És már megint a rendőrségen ültünk. Legalább nem abban a
kihallgatóban, mint egy nappal ezelőtt. De sajnos már megint Versel vagyis
Twain szövetségi nyomozó mint az kiderült ült velünk szembe. Ell szerencsére
kapott ruhát, hogy ne törölközőben kelljen fagyoskodnia.
-Gratulálok a szökésükhöz. Nem gondoltam volna, hogy
kiférnek azon a kis ablakon. Nem volt hosszú életű a szabadságuk. Köszönjék
Mrs. Patricknek. – Szóval Zoé adott fel minket! Ez az egyik álneve a sok közül.
Mi bíztunk benne de ő elárult! Eldobom az agyam. –Így csak rontottak a
helyzeten.
-Tudja nyomozó, a jóga csodákra képes! - viccelődtem. Az ember azt gondolná, hogy
nincs semmi vicces a helyzetünkben… de az ember nem ismer engem.
-Így most már nem 50 évet fogtok kapni, hanem legalább
életfogytiglanit! Ez nem vicc! Higgyétek már el! Azt az ajánlatot most teszem
fel utoljára! Csatlakozzanak abba a rohadt szövetségi egységbe és meg tudunk
titeket menteni az örökös börtönbüntetéstől! Beszéljétek meg addig kimegyek.
–azzal a végszóval kiment. Ellel egymásra néztünk és már tudtam, hogy el kell
fogadnunk az ajánlatot. Így legalább legálisan gyilkolhatunk.
-Biztos vagy benne? – kérdeztem. Ell csak bólintott.
-Twain nyomozó tudom, hogy ott van az üveg mögött! Akár
vissza is jöhet! – mondtam az üvegfalnak. Pár perccel később nyílt az ajtó és
Twain nyomozó jött be három másik férfival.
-Most elviszünk titeket letesztelni. Ne is próbálkozzatok
szökéssel, nincs értelme. –mondta miközben a kezünkre kattintotta a bilincset.
Kezdem megutálni a bilincseket, eléggé meggátolják az embert mindenben.
Lelifteztünk a parkolóba ahol egy nagy terepjáró állt. Nem
értek annyira a kocsikhoz, hogy tudjam milyen fajta. Beültettek minket hátra
két oldalunkon a férfiakkal. Twain az anyósülésre ült. A harmadik ismeretlen
férfi vezetett.
-Ne féljetek, a csini kis kocsitokat ha jól viselkedtek visszakapjátok. Addig is bemutatnálak titeket
a kíséretünknek. Mellettem ő Roger nyomozó, Anett mellett Cristlov nyomozó,
Marcella mellett Lukery nyomozó és végül én. De engem ugyebár ismertek. Nyomozók
ők itt Az angyalok.
-Nem tűnnek gyilkosnak. –mondta Lukery nyomozó
-Adj egy kést és úgy kikapom a szíved, hogy észre se veszed.
– mondtam hidegen.
-Hiszem ha látom! Majd a teszt alatt bizonyítotok. – ezzel
vége lett a nagy beszélgetésünknek.
Körülbelül másfél órán át kocsikáztunk mire elértünk egy katonai
létesítményt valahol a semmi közepén.
-Kiszállás angyalkák – röhögött a saját viccén Cristlov.
Hogy akadna a torkán a levegő!
Bevezettek minket az épületbe. Ahogy áthaladtunk egy ajtón
valami irodaféleségben találtuk magunkat. Leültettek minket az egyik asztalhoz
és röhejes módon azt mondták, hogy nem menjünk sehová. Mintha tudtunk volta bármerre
is menni. Ahogy elmentek mindenki elkezdett minket bámulni. Ha azt gondolták,
hogy nem vesszük észre… hát azt egy kicsit rosszul csinálták. Már negyed órája
dekkoltunk a székekben és élveztük az embertömeg bámulását (Itt senkinek sincs
semmi dolga?) amikor végre visszatértek „fogva tartóink”.
-Beszéltünk a főnökkel. Ő is látni akarja a tesztet. Nem
lehettek kispályások ha még ő is kijön az irodájából miattatok! –
ámulkodott Roger nyomozó.
-Na akkor hamár mindenki a tesztről beszél: Milyen tesztet is
kell csinálnunk? – kérdezte Ell
-Ez a teszt felméri az erőtöket és a hiányosságaitokat. –
mondta Twain.
-És hogy mérik fel az erőnket? Le kell szkandereznünk
magukat? – kérdeztem gúnyosan
-Majd megtudjátok ha odaérünk. – ezt a sokatmondó választ.
És már megint lifteztünk… jó sokat. Nem tudom, hogy hány
emeletet jöttünk lefelé, de szerintem már a pokol környékén járhattunk. És
egyszer csak megálltunk. Valahol a -29.en. Ahogy kiléptünk a liftből egy
edzőterem féleség tárult elénk. Tatamik, edzőgépek, lőtér és minden amit csak
el tud az ember képzelni. A fal melletti padon legalább húsz ember ült.
Vendéglátóink minket is odaültettek a padra. És kezdődött a szónoklat:
-Hölgyeim és Uraim! Önök azért vannak itt mert jelentkeztek
erre a feladatra, csak hogy ne kelljen a börtönben rohadniuk kitudja hány évig!
Figyelmeztetnék mindenkit, hogy a kiképzésük nem lesz sétagalopp! Aki úgy
gondolja, hogy nem fogja bírni az most szóljon! –mindenki csendben figyelt
–Rendben! Akkor most a tesztről! Meg kell küzdeniük a mi ügynökeinkkel akik a
legkiválóbb kiképzést kapták a különleges erőknél! Utána erőléti tesztek
következnek és végül a lő teszt. A teszteredmények alapján rangsort állítunk
fel és az első 10 ember bekerül a csapatba. A többiek meg mehetnek vissza a
börtönbe. Na akkor kezdjünk is neki a tesztnek! –előléptek a „kétajtós
szekrények” az egyik ajtó mögül.
Gondolom ők a kiképzett emberek. –Rendben akkor kezdjük a hölgyekkel mivel ők
csak ketten vannak. Ki lesz az első? – azt a gonosz vigyort!
-Majd én! – Ell szeret az első lenni. Már most sajnálom azt
a hapsit aki vele fog küzdeni.
-Rendben akkor az ellenfeled – hatásszünet – válassz te
mivel te vagy az első.
Ell végigmérte az embereket és kiválasztotta a legnagyobb,
legjobban kigyúrt hapsit.
-Rendben! Akkor a szabályok: az nyer, aki eszméleténél marad.
Akármit használhattok kivéve fegyvereket. Kezdhetitek is!
Ell bevágta magát alapállásba. Most nem fog vacakolni az
biztos. Nagyon komolyan vette ezt a küzdelmet. Intett a hapsinak, hogy támadjon
nyugodtan. A pasi nekiindult, látszott, hogy alábecsüli ami nagy hiba volt. Ell
egy taekwondo rúgáskombinációval padlóra küldte. És már eszméletlen is volt. Ha
Ell komolyan gondolja akkor még a betonfalat is átüti. Mindenki csak bámult.
Senki se fogadott volna rajtam kívül arra, hogy Ell fog nyerni.
-Szép volt Ell! –gratuláltam.
-Oké, ki lesz a következő? – kérdezte kedvenc nyomozónk
fapofával.
-Én! – ha már lúd legyen kövér én is szét akarok verni
valakit.
-Akkor te is válassz magadnak ellenfelet!
Én egy kicsit vacilláltam, majd egy sebzett arcút
választottam. Ha már szétverem a pofáját akkor ne valami szépséget tegyek
tönkre. Mondjuk ő sem volt kisebb mint Ell ellenfele. De ha egyszer beindulok…
-Kezdhetitek!
Elkezdtünk körözni egymás körül. Ő már nem becsült le engem
azért mert lány vagyok. Látszott rajta, hogy az előző harcnál ő is meglepődött
barátnőm gyors győzelmén. Tőlem se számított kevesebbre. Intettem, hogy
támadjon. Óvatosan, megfontoltan közelített. Bal lábbal rúgott én lebuktam és
kikaszáltam alóla a lábát. Mielőtt feleszmélhetett volna már rajta is voltam
lovagló ülésben és elkezdtem csépelni a fejét. Próbált ledobni magáról, ütött,
de nem tudott kiütni. Addig csépeltem a fejét amíg el nem ájult. Úgy tűnt, hogy
eltörtem az orrát meg talán az álkapcsát… lehet, hogy túlzásba estem? Ahogy
megfordultam mindenki csak bámult.
-Szerintem kéne neki egy orvos. – mondtam
-Rendben. Tom és Peter vigyétek ki. –két kétajtós szekrény
megmozdult és felemelték harmadik társuk testét és kicipelték. – Ki szeretne a
következő lenni?
Ahogy odaértem a padhoz Ell megszólalt: -Visszafoghattad
volna magad. Simán kiütötted volna egy ütésből.
-Jól van na! Tudod, hogy szeretek elszórakozni az
áldozatokkal!
Utánunk már nem mindenkinek sikerült kiütnie az ellenfelét.
De nagyon próbálkoztak, már alig álltak a lábukon, de még mindig támadtak. Az
erőléti teszt hát eléggé nem volt fárasztó. Futni kellett ameddig csak bírunk,
vagy ameddig ki nem dől mellőlünk mindenki. Hát itt az utóbbi történt.
Körülbelül egy órája futhattunk már amikor elkezdtek kidőlni az emberek egymás
után. Mi meg még meg se izzadtunk. Utána súlyokat kellett emelgetni. Ki
amennyit bír. Itt már nem szerepeltünk annyira jól. Mégis csak lányok vagyunk!
És végül a lő teszt. Túl könnyű volt. Különböző fegyverekkel kellett lőnünk a
célra amíg ki nem fogyott a tár. Hát tíz fegyverrel később már megint ott
ültünk a padon és vártuk az értékelésünkre. Ami nem akart valami gyorsan jönni.
-Megvannak az eredmények! Az első tíz ember pedig a
következő: Marcella Park, Anett Mortel, Grigori West, Joe Clark, Tom Fridrick,
Alex Klock, Dimitri Reinolds, John Armitt és Andrew Williams. A többiekért
mindjárt itt vannak az ügynökök akik visszakísérik önöket a börtönbe. A többiek
meg maradnak itt és várnak az eligazításra.-és kisétált a teremből kedvenc nyomozónk
és a kis csapata.
