeik közül biztos nem a szellemeket látó/feltámasztó képességet (nekromanciát) választanám. Nem túl kényelmes, hogy az ember sétál az utcán és nem tudja megállapítani, hogy most épp egy élő emberrel vagy egy szellemmel elegyedett-e szóba. Vagy, hogy nem aludhat nyugodtan mert nem tudhatja, hogy éppen melyik közelben heverő állat (vagy helyenként ember) tetemét fogja akaratán kívül felébreszteni. Szóval szellemlátó lánynak lenni szerintem szívás.:D Ahogy minden sorozatnál ahol ilyesmi előfordul itt is feltétlen meg kell jegyeznem, hogy Simon apja kínai szóval Simon félig kínai *_* Imádom az ilyen elemeket annyira feltudják dobni a  történetet. (Vagy lehet/sőt valószínű/, hogy ez csak az én véleményem!XD Hagyjátok nyugodtan figyelmen kívül!:D Nem haragszom meg érte.^^)
Nagyon tetszett ez a sorozat, nem az a szokványos sztori a sablon szereplőkkel, és a sablon főszereplő pasival (habár ez lehet kicsit nagy spoiler ...:D). A lényeg az, hogy feltétlen olvassátok el!! ^^

Értékelés:

Tartalom:5/5

Szereplők:5/5 ( mondjuk nem igazán volt kedvenc szereplőmo_O .. Simon^^ d ő igazából csak azért mert félig kínai^^)


Megjegyzés:A kövi részt is rövidesen hozni fogom.^^ És bocsi a naaa~gyon na~gy szünetért, de valahogy nem volt hangulatom véleményezni és ötletem se volt, hogy mit írjak. Igazából most is Mya zsarolt meg, hogy úgy folytatja a történetét ahogy én véleményezek!:DD
De igyekezni fogok mindig érdekes véleményeket hozni nektek! ^^
Jah és még mindig kíváncsi vagyok a  ti véleményetekre is mind a könyvvel mind a  véleményemmel kapcsolatba. Szóval bátran írjatok ... nem harapok! ^^ (Legalább is csak ritkán:DD)

Részlet a könyvből

Innen rendelhető meg:
PUHA
KEMÉNY

2.fejezet

Már legalább két órája ültünk a kihallgatóban, szerintem ezt használják megpuhításnak és félelemkeltésnek. Hát nálunk ez nem jött be. A biztonság kedvéért nem beszéltünk Ellel mert nem tudattuk, hogy ki van az üveg mögött. Épp kezdtük volna elaludni amikor kinyílt az ajtó és belépett rajta a volt célpontunk, Mark Versel.
-Hölgyeim. - biccentett felénk- Végre nyugodtan beszélgethetünk anélkül, hogy valakit meg kéne ölniük.

-Ha ha ha! Nagyon vicces kedvében van valaki! Elmehet innen a francba! Nem vagyunk kíváncsiak magára! – mondta Ell durcásan

- Vegyük úgy, hogy ezt nem hallottam. Szóval már egy ideje vadászunk rátok. De eddig nem sikerült a nyomotokra akadnunk. Szerencsére akadt egy szemtanú, aki látott titeket, amint eltettetek valakit láb alól. A szemtanú pontos személyleírást adott rólatok és így sikerült a nyomotokra bukkannunk. Ti vagytok a tökéletes gyilkosok! Az hogy lehet, hogy alig múltatok el 18 évesek és sokkal jobban bántok a fegyverekkel, mint a különleges erők legjobban kiképzett emberei? Ti vagytok a legjobbak. Ezért van nektek egy ajánlatunk. A szövetségieknek kellenek jól kiképzett gyilkosok, akik elvégzik a piszkos munkát, ha ezt elvállaljátok nem fogtok rács mögé kerülni és nem emelnek vádat, tiszta lappal indulhattok.
-Hány évet kapnánk a bűnlajstromunkért? – kérdeztem szkeptikusan

-Hát ha azt nézzük hogy több száz embert öltetek meg, tiltott fegyverviselés, hivatalos személy elleni erőszak és mi egyéb körülbelül 50 évet fejenként.

Ránéztem Ellre ő észrevétlenül megrázta a fejét, vagyis volt egy terve.
-Akkor inkább azaz 50 év.
-Nem vagytok normálisak. Ha én lennék a helyetekben kapva kapnék az alkalmon, hogy ejtsenek ellenem minden vádat és tiszta lappal induljak. Gondoljátok ezt még egyszer végig! Nem fognak örökké rátok várni. Találunk másokat akik szívesen kiszabadulnak a börtönből, mindegy hogy mit kell csinálniuk ezért.

-Hát mivel nincs a mi helyünkben nem dönthet. És most ha lehetne egy olyan kérésünk, hogy elmehessünk a mosdóba. -mondtam.

-Rendben, de azért gondoljátok át még egyszer! Azonnal szólok egy őrnek, hogy kísérjen el titeket a mosdóba. –azzal kiment.

Pár percen belül megjelent két őr és elkísértek minket a mosdóba. Hála az égnek nem akartak bejönni velünk. Amint beértünk Ell gyorsan felmérte a terepet. Szerencsére senki sem volt benn.

-Na jó van egy tervem. Pont kiférünk azon az ablakot –mutatott fel egy szűk ablakra a mosdókagylók felett. Utána lenyúlunk egy kocsit és elmegyünk Santiagóhoz. Nála meghúzzuk magunkat pár napig, utána elugrunk Zoéhoz. Ott senki sem talál meg minket. – azzal kihúzott a hajából egy hullámcsatnak álcázott tolvajkulcsot. Még jó, hogy a motozásnál nem nézték meg a hajunkat. Gyorsan kinyitotta a bilincseket. Ez után jött a nehéz része a tervnek: megszökni, úgy hogy ne vegyenek észre minket. Gyorsan kimásztunk az ablakon és futásnak eredtünk a legközelebbi kocsiig. Ami szerencsénkre egy feltuningolt utcai versenyautó volt. Pillanatok alatt feltörte Ell a zárat. Mivel én jobban vezetek, mint ő, ezért bepattantam a kormány mögé és gyorsan beindítottam a motort. Mihelyt becsuktuk az ajtót azonnal rátapostam a gázra és elszáguldottunk a rendőrség elől. A terv szerint egyenesen Santiagóhoz indultunk. Alig telt el 5 perc mikor megjelentek mögöttünk a rendőrautók. Beletapostam a gázba és 250-nel kerülgettem a kocsikat. A zsaruk valahogy csak nem akartak leszakadni rólunk. Kerülőutat kellett választanunk. Amikor elértük a régi lezárt autópályát benyomtam a nitrót. Végigszáguldottunk a lezárt részen és a harmadik kijáratnál lementem, hogy utána eltűnhessünk a közeli erdő földútjain. Szerencsére sikerült leráznunk a zsarukat. Jó mondjuk amilyen roncs kocsikkal jöttek utánunk nem is csodálom. Körülbelül még fél óráig vezettem az erdőben, csak hogy biztosak legyünk benne, hogy tényleg senki sem követ minket. Ezután elindultunk Santiagóhoz. Az erdőtől kb kétórányira lakott egy kertes házban. Leparkoltunk a ház előtt és gyorsan az ajtóhoz futottunk. Kinyílt az ajtó és megláttuk Santiago borotvált fejét.

-Szeva Angyalok kerüljetek beljebb!

-Előbb nem állhatnánk be a garázsba a kocsival? Utána mindent elmondunk! –mondtuk gyorsan

-Oké –mondta

Mint a villám beálltunk a garázsba.
-Szép kocsi

-Köszi! Lopott, úgyhogy el kéne tüntetnünk. –mondta Ell

-Oké akkor most szépen mondjatok el mindent. Szóval mibe keveredtetek?

-Hát az úgy volt, hogy… -mindent elmondtunk neki a megbízástól odáig, hogy elloptuk a kocsit.

-Szóval így kerültünk most ide. Ha lehet, maradnánk mára és holnap elmegyünk Zoéhoz. Ott húzzuk meg magunkat. Utána meg kitaláljuk, hogy mi lesz.

-Nyugodtan maradhattok, és ha kell akkor adok játékszereket is. – Santiago amúgy fegyverkereskedő. Nála vesszük a fegyvereinket. Amióta elkezdtünk gyilkolni azóta ismer minket. Nagyon jó haver, benne megbízunk. Egy párszor már kihúzott minket a szarból.

-Az jó lenne ugyanis elvettek tőlünk mindent, és ha jól gondolom házkutatást is tartottak nálunk.

-Oké reggelre összekészítek nektek mindent! Tudjátok merre van a vendégszoba. Most menjetek aludni. Reggel találkozunk.

-Rendben. Jó éjszakát. - és elindultunk a szobánk felé.

1.fejezet

Anett Mortel vagyok, vagy más néven Halálangyal.  Ezt a nevet az emberek ragasztották rám, azért mert egyetlen célpontom se kapott második esélyt.  Igen én bérgyilkos vagyok… igaz, hogy nappal gimibe járok.
 Senki se ismer engem igazán, kivéve a legjobb barátnőmet Marcella Park-ot ,  akire testvérem ként tekintek. A Véres Angyal (vagyis Marcella vagy röviden Ell) segít a gyilkolásban.  Mi vagyunk az alvilág rémei Az Angyalok. (Igen jól látjátok, nagy „Az”-zal.) Mi sohasem hibázunk. De most nagy bajban vagyunk…

1.

Ha legközelebb is itt fogsz kikötni, akkor felfüggesztelek! Többet vagy az igazgatói irodában, mint az órákon! Most menj vissza órára. – Hogy is kötöttem ki az igazgatóiban? Szóval az úgy volt, hogy…

- Nem hiszem el, hogy már megint verekedtek! Ez már a harmadik a héten! Talán azt akarod… -Mondtam már, hogy utálom a némettanárt?  Ha nem hát akkor most mondom. Utálatos egy csaj… na meg ennél csak a német utálatosabb. Bocsánat, ha ezzel valakit megbántok, de ez egy eléggé elcseszett nyelv. – Figyelsz te egyáltalán rám? Tudod mit? Nem is érdekel! Most azonnal megyünk az igazgatóhoz!

- Felőlem. – Legjobb barátnőm csak csóválta a fejét.  A szőkésbarna tincsei röpködtek a feje körül.

                                         ***

- Mi történt már megint Anett?- kérdezte az igazgatónő.

- Egyszerűen nem bírok vele! Már nem tudok vele mit kezdeni.

- Én igyekszem jó kislány lenni. –ellenkeztem

- Az nemigen látszik. – Korholt le a tanár.

- Anett miért fognak legközelebb az irodámba hozni? Mi? Verekedés? Cigizés? Várj csak! Ezek már megtörténtek. Legközelebb mi lesz? Gyilkosság?- Ó ha tudná igazgatónő… Szóval így kerültem az igazgatóiba.

Amire visszaértem már kicsengettek.

-Hé, te hülye lány! Ha így folytatod ki fognak rúgni! Az anyád meg kinyírni! Az tuti biztos! Mond már, hogy mit kaptál! – Jött oda hozzám Ell mérgesen. Ell kábé 175 magas, sportos testalkatú lány. Az apja koreai, míg az anyja francia származású. Még jó hogy megegyezik a magasságunk, mert arra érzékeny vagyok. Nem szeretek én lenni a kisebb. Főleg úgy ha éppen le akarják harapni a azt a szép fejemet.

-Legalább akkor nem kell német órákra járnom. Semmit egy ejnye-bejnyével megúsztam.

-Kijött a németitiszed vagy mi a franc? Folyton németórán kezdesz el verekedni.

-Be se kéne járnom és akkor nem kéne folyton verekednem! – mondtam flegmán

-Idefigyelj! –kezdte volna mondani a szokásos litániáját arról, hogy az idegen nyelv tanulása fontos bla bla bla… de akkor jött Tom és félbeszakított minket.

-Helló gótika! Mi lesz, kirúgnak végre? – hogy lehet valaki ennyire... ahj. Erre nincs szó.

-Csak szeretnéd kis malac királyfi! – Ezt a gúnynevet én ragasztottam rá, mert  úgy néz ki mint a mesékben a legkisebb királyfi csak kigyúrt, zabálós és utálatos változatban. Talán ezért nem bírja a pofám… vagy ki a pokol tudja? – És legyen már annyi eszed, hogy nem egy stílusnak a nevét használod rám. Tudod nem bírom az építészetet. - Jó tudom, fekete haj vörös melírral eléggé feltűnő. Amikor anyám meglátta elájult. Már több mint egy éve ilyen a hajam, de anyuci még mindig nem szokta meg.

-Ne hívj így te utolsó kis… - na, itt szakadt el bennem valami. (Sajnos van egykét rossz szokásom... mint például ha elhordanak mindennek, akkor ütök, szeretek verekedni és még sorolhatnám addig, amíg a pokol be nem fagy.) Egy szép jobbegyenessel indítottam és nem hagytam neki esélyt arra, hogy visszaüssön vagy védekezzen. Éreztem és hallottam amint törik az orra, utána a bordájára egy szép rúgás…

-Csessze meg! Hagyjátok abba! – mondta Ell miután szétválasztott minket nagy nehezen. Tudta, hogy egy percembe kerülne és már csak rossz emlék maradna.

-Kinyírlak te szuka! – szerintem ezt mondta… már amennyire megértettem a törött orr és a légszomj miatt.

-Óh! Ahhoz előbb meg kell tanulnod verekedni. Kis malac királyfi. – és el kezdtem röhögni azon a hülyén és még egyszer búcsúképpen orrba rúgtam… na és pont ezt a pillanatot választotta az osztályfőnököm, hogy belépjen az osztályba.

-Mi a jó isten folyik itt Anett?  Tom? – kérdezte mérgesen – Na jó, most mind a ketten mentek az igazgatóhoz!

-Már megint? Most jöttem onnan vissza.- Mondtam gúnyosa.

-Mivel annyira szereted ott tölteni az idődet...

                                                                                                                            *** 

-Anett… most mentél el innen! Alig volt 5 perce! Nem érdekel mi volt… - na ettől a pillanattól féltem – megmondtam, mostantól fel vagy függesztve 2 hétre! Legközelebb ki foglak rúgni! Ami meg téged illet Tom te is fel vagy függesztve 3 hétre!

-De igazgatónő! Nem én kezdtem! Én csak odamentem beszélgetni, erre ez a bestia nekem ugrott! És nézze meg…

-Elég! Mondtam már, hogy nem érdekel! – Azzal elküldött minket, hogy gondoljuk át mit csináltunk rosszul. Volt egy olyan érzésem, hogy amire hazaérek az anyám már mindent tudni fog és nekem végem.

Most az egyszer örülök, hogy nem lett igazam, anyám nem volt még otthon. Így lesz időm eltűnni otthonról mielőtt hazaérne. Erre a 2 hétre meghúzom magam Ellnél mint mindig. Elindultam fel a szobámba és gyorsan összekapkodtam pár ruhát. Másra innen nem lesz szükségem. A játékszereimet Ellnél tartom, mindig onnan indulunk vadászatra.

Pár órával később

- Itt a legújabb megbízásunk. Mark Versel. 42 éves férfi, barna haj, kb 185 centi magas. A fejpénze pedig elég nagy hogy felfrissítsük a játékkészletünket. – ránéztem a papírra és füttyentettem. Szép kis summát fizettek a fejéért. Valakinek nagyon a bögyében lehet.

- Halálnem meg van határozva? Mert ennyi pénzért akárhogy megölöm. – kérdeztem miközben a fegyvereket készítettem elő.

- Itt az áll, hogy tökmindegy csak legyen a föld alatt.

- Rendben, akkor mit vigyünk? Pisztolyok kések… Más egyéb?

- Szerintem legyen fejenként két pisztoly és a csuklótokok a késekkel. Nem számítok nehéztüzérségre. –Közben felszedte a padlódeszkát. Ez alatt tároltuk a kis kedvenceinket.

A vállpántos tokokba beraktuk a fegyvert, felcsatoltuk a késeket a csuklóinkra és a biztonság kedvéért még raktunk plusz két tár töltény utánpótlást. Én azért biztosra mentem és elraktam pár dobótőrt is. Miután besötétedett felkaptuk a kabátunkat és elindultunk vadászni.

                                                                                                                         ***

Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű lesz megtalálni. Los Angeles eléggé nagy város. És erre pont a kedvenc vadászterületünkön bukkan fel?  Nem úgy tűnt, mint aki teljesen be van rezelve a fejpénz miatt. Odasétáltam hozzá.
- Szia bogárkám! Segíthetek valamiben? –kérdezte negédes hangon

- Igen segíthet! –Azzal a hasfalának nyomtam a stukkerem, egy aranyos kis 19mm-es Glokkot. Ezzel a pisztollyal ilyen közelről egy lövés és a kaszás már el is vitte a pokoli buliba. Ahogy számítottunk rá nem volt egyedül. Hátulról az egyik embere azt hitte, hogy elkaphat… tévedett. Előkaptam a késem a csuklótokból és hasba szúrtam, még hátra sem kellett néznem hozzá. Erre mondják, hogy gyakorlat teszi a mestert! Eközben Ell is felbukkant Mark mögött. A kedvenc Taurus PT-jével, egyenesen a fejére célozva.

- Mark Versel, most szépen velünkjön!

- Ó, szóval ti lennétek a hírhedt Angyalok? Gondoltam, hogy nem hagytok ki egy ilyen szép fejpénzt.

- Ennyi pénzért? Ez a negyede sincs a mi munkabérünknek! De ez volt a legjobb ajánlat perpill.- Hirtelen ordítozást hallottunk és a helyet elözönlötték a zsaruk.

Rendőrség! Kezeket fel! Ne mozduljanak! –Ki az a hülye, aki azt teszi, amit mondanak, ha még lát esélyt a menekülésre? Ellel egymásra néztünk és futásnak eredtünk. Próbáltunk minél zsúfoltabb helyen menekülni, de nem jött össze. Így hát futottunk sikátorokon keresztül, parkokon át. Szinte nem is figyeltük merre megyünk. De nem sikerült lerázni a zsarukat. Azok folyton ott lihegtek a nyakunkban. Ők lőttek így hát mi is viszonoztuk a tüzet.

Behúzódtunk egy fás területre. Csak lőttünk és lőttünk.
- Basszus Ell! Mi a fenét csináljunk? Nemsokára kifolyunk az ammóból! – Mintha a sors is erre a végszóra várt volna a fegyverem üresen kattant.  Így hát nem volt mit tennem előkaptam a dobótőröket és elkezdtem sorozni az embereket. Próbáltam nem létfontosságú szerveket eltalálni.  Hát igen… ha ezt megússzuk gyakorolnom kell a késdobálást mert nagyon rosszul megy. Körülbelül öt perc után már nem érdekelt minket, hogy lőnek e ránk újra futásnak eredtünk. Alig tettünk meg 800 métert amikor a rendőrök elénk kerültek valahogy.

-Azonnal álljanak meg! Adják fel a menekülést! Innen már nem szökhetnek meg!- ordibálta valaki. Ránéztem Ellre. Tudtam mire gondol, ezt nagyon elszúrtuk és itt a vége, elkaptak minket. Ell biccentett és felemelte a kezét. Az én kezem is követte az övét.
- Megadjuk magunkat, ne lőjenek! – ordítottam vissza. A rendőrök perceken belül megbilincseltek minket elmondták a szokásos szövegüket a jogunkban álló hallgatásról és beültettek a kocsiba.

KÁP 2013

Jelenthetem, hogy az idei azaz 2013-as Könyves álompasik párbajának győztese... nem más... mit... *dobszó* Magnus Bane! 822011 szavazattal (54.39%) nyerte meg a párbajt! A küzdelem elég szoros volt. Ellenfele Cortez a Szent Johanna Gimi c. könyvsorozatból. Az állás folyamatosan változott. Hol Cortez, hol meg Magnus állt nyerésre. Nem lehetett előre megmondani, hogy ki fog nyerni.
Magnus, így "megbosszulta" a Cortez álltal kiejtett Árnyvadászokat (Jace, Will, Jem). Gratulálunk Magnusnak és Corteznek is! Lehet hogy Cortez veszített, de valakik számára ő az ideális álompasi. És már azis nagy érdem, hogy bejutott a döntőbe! És persze a szavazóknak is gratulálunk, hogy ilyen kitartóan szavaztak reggeltől-reggelig, testüket nem kímélve!

KÁP 2013 A Döntő

És elérkeztünk a végjátékhoz! Végre elérkezett ez a nap is! Oly sok párbajt megnyerve a döntőbe jutott Cortez és Magnus! Arra érdemes odafigyelni, hogy történ egy kis szabálymódosítás! Mindenki annyiszor szavaz amennyiszer csak akar! Augusztus 5.-e éjfélig szavazhattok kedvenceitekre! És a koronázás Augusztus 6.-án kerül megrendezésre ;)

Cortez vs Magnus

Szavazzon mindenki Magnusra! :D



D&S&M