5.fejezet

- Jó napot zöldfülűek! – mi zöldfülűek? Na jó kivéve a többieket.- Krelling vagyok a kiképző tisztjük. Ő itt mellettem ennek a szövetségi csoportnak a vezetője Mr.Koh. 

- Üdvözlöm önöket a szervezetben! Remélem, hogy eredményes lesz a kiképzésük és alacsony a halálozási arányuk. – és ezt nem viccnek szánta. Eldobom az agyam, mibe keveredtünk? – Ó! És gratulálok Angyalok! Rég láttam már olyan embert aki ilyen gyorsan és kíméletlenül kiütött volna valakit! Örülök, hogy a csapatomban lehettek! - mosolyodott el

-Mi is örülünk, hogy itt lehetünk és hogy elfogtak minket! –örvendeztem. Mr.Kiképző tiszt elég rondán nézett rám. Ha pillantással ölni lehetne már rég elföldeltek volna az biztos.

-Rendben, akkor a kiképzésről néhány szót szólnék. Az első hónapban az erőnlétüket és az álló képességüket fejlesztjük. Utána a harci tudásukat. Megtanulnak boxolni, karatézni, taekwondozni, dzsúdózni és egyéb harc művészeteket is elsajátítanak. Végül pedig a fegyver használatukat fogjuk javítani. Ez lesz a lakhelyük az elkövetkezendő 2  és fél hónapban! Készüljenek fel, hogy nem fognak unatkozni! Holnap kezdünk! Kérdés van?

-Igen, lenne egy! Hazamehetnénk a cuccainkért? – kérdeztem. Kiképző tisztünk a főnökre nézett segítségért. – csak azért mert ezeken a ruhákon kívül amik rajtunk vannak semmink sincs. Egyenesen a rendőrségről hoztak minket.

-Rendben. Engedélyezem, hogy elhagyják a létesítményt és szövetségi kísérettel elhozzák amire szükségük van.

-Köszönjük! – mondta Ell vidáman.

Öt perccel később már megint a liftben voltunk három szövetségivel és készültünk elhagyni az épületet. Most egy kisbusszal indultunk útnak. Újabb órákig tartó kocsikázás várt ránk. Az út csendesen telt, még azt se kérdezték meg, hogy hol lakunk. Egyenesen az „Ell rezidenciához” vittek minket, ahol ott állt anyám kocsija. Istenem! Tudom, hogy gyilkos vagyok, de ezt még én sem érdemlem meg! Megálltunk és felkészültem rá, hogy most végem. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk az ajtó felé. Még a lépcsőn se mentünk fel, amikor kivágódott a bejárati ajtó és két vérengző bestia repült felénk… helyesbítenék szerető anyáink jöttek felénk.  A szövetségiek körülálltak minket. Tudhattak valamit, vagy csak túl sok anyát láttak már. Ki tudja, hogy ők mivel találkoztak már. Kedves édesanyáink egyszerre kezdtek el kiabálni… és csak mondták a magukét. Még szerencse, hogy nem értettünk belőle semmit mert egymás szavába vágtak.

-Hölgyeim! Nyugodjanak meg és engedjenek be minket, ha szabad kérnem. – bátorságra vall, hogy vérengző anyákat félbe mer szakítani. Bátor szövetségi lehet.

-Hogy nyugodjunk meg? Nyugodjunk meg? A lányainkat letartóztatták! Mégis hogy tudnánk megnyugodni? – ordibálta az anyám.

-Eressz már be minket anya! Csak a cuccainkért jöttünk. – Szólaltam meg. Na ez mekkora hülyeség volt! Ha pillantással ölni lehetne...

-Te csak hallgass!

-Nem siethetnénk egy kicsit? Mert itt ki fog robbanni a következő világháború! – súgta oda Ell a mellette álló férfinak.

-Kérem asszonyom! Ne akarja, hogy erősítést kelljen hívnunk!- ez hatott. Anyám hirtelen megfordult és beviharzott az ajtón. Mrs.Park követte a példáját.

-Menjünk! Önök is jönnek vagy megvárnak minket?-kérdeztem. Az ember semmiben sem lehet biztos. Reméltem, hogy azt válaszolják jönnek. És milyen igazam lett!

-Megyünk, csak utánatok. –vigyorodott el a szövetségi.

Ell szobája kész csatatér volt. Minden kihúzogatva, összetúrva, széthányva… mintha csak egy tornádó söpört volna keresztül a szobában. A fegyvereket nem találták meg. Már amennyire meg tudtam állapítani a nagy kupiban. A deszkák érintetlenül hevertek a helyükön. Mellettem Ell elsápadt. Mindig is imádta a rendet. Már ovis korunkban is imádott rendet rakni. A szobája volt a mi menedékünk és most romokban hever. Nem csodálom, hogy mindjárt elájul. Gyorsan oldalba böktem, ami hülye ötlet volt. Akkorát ugrott, hogy azt hittem átrepül a plafonon.

-          Hé Ell! Nyugi, oké? Mély levegő… - próbáltam megnyugtatni

-          Szedjük össze ami kell és tűnjünk el innen!

-          Mindent viszünk? Játékokat is?

-          Persze! Csak nem hagyom itt őket! Vissza se akarok ide jönni!

Elindultam a szekrény felé és kerestem két nagy utazótáskát. Az egyiket odapasszoltam Ellnek.

-          Te szedd össze a ruhákat én meg addig megyek játszani.

-          Oké de siess és az összeset hozd! Nem akarok itt hagyni semmit! – A kíséretünk eléggé furán nézett ránk. Szerintem nem értették, hogy mi mit értünk játékszer alatt. Na hát akkor tessék lássék! Odamentem a laza padlódeszkákhoz és nekiálltam felszedni azokat. Elkezdtem bepakolni a táskába amikor fegyver kattanást hallottam a hátam mögül.

-          Nyugi fiúk! Csak elpakolom őket! Nem akarok senkit kinyírni! Ha akarjátok ti is bepakolhatjátok a táskába őket!

-          Szedrik menj és szedd össze a fegyvereket! – utasította az egyik ügynök a másikat. Szedrik odajött mellém és letérdelt.

-          Uram atyám! Ennyi fegyvert én még életemben nem láttam! –kiáltott fel és elkezdte pakolni a veszélyes szállítmányt. Egymás után rakta a táskába a pisztolyokat, késeket, tőröket, puskákat, gépfegyvereket és más aranyos kis dolgokat.

-          Végre, már azt hittem, hogy sose fogy el! – állt fel Szedrik.

-          Őőő… hát izé… még van. – mertem megszólalni. Azok a kikerekedett pillantások…

-          Más lányok pasiznak ti meg fegyver raktárt üzemeltettek?!

-          Jólvan na! akarjátok látni a többit is vagy azokat már pakoljam én? –kérdeztem.

-          Mutasd!

Elindultam a szoba sarkába és ott is elkezdtem felszedni a deszkákat, utána félretoltam a szekrényt, majd az ágyat és ezeknél is megismételtem a padló felszedést. Ezután odasétáltam a levert faliképhez és felszedtem a tapétát. Pedig annyit dolgoztunk vele, hogy mindent el tudjunk rejteni!

- Asszem ennyi. Ne segítsek pakolni? – Senki sem mozdult. Jesszusom ezek sokkot kaptak? Ilyen nincs!

- Gyorsan pucoljuk ki a helyet és tűnjünk innen. Ezek nem lányok, hanem őrült fegyver mániások!- ez volt a végszó és nekiálltak pakolni.

Két órába került mire beültünk a kocsiba, egy ruhákkal teli és öt fegyverrel kitömött zsákkal. Ezután kezdődött az újabb kocsikázás. Anyáinktól nem mertünk elköszönni. Amilyen gyorsan csak lehetett eltűntünk onnan.

John Ajvide Lindqvist: Hívj be!

Röviden a könyvről:

Kezdetben senki nem veszi észre, hogy a felfoghatatlan megjelent Blackebergben. 1981 késő ősze van, a peremvárosban a szokott módon zajlik az élet. De amikor a közelben egy tizenéves fiú lecsapolt vérű holttestére bukkannak, rituális gyilkosságról kezdenek suttogni. Senki sem sejti, mi történik valójában. A tizenkét éves Oskar képzeletét megragadja a gyilkosság, de még jobban foglalkoztatja az új lakó. A szomszédba egy lány költözött. Összebarátkoznak. Egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk. De a lányban van valami furcsa. Valami nagyon szokatlan. És csak éjszaka lehet találkozni vele. A Hívj be! egyedülálló mű: nyomorúságos svéd külvárosban játszódó rémregény. Gyerekek számára szigorúan tiltott olvasmány szerelemről, kitaszítottságról, bosszúról és vámpírokról.

Vélemény:

Ez az a könyv, amiről elég változó véleményeket olvastam. Valaki azt mondja, hogy unalmas, nem történik benne semmi, mások viszont azt mondják, hogy izgalmas, megborzongató stb.
Erre a könyvre nem véletlenül van ráírva, hogy 18 éves kortól ajánlják. Ez nem egy szokványos vámpírkönyv. Ez a könyv a valóságot festi le, a mindennapi élet nehézségeit, szenvedéseit. Az arcodba vágja a droghasználatot,alkoholizmust, gyilkosságot, a külvárosok nyomorát,az iskolai szenvedést,megalázást, mindezt úgy, hogy mégis van benne valami varázslatos és reményt adó. Ez egy nagyon komoly könyv, amely egy nagyon komoly témát dolgoz fel. Ne várjatok egy hétköznapi vámpíros könyvet ahol csillognak a vámpírok, csöpög a romantikától, mert ez nem az! Itt nem a vámpírok a lényeg. Itt a szereplők félelmeit, életét, lelkiállapotát ismerhetjük meg.Két főszereplőnk van: Oskar, a kattant magányos fiú, akit az osztálytársai folyamatosan szívatnak és Eli a vámpír lány, aki mellett mindenki meghalt és minden eltűnt amit ismert.
Ezt a könyvet csak azoknak ajánlom akik lelkiekben fel vannak készülve erre a szívfacsaró történetre.

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5

Részlet a könyvből

Innen rendelhető meg:
PUHA

Adrian II. *_*

Na és itt a folytatás! :D

" Daniella: ...Most komolyan, kedvesem- mondta-,belenézel te egyáltalán a tükörbe, mielőtt kisétálnál az ajtón? Csupa kóc a hajad.
A: Viccelsz? Órákat töltöttem a tükör előtt azért, hogy így nézzen ki."

" Nathan: Szóval, most, hogy Vaszilisza leérettségizett, mihez kezdesz magaddal? Nem fogsz továbbra is ott lógni a középiskolásokkal, ugye? Nincs értelme ott maradnod.
A: Nem is tudom. Igazából szeretek velük lenni. Ők humorosabbnak tartanak, mint amilyen vagyok.
N: Ez nem meglepő. Te egyáltalán nem vagy humoros. Ideje, hogy végre valami hasznosat is csinálj. Ha nem mész vissza az egyetemre, legalább beülhetnél a családi ülésekre. Tatjana elkényeztetett téged, de Rufustól sokat tanulhatnál
A: Ez igaz! Nagyon szeretném megtudni, hogyan sikerül a két szeretőjét eltitkolni a felesége elől."
" Rose: Esetleg járhatnál te is a Lehigba Lissaval. Együtt kutathatnátok a lelket, utána pedig... azzal foglalkozhatnál, mint akkor, amikor régebben egyetemre jártál...
Nathan: Ivott és ellógta az órákat.
...
...
...
A: Nem tudom. Valószínűleg ezzel az egyetemmel is az a baj, mint az előzővel.
R: Micsoda?
A: A házi feladat.
N: Adrian!
A: Semmi baj! Miután Rose-zal összeházasodunk, majd eltart minket a gyerekekkel a testőri fizetéséből. "




„A: Ez nagyon szexi - valaszolta Adrian. A foldre dobta a masodik cigijet is, es elnyomta a labaval.  Rose: Hogy bevertek a szemem?
 A: Jaj, nem. Az persze hogy nem az. Hanem a veled valo kemeny edzes gondolata az. Nagy rajongoja vagyok a kuzdősportoknak.”



„- Mindig orulok, ha Rose barataival talalkozom, kulonosen, ha ilyen csinosakkal.
- Ugy beszelt, mintha gyermekkorunk ota ismernenk egymast.
- Nem vagyunk baratok - jegyeztem meg. Ennyit az udvariassagrol.
- Rose csak pasikkal es pszichopatakkal baratkozik - tette hozza Mia. A
hangjabol sutott a szokasos megvetes, amit irantam tanusitott, de a
tekinteteben valami arrol arulkodott, hogy Adrian egyertelműen felkeltette
az erdeklődeset.
- Nos - valaszolta a srac vidaman -, mivel en pszichopata is vagyok, meg
pasi is, ez megmagyarazza, miert vagyunk mi ilyen jo baratok.”



„- Nos - valaszolta -, en legalabb nem ingyen csinalom. Adrian olyan hangot
adott ki, mint a verekedő macskak.”

"Tovább akartam menni, de volt a pasiban valami hátborzongatóan ellenállhatatlan. Mint egy vonatszerencsétlenségben." (Rose Adrianról)


„- Keső van, faradt vagyok, es a cigarettaidtol megfajdul a fejem -
morogtam.
- Azt hiszem, ez jogos. - Megszivta a cigarettat, es kifujta a fustot. -
Vannak nők, akik ugy gondoljak, szexinek tűnok a dohanyzastol.
- Szerintem csak azert szivod őket, hogy legyen időd gondolkozni, amig
kitalalod a kovetkező szellemes megjegyzesedet.
Adrian kohogni kezdett a fusttől, mert szivas kozben nevette el magat.”



„- Fiatal lanyokkal? Fiatal lanyokkal? Persze. Egyszerre venek es fiatalok.
Alig lattak meg valamit az eletből, de mar most tul sokat lattak. Az egyiken
az elet jegye van, a masikon a halale... es te értük aggodsz? Aggodj
magadert, dampyr. Aggodj magadert es ertem. Mi vagyunk a fiatalok.
Mi, tobbiek, csak bamultunk. Szerintem senki nem szamitott arra, hogy
Adrian hirtelen tesz egy kis kiterőt Őrultekhazara.”


Dasom & Mya

Adrian~~ *.*

Nem tudom mennyire emlékeztek még rá, vagy h emlékszik-e egyáltalán rá valaki. :D  Nagyoon~ régen volt egy olyan szavazás, hogy 'ki a kedvenc karaktered' (vagy valami ilyesmi), és Adrian a Vámpír Akadémiából lett a győztes!! *-* (mondjuk ha jól emlékszem akkor holtversenyben valakivel... d ez most nem fontos:D)
Szóval akkor megígértem, hogy hozni fogok valamit Adriannel kapcsolatban ... csak aztán nem igazán volt időm, meg igazából arra gondoltam, hogy kikeresem a V.A. könyvekből Adrian NAGY 'pillanatait' ... amit el is kezdtem csak az a helyzet, hogy nekem megvan az 1. és az 5., 6. rész valamint a Bloodlines 1. (meg ha minden jól megy akkor a 2. is lassan *_*) ... a többi rész pedig Mya-nál van. Tehát kigyűjtöttem az Adrianes részeket azokból a könyvekből amik nekem megvannak ... és azért nem tettem közzé mert kölcsön akartam kérni Mya-tól azokat amik neki vannak meg, hogy azokat is átfussam (főleg, hogy az 1. részben nem is szerepel még Adrien:((  ).
Még mindig nem jutottam el addig, hogy kölcsönkérjem a kieső részeket :DD ... d mondjuk nem is nagyon van most időm ilyesmire :/ . Viszont úgy döntöttem, hogy azokat amiket már kikeresgettem, közzé teszem nektek és ha lesz/lesznek olyanok akiket érdekel akkor a fennmaradó 3 könyvből is kifogom keresgetni a kedvenc Adrian-es jeleneteimet.^^

Nos akkor a hosszas bevezető után (remélem nem untátok halálra magatokat amíg végigolvastátok/ha végig olvastátok :"D) itt vannak az idézetek:

"Adrien: Tudod te is mondhatsz ilyeneket.
Sydney: Milyeneket?
Adrian: Hogy jó fej vagyok... egy vámpírhoz képest.
S.: Nehéz dolgod lesz, ha egy Alkimistát arra akarsz rávenni, hogy ezt beismerje. De annyit mondhatok, hogy jó fej vagy ahhoz képest, hogy egy gátlástalan korhely vagy, egy-egy pillanatra fellángoló zsenialitással.
A.: Zsenialitással? Úgy, gondolod, hogy zseniális vagyok?... Hallottad ezt világ? Sage szerint zseniális vagyok."

"Keith éppen az ajkához emelte a poharat, amikor Adrian ezt mondta:- Hmm. Nullás pozitív, a kedvencem..
.....
Clarence: Tényleg? Azt hittem, cabernet saurignon.
Adrian: Valóban az... Tévedtem."

"Adrian: Én egyszerűen csak a velem született tehetségemre támaszkodom... Ha az ember ilyen sokból tud meríteni, akkor csak az jelenthet veszélyt, hogy túl sok van neki.
...
Beállította a labdáját, és lőtt. A labda egyenesen a sárkány szeme felé repült, visszapattant róla, és visszarepült Adrianhez. Odagurult a lábához, majd majdnem ugyanott állt meg, ahonnan elindult.
Eddie: Veleszületett tehetség mi?
Sydney: Azt hiszem, betörted a sárkány szemét."

"Adrien: Zavartnak tűnsz.
Sydney: Azt hiszem, csak túl sokat gondolkozom.
A.: Ezért nem csinálom én soha!"

"Eddie: Kereshetnél munkát... (Adriannek)
A.: Vigyázz, Castile. A családban csak egy mókamester lehet."

"A.: Utána megkérdezte, mi a legnagyobb gyengeségem. Erre visszakérdeztem, hogy hol kezdjem sorolni.
S.: Adrian!
A.: Ne ismételgesd már a nevem! Csak az igazat mondtam neki. Amikor a negyedikhez értem, közölte, hogy most elmehetek."


Miközben gépeltem be rájöttem, hogy igazából mindegyik a Bloodlines 1-ből van. :DD ... Pedig emlékszem, hogy átfutottam a többit is ... o_O Nah mindegy, ha érdekel titeket akkor átfuthatom még egyszer az összes részt és kikeresgélhetem a hasonló részeket. ^^:D
Remélem tetszett, és nem fölöslegesen keresgéltem! ^^:D

Dasom~

Melissa De La Cruz: Rettegés (Kékvérűek 1.)

Röviden a könyvről: 

Oké. Szóval tizenöt éves korodban megtudod, hogy vámpír vagy. Hirtelen minden megváltozik körülötted. Magányos lúzer helyett menő csaj válik belőled. A legkúlabb divatcég arca leszel, a legfelsőbb körökben forogsz, őrületes képességeid fejlődnek ki, és egy olyan fiú is észrevesz, aki eddig fütyült rád. Elég király, nem?
Csakhogy... ott vannak azok a bizonyos titkok…
Mit kezdhetsz az évezredes emlékeiddel és a vissza térő rémálmaiddal?
Ki vagy mi ölte meg a sérthetetlen, halhatatlan Kékvérűt?
A kiválasztott?k nagy árat fizetnek. Vége a gondtalan kamaszkornak.
A magad ura vagy, de csak magadban bízhatsz...
Schuyler furcsa dolgokat vesz észre. Kék csíkok jelennek meg a karján, a gondolataival irányítja az embereket, és néha mintha más évszázadba repülne át. Nem sokára meghivják egy titokzatos Bizottság első gyűlésére,ahol kiderül, hogy Schuyler, akárcsak a többi tag, vámpírnak született. Ezt a hírt is bőven elég megemésztenie, de amikor az egyik iskolatársa rejtélyes körülmények között meghal, Schuylert hatalmába keríti a félelem. Lehetséges, hogy visszatért a vámpírokra vadászó, ismeretlen veszedelem?
A lány közben beleszeret Jack Force-ba, a suli legjobb pasijába. De vajon a fiú ikertestvére, Mimi, az iskola méhkirálynője miért nézi rossz szemmel a kapcsolatukat? A Kékvérűek világában semmi nem az, aminek látszik… Nem szabad, hogy fény derüljön létezésük titkára, hiszen a Vörösvérűek nem tűrik meg maguk között a vámpírokat. Ám a titkolózás csapdát rejt. Ahogy a Kékvérűek embernek képesek látszani, vajon nem lehetséges, hogy akit Kékvérűnek hisznek, valójában valami egészen más? Schuyler eleinte örül, amikor társakra talál, ám később rájön, hogy nem mindig hihet a látszatnak...

 Vélemény: 

Ez a könyv a tartalom cselekmény és főbb szereplők karaktere alakján egyszerűen fantasztikus volt. Élvezet volt olvasni!! (És akkor rám jellemzően most jönnek az egyéb -szerintem nem feltétlen negatív - észrevételeim^^). Az tetszett, hogy az író nem állt be a sorba valami sablon természet feletti lénnyel aminek egyes 'képességein' változtatott csak egy kicsit ... mondjuk nem ég el a vámpír a napon vagy ilyesmi, hanem kitalált egy teljesen egyedi és új vámpír karaktert. Mellesleg nekem nagyon bejön, ez az elképzelés miszerint maga a vámpír abban a testben meghalhat, és egyszer vége lesz az életének öregedés útján viszont amíg marad vér a testében úgymond újjászülethet egy másik testben úgy, hogy emlékszik arra, hogy mi történt az előző életeiben. Ötletes dolog és szerintem(!!!!) az író ezt arra építhette, hogy a lélek ugye tovább él, viszont avval emeli ki a vámpírokat, hogy ők nem csak ugyanazzal a lélekkel kezdenek új életet de ugyan azokkal az emlékekkel ... és itt fog kitűnni már rögtön az elején a mi főhősünk. Ugyan ebből az okból származik az a furcsaság is, hogy Jack és Mimi ebben az életben testvéreknek születnek (eleinte nagyon nem tetszett ez a szál ... de miután megszoktam már csak a könyv színfoltjának tekintettem). És ha még ez a sok furcsaság nem lenne elegendő az írónk természetesen tovább bonyolítja a dolgokat!! Mondjuk éppen ettől lesz JÓ egy jó történet!:D
Azt még megjegyezném, hogy helyenként egészen átláthatatlannak találtam az egyes "emberek" közötti kapcsolatot. Remélem a következő részek folyamán szépen minden kitisztul majd.^^
Mindenkiken csak ajánlani tudom ezt a sorozatot!!! Mert olvasni élmény!!!;DD

 Tartalom: 5/5

 Szereplők: 5/5

 Megjegyzés: A következő részt is én fogom hozni ha minden igaz és időm is engedi a sűrű napi rendem és a tanulás mellett!:D ... Addig is olvassátok el az eső részt és írjátok le nekem a véleményeteket! (Télleg nem harapok!!!:(( )

Végzet Ereklyéi-Csontváros-A film (Vélemények a film megnézése után)

Shiky: És elérkezett a várva várt pillanat, mikor is elszabadultam a szürke hétköznapokból egyenesen a moziba megnézni a Csontvárost :D Erre vártam, mióta megtudtam, hogy elkezdték forgatni! Nekem nagyon tetszett és, ha még nem láttátok, akkor go mozi és gyerünk megnézni!! Felejthetetlen, lenyűgöző!! Imádtam minden pillanatát!! ;D Az intézet pontosan úgy nézett ki, ahogy elképzeltem, és a szereplőket alakító színészek is tökéletesek voltak. Imádtam mindegyiket (főleg Magnust, ahw , eleinte inkább Alec volt a kedvenc...akkor legyen Malec ;D) :D Én még meg is próbálkoztam árnyvadásznak öltözni ;) még rúnáim is voltak (már amennyire sikerült magamra varázsolni, egy szemceruzával ^^ )!! :D Nem emlékeztem teljesen az egész történetre, mert elég régen olvastam, de pikk-pakk eszembe jutott minden :D Magával ragadó volt és pörögtek az események. (a képen a rúna-próbálkozásaimat láthatjátok ^^)

Remélem, folytatják a Hamuvárossal!! ;D

Mya: Hát csak annyit tudok mondani, hogy hűha! Már nagyon vártam ezt a filmet. Az én elvárásaimnak 100%-osan megfelelt! (Mivel nem vagyok az a nagy elvárásokkal rendelkező típus. :P) A szereplők, a zene, az effektek minden annyira jól sikerült! Amikor a harcos jelenetnél benyomták a "tuc-tuc" zenét olyan volt mintha csak táncoltak volna! Egyszerűen imádtam azt a jelenetet! Már alig várom, hogy folytatása legyen! Mondjuk néhol én maradtam volna a könyvbéli jeleneteknél, de máshol viszont jó volt, hogy változtattak egy kicsit rajta. Azt sajnáltam, hogy azt a jelenetet nem rakták bele amikor Jace és Clary jönnek le a lifttel és Clary pofon vágja Jace-t azért a 10%-ért. xD A kedvenc szereplőm egyértelműen Magnus! *_* Imádtam az alsógatyás jelenetét xD de kár, hogy csak ilyen keveset szerepelt... na de majd a folytatásban! :DDD Na de mielőtt korhatáros bejegyzést csinálnák belőle csak annyit mondok, hogy megéri megnézni! :)

Dasom: Nagyon jó lett a film is!! Érdemes megnézni mindenképpen!! Már csak azért is, hogy ha valaki olvasta a könyvet/könyveket ... érdekes és vicces látni, hogy milyen részeket tartottak fontosnak, emeltek ki a könyv tömény cselekményéből. Őszintén szerintem ebből a könyvsorozatból nem igazán lehet filmet csinálni inkább sorozatot (SZERINTEM!!! Ne harapjátok le a fejem!! T.T). Elmagyarázom, hogy miért gondolom így: Elsősorban azért mert ha már csak az első részt vesszük (könyvben) a Csontvárost, első részekre nem jellemzően borzalmasan aktív és cselekmény dús könyv ... és a többi rész még ennél is sűrűbb. Ami könyvben egyáltalán nem baj (sőőőt:D) ... de ugyebár fel van azért hígítva néhány lazább résszel, rengeteg Jace poénnal (ami szerintem mindenki imád:DD) ... szóval emészthető formában tálalja a könyv a sok eseményt.(emészthető, feldolgozható érthető... mondjuk egy könyvnél azért lényegesen több időnk van az értelmezésre.^^:D) Filmben viszont ezt nem tehetik meg!(Mármint, hogy ilyen szinten fellazítsák a sztorit.) Így is nagyon hosszú lett és a végén olyan érzésem volt, hogy egy csomó mindent kihagytak még így is ami szerintem még fontos lett volna. Gyakorlatilag nem volt megállás a cselekményekben. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy mi történik éppen.:D... Jó persze gondolom a nézők 90% már olvasta a könyvet így maga a sztori is teljesen érthető volt (meg valószínűleg annak is aki a filmmel kezdte a Csontváros rajongást. :D) Egyébként ezeket leszámítva nagyon jó volt a film *-* tényleg  a szereplők is a környezet  minden nagyon jó volt, és teljesen így képzeltem el én is mikor olvastam a  könyvet pl: Clary-t Simont (!!!) , Alecet, Magnust (!!*_*). ÉÉÉs a film alapján végképp Magnus fan lettem *____* ... jó ebben óriási szerepe van a Magnust játszó színésznek X"D Godfrey Gao (ez egész filmben ő volt a legjobb pasi ... meg úgy álltalában véve is *____*.... mondjuk ízlések és pofonok:D). Olyan szomorú voltam, hogy ilyen kevés szerepe volt!! T_T ... Mondjuk a könyvben sincs még sok neki az elején:(( ...
Nah de rövidre fogva a kisregényemet X"DDD ...(Ki gondolná, hogy reálos vagyok!!O_O mindig regényeket írok értékelésnek is X"DD) .... Szóval MINDENKI ismétlem MINDENKI FELTÉTLEN NÉZZZEEEE MEEEG!!!!~~~ :D

Megjegyzés: A Hamuváros forgatását elhalasztották, arra hivatkozva, hogy a forgatókönyv még nem tökéletes és a rajongók csak a tökéletest érdemlik meg! ^^ Reméljük, hogy minél hamarabb tökéletesítik a forgatókönyvet. Mi már nagyon várjuk a folytatást! Ha valaki nem ismerné a könyvsorozatot az kattintson ide! és feltétlen ajánljuk mindenkinek a sorozatot... legyen az kicsi vagy akár nagy! :)

J.L. Armentrout: Obszidián (Luxen 1.)

Röviden a könyvről: 

Az újrakezdés szívás.
Amikor -- éppen az utolsó középiskolai évem előtt -- Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt -- akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam...

 Vélemény: 

Jelenthetem új szerelmem van! Egyszerűen imádom ezt a könyvet! Nem fogom kibírni addig amíg kijön a folytatás! Hivatalosan is Daemon függő lettem... (mindenki tudja, hogy a könyves pasik a gyengéim xD ) A sztori egyedi, semmilyen másik könyvhöz nem tudnám hasonlítani. A történet teljesen magával ragad és egyszerűen nem akarod, hogy végelegyen! A szereplők is egyszerűen briliánsak! Nagyon jól kidolgozott a történet és a szereplők karaktere is. A karakterek jelleme nagyon jól meg lett formálva. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Mivel nem akarok spoilerezni, ezért nem merek többet írni. De a lényeg, hogy ez egy nagyszerű könyv fordulatokkal, egy igazán érdekes történettel, nagyszerű szereplőkkel és Daemonnel <3 !

 Tartalom: 5/ *5

 Szereplők: 5/ *6 (Daemon *nyálcsorgatás*)

 Megjegyzés: Na ki várja már a folytatást? Azok kezeket fel! A folytatás címe Ónix, ami 2013.11.30. fog megjelenni. Én nem fogom addig kibírni az már biztos xD

Részlet a könyvből

Innen rendelhető meg:
PUHA
KEMÉNY

1 évesek lettünk!

Ezen a napon tettük közzé az első bejegyzésünk ami Cassandra Clare: Csontváros című könyvének véleménye volt. Ebből a könyvből film is készült amelyet már megnézhettek a mozikban! Szeretnénk megköszönni a sok látogatást, megjegyzést és hogy elolvassátok a véleményeinket! Köszönjük!

Egy kis összegzés az első évünkről: összesen (ezzel együtt) 112 bejegyzést tettünk közzé. Ezek közül 76 könyvvélemény a maradék 36 egyéb jellegű bejegyzés. A látogatottságunk meghaladja a 6500-at, aminek nagyon örülünk! Ez azt jelenti számunkra, hogy nem csak az internetnek írjuk a véleményünk xD

 "Ez a nap más, mint a többi..." :D Boldog első születésnapot MTO!!! Még sok ilyet, és remélem, hogy sokatoknak tetszik és hasznos segítség, ha nincs ötletetek, hogy mit olvassatok ;) A képet én hoztam össze, hamár igazi tortánk (remélhetőleg csak még) nincs :D Remélem tetszik ;D Szép keret ad a Csontváros, és ha esetleg nem tudnátok, ha jól olvastam szeptember környékén elkezdik a Hamuváros forgatását!!! Már nagyon izgatott vagyok, az első rész nagyon tetszett. És végre elmondhatom, hogy van egy olyan film ami van olyan jó, mint a könyv (nekem legalábbis ez a véleményem, egy Harry Potter, vagy Twilighthoz képest). Gracias a todos por leer nuestra página y por todo! Thank you everybody! ;D (Shiky)

Shiky & Dasom & Mya

4.fejezet

És már megint a rendőrségen ültünk. Legalább nem abban a kihallgatóban, mint egy nappal ezelőtt. De sajnos már megint Versel vagyis Twain szövetségi nyomozó mint az kiderült ült velünk szembe. Ell szerencsére kapott ruhát, hogy ne törölközőben kelljen fagyoskodnia.  

-Gratulálok a szökésükhöz. Nem gondoltam volna, hogy kiférnek azon a kis ablakon. Nem volt hosszú életű a szabadságuk. Köszönjék Mrs. Patricknek. – Szóval Zoé adott fel minket! Ez az egyik álneve a sok közül. Mi bíztunk benne de ő elárult! Eldobom az agyam. –Így csak rontottak a helyzeten.

-Tudja nyomozó, a jóga csodákra képes!  - viccelődtem. Az ember azt gondolná, hogy nincs semmi vicces a helyzetünkben… de az ember nem ismer engem.

-Így most már nem 50 évet fogtok kapni, hanem legalább életfogytiglanit! Ez nem vicc! Higgyétek már el! Azt az ajánlatot most teszem fel utoljára! Csatlakozzanak abba a rohadt szövetségi egységbe és meg tudunk titeket menteni az örökös börtönbüntetéstől! Beszéljétek meg addig kimegyek. –azzal a végszóval kiment. Ellel egymásra néztünk és már tudtam, hogy el kell fogadnunk az ajánlatot. Így legalább legálisan gyilkolhatunk.

-Biztos vagy benne? – kérdeztem. Ell csak bólintott.

-Twain nyomozó tudom, hogy ott van az üveg mögött! Akár vissza is jöhet! – mondtam az üvegfalnak. Pár perccel később nyílt az ajtó és Twain nyomozó jött be három másik férfival.

-Most elviszünk titeket letesztelni. Ne is próbálkozzatok szökéssel, nincs értelme. –mondta miközben a kezünkre kattintotta a bilincset. Kezdem megutálni a bilincseket, eléggé meggátolják az embert mindenben.

Lelifteztünk a parkolóba ahol egy nagy terepjáró állt. Nem értek annyira a kocsikhoz, hogy tudjam milyen fajta. Beültettek minket hátra két oldalunkon a férfiakkal. Twain az anyósülésre ült. A harmadik ismeretlen férfi vezetett.

-Ne féljetek, a csini kis kocsitokat ha jól viselkedtek  visszakapjátok. Addig is bemutatnálak titeket a kíséretünknek. Mellettem ő Roger nyomozó, Anett mellett Cristlov nyomozó, Marcella mellett Lukery nyomozó és végül én. De engem ugyebár ismertek. Nyomozók ők itt Az angyalok.

-Nem tűnnek gyilkosnak. –mondta Lukery nyomozó

-Adj egy kést és úgy kikapom a szíved, hogy észre se veszed. – mondtam hidegen.

-Hiszem ha látom! Majd a teszt alatt bizonyítotok. – ezzel vége lett a nagy beszélgetésünknek.  Körülbelül másfél órán át kocsikáztunk mire elértünk egy katonai létesítményt valahol a semmi közepén.

-Kiszállás angyalkák – röhögött a saját viccén Cristlov. Hogy akadna a torkán a levegő!

Bevezettek minket az épületbe. Ahogy áthaladtunk egy ajtón valami irodaféleségben találtuk magunkat. Leültettek minket az egyik asztalhoz és röhejes módon azt mondták, hogy nem menjünk sehová. Mintha tudtunk volta bármerre is menni. Ahogy elmentek mindenki elkezdett minket bámulni. Ha azt gondolták, hogy nem vesszük észre… hát azt egy kicsit rosszul csinálták. Már negyed órája dekkoltunk a székekben és élveztük az embertömeg bámulását (Itt senkinek sincs semmi dolga?) amikor végre visszatértek „fogva tartóink”.

-Beszéltünk a főnökkel. Ő is látni akarja a tesztet. Nem lehettek kispályások ha még ő is kijön az irodájából miattatok! – ámulkodott  Roger nyomozó.

-Na akkor hamár mindenki a tesztről beszél: Milyen tesztet is kell csinálnunk? – kérdezte Ell

-Ez a teszt felméri az erőtöket és a hiányosságaitokat. – mondta Twain.

-És hogy mérik fel az erőnket? Le kell szkandereznünk magukat? – kérdeztem gúnyosan

-Majd megtudjátok ha odaérünk. – ezt a sokatmondó választ.

És már megint lifteztünk… jó sokat. Nem tudom, hogy hány emeletet jöttünk lefelé, de szerintem már a pokol környékén járhattunk. És egyszer csak megálltunk. Valahol a -29.en. Ahogy kiléptünk a liftből egy edzőterem féleség tárult elénk. Tatamik, edzőgépek, lőtér és minden amit csak el tud az ember képzelni. A fal melletti padon legalább húsz ember ült. Vendéglátóink minket is odaültettek a padra. És kezdődött a szónoklat:

-Hölgyeim és Uraim! Önök azért vannak itt mert jelentkeztek erre a feladatra, csak hogy ne kelljen a börtönben rohadniuk kitudja hány évig! Figyelmeztetnék mindenkit, hogy a kiképzésük nem lesz sétagalopp! Aki úgy gondolja, hogy nem fogja bírni az most szóljon! –mindenki csendben figyelt –Rendben! Akkor most a tesztről! Meg kell küzdeniük a mi ügynökeinkkel akik a legkiválóbb kiképzést kapták a különleges erőknél! Utána erőléti tesztek következnek és végül a lő teszt. A teszteredmények alapján rangsort állítunk fel és az első 10 ember bekerül a csapatba. A többiek meg mehetnek vissza a börtönbe. Na akkor kezdjünk is neki a tesztnek! –előléptek a „kétajtós szekrények”  az egyik ajtó mögül. Gondolom ők a kiképzett emberek. –Rendben akkor kezdjük a hölgyekkel mivel ők csak ketten vannak. Ki lesz az első? – azt a gonosz vigyort!

-Majd én! – Ell szeret az első lenni. Már most sajnálom azt a hapsit aki vele fog küzdeni.

-Rendben akkor az ellenfeled – hatásszünet – válassz te mivel te vagy az első.

Ell végigmérte az embereket és kiválasztotta a legnagyobb, legjobban kigyúrt hapsit.

-Rendben! Akkor a szabályok: az nyer, aki eszméleténél marad. Akármit használhattok kivéve fegyvereket. Kezdhetitek is!

Ell bevágta magát alapállásba. Most nem fog vacakolni az biztos. Nagyon komolyan vette ezt a küzdelmet. Intett a hapsinak, hogy támadjon nyugodtan. A pasi nekiindult, látszott, hogy alábecsüli ami nagy hiba volt. Ell egy taekwondo rúgáskombinációval padlóra küldte. És már eszméletlen is volt. Ha Ell komolyan gondolja akkor még a betonfalat is átüti. Mindenki csak bámult. Senki se fogadott volna rajtam kívül arra, hogy Ell fog nyerni.

-Szép volt Ell! –gratuláltam.

-Oké, ki lesz a következő? – kérdezte kedvenc nyomozónk fapofával.

-Én! – ha már lúd legyen kövér én is szét akarok verni valakit.

-Akkor te is válassz magadnak ellenfelet!

Én egy kicsit vacilláltam, majd egy sebzett arcút választottam. Ha már szétverem a pofáját akkor ne valami szépséget tegyek tönkre. Mondjuk ő sem volt kisebb mint Ell ellenfele. De ha egyszer beindulok…

-Kezdhetitek!

Elkezdtünk körözni egymás körül. Ő már nem becsült le engem azért mert lány vagyok. Látszott rajta, hogy az előző harcnál ő is meglepődött barátnőm gyors győzelmén. Tőlem se számított kevesebbre. Intettem, hogy támadjon. Óvatosan, megfontoltan közelített. Bal lábbal rúgott én lebuktam és kikaszáltam alóla a lábát. Mielőtt feleszmélhetett volna már rajta is voltam lovagló ülésben és elkezdtem csépelni a fejét. Próbált ledobni magáról, ütött, de nem tudott kiütni. Addig csépeltem a fejét amíg el nem ájult. Úgy tűnt, hogy eltörtem az orrát meg talán az álkapcsát… lehet, hogy túlzásba estem? Ahogy megfordultam mindenki csak bámult.

-Szerintem kéne neki egy orvos. – mondtam

-Rendben. Tom és Peter vigyétek ki. –két kétajtós szekrény megmozdult és felemelték harmadik társuk testét és kicipelték. – Ki szeretne a következő lenni?

Ahogy odaértem a padhoz Ell megszólalt: -Visszafoghattad volna magad. Simán kiütötted volna egy ütésből.

-Jól van na! Tudod, hogy szeretek elszórakozni az áldozatokkal!

Utánunk már nem mindenkinek sikerült kiütnie az ellenfelét. De nagyon próbálkoztak, már alig álltak a lábukon, de még mindig támadtak. Az erőléti teszt hát eléggé nem volt fárasztó. Futni kellett ameddig csak bírunk, vagy ameddig ki nem dől mellőlünk mindenki. Hát itt az utóbbi történt. Körülbelül egy órája futhattunk már amikor elkezdtek kidőlni az emberek egymás után. Mi meg még meg se izzadtunk. Utána súlyokat kellett emelgetni. Ki amennyit bír. Itt már nem szerepeltünk annyira jól. Mégis csak lányok vagyunk! És végül a lő teszt. Túl könnyű volt. Különböző fegyverekkel kellett lőnünk a célra amíg ki nem fogyott a tár. Hát tíz fegyverrel később már megint ott ültünk a padon és vártuk az értékelésünkre. Ami nem akart valami gyorsan jönni.

-Megvannak az eredmények! Az első tíz ember pedig a következő: Marcella Park, Anett Mortel, Grigori West, Joe Clark, Tom Fridrick, Alex Klock, Dimitri Reinolds, John Armitt és Andrew Williams. A többiekért mindjárt itt vannak az ügynökök akik visszakísérik önöket a börtönbe. A többiek meg maradnak itt és várnak az eligazításra.-és kisétált a teremből kedvenc nyomozónk és a kis csapata.

3.fejezet

Másnap reggel indulásra készen ültünk a reggeliző asztalnál és vártuk Santiago visszatértét. Amire felébredtünk már nem volt sehol. Csak egy cetlit hagyott azzal a felirattal, hogy „majd jövök!”. Épp megvitattuk az útvonalunkat Zoéhoz amikor visszaért. Odaadta a kis játékszereinket… na jó nem voltak olyan kicsik.

-Azt hiszem minden megvan, most már mehetünk. – mondtam

-Ó és még valami! Kicsit átpofoztuk a kocsitokat Lorensoval.

-Király! – örvendezett Ell

-Most már mennünk kell. Köszönünk mindent Santi! És mond meg Lor-nak is hogy köszi –azzal kimentünk és megcsodálhattuk az „új” kocsinkat. A kicsit átpofozták nem fedi igazán a valóságot. Az eddigi neon zöld agyontuningolt kocsi helyett egy metálfekete szépséget kaptunk vissza angyalszárnyakkal az oldalán.

-Azt a kurva! Ez tuti a mi kocsink volt? – Ámuldoztunk. Gyorsan bepattantunk a kocsiba és útnak eredtünk.

Úgy számoltuk, hogy körülbelül 2 és fél óránkba fog kerülni mire elérjük Zoé házát. Nem akartunk sietni, mert azzal csak feltűnést keltettünk volna. Mindig próbáltunk forgalmas helyeken közlekedni. És így 3 óra vezetés után elértük Zoé házát a hegyekben. Zoénak egy hatalmas modern háza volt, ahol a hétvégéinket töltöttük a „haverokkal való lógás” címszó alatt. Ő volt a mi kiképzőnk. Ő tanított meg mindenre minket, amit tudunk, talán még jobb is mint mi. Ahogy leparkoltunk már az ajtóban is állt. Nem is csodálom, hogy tudta jövünk. Az egész hely tele van kamerákkal. Most éppen lila haja volt. Akárhányszor látom mindig más színű a haja… csodálom hogy még van haja! Szegény nem nőtt túl magasra… na jó hozzánk képest mindenki alacsony, de nem szabad lebecsülni azért mert alacsony! Úgy átvág egy falon, hogy észre se veszed. Úgyhogy jó vele vigyázni ha a barátja vagy… az ellenségeinek meg részvétem.
-Gondoltam, hogy ide fogtok jönni. Már a hírekben is ti vagytok a fő téma. Ezt nagyon elszúrtátok! – fogadott minket „kedvesen”

-Jó, tudjuk, hogy elszúrtuk! Nem kell még neked is mondanod! –kelt ki Ell magából

-Akkor gondolom most nálam akarjátok meghúzni magatokat. A pincében lévő szobát megkaphatjátok.

-Köszönjük. – mondtam. 

-Adjátok fel magatokat! Úgy mindenkinek könnyebb lenne! – ezt nem hiszem el! Hogy mondhat ilyet? Ő verte a fejünkbe, hogy soha , semmilyen körülmények között nem adjuk meg magunkat! – Most el kell mennem egy kicsit, addig is érezzétek otthon magatokat!- azzal elment.

Miután magunkra maradtunk, lecuccoltunk az új szobánkba. Nagyobb volt mint arra emlékeztem. Elég sokat voltunk itt a kiképzésünk alatt.

-Ell! Ki kell találnunk valami haditervet! Azt hittem, hogy majd Zoé segít nekünk. De, hogy adjuk fel magunkat? Erre nem számítottam tőle. Úgy tűnik, hogy magunkra vagyunk utalva… már megint.

-Nem tudom mit csináljunk! Szerintem igaza van, fel kéne adnunk magunkat és elfogadni azt a hülye ajánlatot! Ezt a szökést nem gondoltuk végig! Tudhattuk volna, hogy ez nem jó ötlet! Abba nem gondoltunk bele, hogy így már bujdosnunk kell életünk végéig!

-Nehogy azt mond nekem, hogy el akarod fogadni! És valamit csak ki tudunk találni! – utálok Ellel veszekedni, általában mindig neki lesz igaza, és mindig ő nyeri a vitákat. De ezt most nem hagyhattam. Tuti, hogy ki tudunk valamit találni. – Tudod mit? Inkább most ne veszekedjünk. Nyugodjunk meg és gondolkozzunk tiszta fejjel. Először is menjünk és szedjük rendbe magunkat és együnk valamit. Üres gyomorral nem lehet gondolkodni. Rendben?

-Akkor elmegyek fürödni. Addig te csinálj valami kaját! – azzal elvonult a fürdőszoba felé.

Felmentem az emeletre és neki álltam szétnézni, hogy milyen kaját tudnák csinálni. A szendvicsek mellett döntöttem, mert nem volt másra energiám. Különben is! Miért engem küldött kaját csinálni, amikor én még a vizet is odaégetem! Na mindegy. Gyorsan összedobtam pár szenyót amikor kinyílt a bejárati ajtó és kommandósok masíroztak be. Én a hülye fejemmel, lent hagytam minden fegyvert. Nem gondoltam volna, hogy pont itt leszünk veszélyben. De hogy találtak meg minket?

-Kezeket fel! Ne mozduljon! – vakkantotta egy hapsi a képembe nyomva az MP5-ös géppisztolyát. A fene vigye el őket ezekkel a géppityukkal! A tarkómra kulcsoltam a kezem és befogtam a számat. Egy másik kommandós összebilincselte a kezeimet és elkezdett kivezetni a házból. Beültettek a kocsiba. Pár perc múlva Ell-t is beültették mellém. Szegényen csak egy törölköző volt.

-Bassza meg! – Csak ennyit mondtam. Ez pontosan fedte a helyzetünket.