Diego
Már reggel volt, amikor felébredtem Anett ágya mellett.
Valamikor az este folyamán elaludtam. Anett még mindig a hasán feküdt.
Egyenesen engem nézett azokkal a zöld szemeivel.
- Aranyos vagy amikor alszol. De attól függetlenül kinyírlak.
– köszöntött Anett a szokásos kedvességéve.
- Jobban vagy már? – hagytam figyelmen kívül a megölésemre
tett javaslatot.
- Kéne valami jó erős fájdalomcsillapító, de megmaradok.
- Megkeresem Dokit és továbbítom a kérésed. – álltam fel a
székről, amikor elkapta a karomat.
- Köszönöm, de ezt soha nem vallottam be! És ha már
keresőexpedíciót indítasz, szólj Ellnek is, hogy még élek és nyugodtan ide
tolhatja a képét.
- Rendben. Mindjárt jövök. – ahogy kiléptem az ajtón
szembetaláltam magamat Dokival. Továbbítottam Anett kérését és elindultam
Ellért. Bekopogtam a szobája ajtaján és eléggé meglepődtem, amikor Henry
nyitott ajtót.
- Helló haver! Csak nem kihasználtad az alkalmat, hogy Anett
nincs itt?
- Nem. – húzta be maga mögött az ajtót.
- Te is a székben aludtál? Mert eléggé szarul nézel ki.
- Te is, de én ágyban aludtam. – próbálkozott viccelődni, de
átláttam rajta.
- Mi a baj valójában? – kérdeztem rá egyenesen.
- Az, hogy tehetetlen voltam és Anett kénytelen volt
brutálisan megkínozni azt a férfit én meg csak néztem és nem voltam képes
segíteni.
- Haver, te mindent megtettél, ami tőled telt és tudod, hogy
Anett igazából vasból van belülről.
- Ez nem igaz. Ha láttad volna utána. Úgy kellett
összekaparnom az ágy mellől. Egyszerűen összeomlott miután megtörte a férfit.
Egyszerűen kisétált a kihallgatóból és visszajött a szobájába.
- Ez maradjon inkább titok, mert Anett kinyír, ha
elhíreszteled. Ell még alszik?
- Igen, de gondolom Anett küldött. Mert akkor viszont
felébresztem.
- Rendben. Majd gyertek én addig visszamentem. – ballagtam
vissza Anetthez. Doki éppen kötést cserélt a sebeken.
- Nem vészes, de eléggé lassan fog gyógyulni mivel elég
rossz helyen van mindegyik sebhely. – jelentette ki Doki és visszahúzta a pólót
Anett hátára. – Na de én most már megyek is. Vigyázz rá Diego!
- Rendben. – és kiment. – Ell még aludt, de Henry azt
mondta, hogy felébreszti, és mindjárt jönnek.
- Jó akkor addig heverek itt tovább, mint egy partra vetett
hal. Úgy sincsen jobb dolgom.
- Ne legyél már ennyire haragos Princesa!
- Nem vagyok haragos csak nekem még túl korán van.
- Már kilenc óra elmúlt. – néztem az órámra. – Ez mióta
korán?
- Nekem az! Különben is! Szombat van és én ilyenkor délig
fel se kelek! – mondta kissé álmosan. Biztos a fájdalomcsillapító teszi.
- Te pereza!
- Nem vagyok lustaság! Kikérem magamnak! Én csak szeretek
aludni! – nyafogott. Már válaszolni akartam amikor kinyílt az ajtó és Ell
viharzott be rajta, nyomában Mikekal.
Ell
Hé öngyilkos jelölt! Jobban vagy már? – robbantam be a
szobába. Anett hason hevert az ágyon, a háta tele kötésekkel a póló alatt. – Mi
van múmia lett belőled?
- Belőled meg vénasszony? Mi tartott ennyi ideig? Már egy
napja várok rád! – nevette el magát. Amit szemlátomást meg is bánt, mert a
fájdalomtól megrázkódott.
- Hé nyugi! Még a végén felszakadnak a varratok! Ennyire
élvezted, amikor összestoppoltak, hogy meg akarod ismételni? – kérdezte Anettől
Diego.
- Soha többet! Csak ha előtte kapok érzéstelenítőt vagy
kiüttök. Akkor szívesen! – viccelődött.
- Hogy tehetted ezt magaddal? Akár meg is ölhettek volna! –
korholta le a lányát Mike.
- De nem öltek meg és mindenki más megúszta épségben. Ez a
lényeg nem? –nézett Anett farkasszemet az apjával.
- Nyugalom Mike! A lányodnak pihenésre van szüksége, úgyhogy
mindenki kifelé! – jött be a szobába egy férfi. Biztos ő lehetett az aki
összefoltozta Anettet. Nem volt valami magas férfi. Valahol a hatvanas évei
környékén járhatott. Ősz haja, barna szeme és kedves arca volt. – Most!
-Anett kell valami mielőtt eltününk? – kérdeztem.
-Egy kis rántotthús vagy kínai vagy egy kis pizza, mert
éhenhalok!
- Jellemző! Állandóan éhes vagy. Kerítünk neked valami
kaját, de addig pihenj. És ne merészelj többet így rám ijeszteni! Elég volt
nekem az, hogy majdnem kinyírtad a vizsgabiztost, mert nem engedett át a
forgalmin! Na de most keresek kaját mielőtt még éhen halsz! – és kimentem
Mikekal együtt.
Szerintem ráérsz azzal a kajával, mert nem kevés fájdalom
csillapítót kapott. Pár percen belül kidől. – mondta Mike miközben a konyha
felé sétáltunk.
- Az igaz. Még mindig nem hiszem el, hogy ilyen hülye volt.
És különben is! Miért Diego maradt vele és nem én? –bosszankodtam.
- Hidd el meghalna érted, ha azzal megmenthetne. Olyan vagy
neki mint a másik fele, a lelki társa meg ilyenek. Diego meg Doki segéde, ha
össze kell fércelni valakit. Ezért maradhatott ott, ha netán történne valami.
-De akkor is! Abba halnék bele ha nem lenne mellettem! Azt
hiszem, hogy kajába fojtom bánatom.
Diego
- Mi volt azon a vizsgán? – kérdeztem amint becsukódott az
ajtó. – Nem volt elég egy apáca és kellett még egy vizsgabiztos is?
- Az a barom nem engedett át, pedig én tökéletesen vezettem!
Ezért nincs még jogsim. Aznap este a lakásával szembeni ház tetején voltam egy
távcsöves puskával és már becéloztam a hapsi fejét amikor Ell megtalált és
leállított. Azt már nem tudja, hogy másnap este vissza mentem és megöltem. –
mondta el bágyadtan a történetet.
- Hallottál már indulatkezelésről Princesa? Ezért kinyírni
valakit?
- Hagyj békén! Különben szétrúgom azt a csinos kis segged!
És nem érdekel, hogy olyan észvesztően nézel ki. – mondta elég furán
vigyorogva.
- Hé! Ha ilyeneket mondasz, még elolvadok itt! De most
pihenj, hogy szét tudjad rúgni a seggem! – ahogy kimondtam már aludt is.
Odamentem és betakartam. - Dulces sueños princesa! [1]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése