4.fejezet

És már megint a rendőrségen ültünk. Legalább nem abban a kihallgatóban, mint egy nappal ezelőtt. De sajnos már megint Versel vagyis Twain szövetségi nyomozó mint az kiderült ült velünk szembe. Ell szerencsére kapott ruhát, hogy ne törölközőben kelljen fagyoskodnia.  

-Gratulálok a szökésükhöz. Nem gondoltam volna, hogy kiférnek azon a kis ablakon. Nem volt hosszú életű a szabadságuk. Köszönjék Mrs. Patricknek. – Szóval Zoé adott fel minket! Ez az egyik álneve a sok közül. Mi bíztunk benne de ő elárult! Eldobom az agyam. –Így csak rontottak a helyzeten.

-Tudja nyomozó, a jóga csodákra képes!  - viccelődtem. Az ember azt gondolná, hogy nincs semmi vicces a helyzetünkben… de az ember nem ismer engem.

-Így most már nem 50 évet fogtok kapni, hanem legalább életfogytiglanit! Ez nem vicc! Higgyétek már el! Azt az ajánlatot most teszem fel utoljára! Csatlakozzanak abba a rohadt szövetségi egységbe és meg tudunk titeket menteni az örökös börtönbüntetéstől! Beszéljétek meg addig kimegyek. –azzal a végszóval kiment. Ellel egymásra néztünk és már tudtam, hogy el kell fogadnunk az ajánlatot. Így legalább legálisan gyilkolhatunk.

-Biztos vagy benne? – kérdeztem. Ell csak bólintott.

-Twain nyomozó tudom, hogy ott van az üveg mögött! Akár vissza is jöhet! – mondtam az üvegfalnak. Pár perccel később nyílt az ajtó és Twain nyomozó jött be három másik férfival.

-Most elviszünk titeket letesztelni. Ne is próbálkozzatok szökéssel, nincs értelme. –mondta miközben a kezünkre kattintotta a bilincset. Kezdem megutálni a bilincseket, eléggé meggátolják az embert mindenben.

Lelifteztünk a parkolóba ahol egy nagy terepjáró állt. Nem értek annyira a kocsikhoz, hogy tudjam milyen fajta. Beültettek minket hátra két oldalunkon a férfiakkal. Twain az anyósülésre ült. A harmadik ismeretlen férfi vezetett.

-Ne féljetek, a csini kis kocsitokat ha jól viselkedtek  visszakapjátok. Addig is bemutatnálak titeket a kíséretünknek. Mellettem ő Roger nyomozó, Anett mellett Cristlov nyomozó, Marcella mellett Lukery nyomozó és végül én. De engem ugyebár ismertek. Nyomozók ők itt Az angyalok.

-Nem tűnnek gyilkosnak. –mondta Lukery nyomozó

-Adj egy kést és úgy kikapom a szíved, hogy észre se veszed. – mondtam hidegen.

-Hiszem ha látom! Majd a teszt alatt bizonyítotok. – ezzel vége lett a nagy beszélgetésünknek.  Körülbelül másfél órán át kocsikáztunk mire elértünk egy katonai létesítményt valahol a semmi közepén.

-Kiszállás angyalkák – röhögött a saját viccén Cristlov. Hogy akadna a torkán a levegő!

Bevezettek minket az épületbe. Ahogy áthaladtunk egy ajtón valami irodaféleségben találtuk magunkat. Leültettek minket az egyik asztalhoz és röhejes módon azt mondták, hogy nem menjünk sehová. Mintha tudtunk volta bármerre is menni. Ahogy elmentek mindenki elkezdett minket bámulni. Ha azt gondolták, hogy nem vesszük észre… hát azt egy kicsit rosszul csinálták. Már negyed órája dekkoltunk a székekben és élveztük az embertömeg bámulását (Itt senkinek sincs semmi dolga?) amikor végre visszatértek „fogva tartóink”.

-Beszéltünk a főnökkel. Ő is látni akarja a tesztet. Nem lehettek kispályások ha még ő is kijön az irodájából miattatok! – ámulkodott  Roger nyomozó.

-Na akkor hamár mindenki a tesztről beszél: Milyen tesztet is kell csinálnunk? – kérdezte Ell

-Ez a teszt felméri az erőtöket és a hiányosságaitokat. – mondta Twain.

-És hogy mérik fel az erőnket? Le kell szkandereznünk magukat? – kérdeztem gúnyosan

-Majd megtudjátok ha odaérünk. – ezt a sokatmondó választ.

És már megint lifteztünk… jó sokat. Nem tudom, hogy hány emeletet jöttünk lefelé, de szerintem már a pokol környékén járhattunk. És egyszer csak megálltunk. Valahol a -29.en. Ahogy kiléptünk a liftből egy edzőterem féleség tárult elénk. Tatamik, edzőgépek, lőtér és minden amit csak el tud az ember képzelni. A fal melletti padon legalább húsz ember ült. Vendéglátóink minket is odaültettek a padra. És kezdődött a szónoklat:

-Hölgyeim és Uraim! Önök azért vannak itt mert jelentkeztek erre a feladatra, csak hogy ne kelljen a börtönben rohadniuk kitudja hány évig! Figyelmeztetnék mindenkit, hogy a kiképzésük nem lesz sétagalopp! Aki úgy gondolja, hogy nem fogja bírni az most szóljon! –mindenki csendben figyelt –Rendben! Akkor most a tesztről! Meg kell küzdeniük a mi ügynökeinkkel akik a legkiválóbb kiképzést kapták a különleges erőknél! Utána erőléti tesztek következnek és végül a lő teszt. A teszteredmények alapján rangsort állítunk fel és az első 10 ember bekerül a csapatba. A többiek meg mehetnek vissza a börtönbe. Na akkor kezdjünk is neki a tesztnek! –előléptek a „kétajtós szekrények”  az egyik ajtó mögül. Gondolom ők a kiképzett emberek. –Rendben akkor kezdjük a hölgyekkel mivel ők csak ketten vannak. Ki lesz az első? – azt a gonosz vigyort!

-Majd én! – Ell szeret az első lenni. Már most sajnálom azt a hapsit aki vele fog küzdeni.

-Rendben akkor az ellenfeled – hatásszünet – válassz te mivel te vagy az első.

Ell végigmérte az embereket és kiválasztotta a legnagyobb, legjobban kigyúrt hapsit.

-Rendben! Akkor a szabályok: az nyer, aki eszméleténél marad. Akármit használhattok kivéve fegyvereket. Kezdhetitek is!

Ell bevágta magát alapállásba. Most nem fog vacakolni az biztos. Nagyon komolyan vette ezt a küzdelmet. Intett a hapsinak, hogy támadjon nyugodtan. A pasi nekiindult, látszott, hogy alábecsüli ami nagy hiba volt. Ell egy taekwondo rúgáskombinációval padlóra küldte. És már eszméletlen is volt. Ha Ell komolyan gondolja akkor még a betonfalat is átüti. Mindenki csak bámult. Senki se fogadott volna rajtam kívül arra, hogy Ell fog nyerni.

-Szép volt Ell! –gratuláltam.

-Oké, ki lesz a következő? – kérdezte kedvenc nyomozónk fapofával.

-Én! – ha már lúd legyen kövér én is szét akarok verni valakit.

-Akkor te is válassz magadnak ellenfelet!

Én egy kicsit vacilláltam, majd egy sebzett arcút választottam. Ha már szétverem a pofáját akkor ne valami szépséget tegyek tönkre. Mondjuk ő sem volt kisebb mint Ell ellenfele. De ha egyszer beindulok…

-Kezdhetitek!

Elkezdtünk körözni egymás körül. Ő már nem becsült le engem azért mert lány vagyok. Látszott rajta, hogy az előző harcnál ő is meglepődött barátnőm gyors győzelmén. Tőlem se számított kevesebbre. Intettem, hogy támadjon. Óvatosan, megfontoltan közelített. Bal lábbal rúgott én lebuktam és kikaszáltam alóla a lábát. Mielőtt feleszmélhetett volna már rajta is voltam lovagló ülésben és elkezdtem csépelni a fejét. Próbált ledobni magáról, ütött, de nem tudott kiütni. Addig csépeltem a fejét amíg el nem ájult. Úgy tűnt, hogy eltörtem az orrát meg talán az álkapcsát… lehet, hogy túlzásba estem? Ahogy megfordultam mindenki csak bámult.

-Szerintem kéne neki egy orvos. – mondtam

-Rendben. Tom és Peter vigyétek ki. –két kétajtós szekrény megmozdult és felemelték harmadik társuk testét és kicipelték. – Ki szeretne a következő lenni?

Ahogy odaértem a padhoz Ell megszólalt: -Visszafoghattad volna magad. Simán kiütötted volna egy ütésből.

-Jól van na! Tudod, hogy szeretek elszórakozni az áldozatokkal!

Utánunk már nem mindenkinek sikerült kiütnie az ellenfelét. De nagyon próbálkoztak, már alig álltak a lábukon, de még mindig támadtak. Az erőléti teszt hát eléggé nem volt fárasztó. Futni kellett ameddig csak bírunk, vagy ameddig ki nem dől mellőlünk mindenki. Hát itt az utóbbi történt. Körülbelül egy órája futhattunk már amikor elkezdtek kidőlni az emberek egymás után. Mi meg még meg se izzadtunk. Utána súlyokat kellett emelgetni. Ki amennyit bír. Itt már nem szerepeltünk annyira jól. Mégis csak lányok vagyunk! És végül a lő teszt. Túl könnyű volt. Különböző fegyverekkel kellett lőnünk a célra amíg ki nem fogyott a tár. Hát tíz fegyverrel később már megint ott ültünk a padon és vártuk az értékelésünkre. Ami nem akart valami gyorsan jönni.

-Megvannak az eredmények! Az első tíz ember pedig a következő: Marcella Park, Anett Mortel, Grigori West, Joe Clark, Tom Fridrick, Alex Klock, Dimitri Reinolds, John Armitt és Andrew Williams. A többiekért mindjárt itt vannak az ügynökök akik visszakísérik önöket a börtönbe. A többiek meg maradnak itt és várnak az eligazításra.-és kisétált a teremből kedvenc nyomozónk és a kis csapata.