8.fejezet

Arra ébredtünk, hogy vijjog a sziréna, lövöldöznek, és mint egy rinocérosz csorda rohangál kinn mindenki. Mintha mindenki elvesztette volna a fejét. Biztos valami történt… de mi? Kimentünk a szobánkból a folyosóra, hogy megtudjuk mi a franc történt. Odamentünk az egyik ügynökhöz, aki azzal a szöveggel jött, hogy menjünk vissza a szobánkba és maradjunk is ott további parancsig. Ja és ne kérdezősködjünk. Még jó, hogy nem szeretünk egyhelyben kucorogni és várni a parancsot, amikor történik valami izgi. A fene abba a kíváncsi fajtánkba… ki látott már ilyet…
Egyenesen elindultunk a lifthez. Mielőtt odaértünk volna a lifthez, kinyílt és bohócmaszkos emberek özönlöttek ki belőle. Kettő egyenesen felénk jött. Mintha minket kerestek volna. Annyira meglepődtünk a bohócokon, hogy nem vettük észre a mögülünk érkező veszélyt. Hátulról leütöttek minket és azonnal a nagy fekete semmiben találtuk magunkat.

- A picsába! Nem kellett volna akkorát ütnötök! Már 2 napja vannak kiütve! –ismerős volt nekem ez a hang, de nem tudtam, hogy honnan. Ekkora fejfájás mellett még a saját nevemet se tudnám megmondani. - Remélem nem lett semmi komoly bajuk, mert akkor nektek végetek!

-Nézd! Mintha az egyik mocorogna! – szólt a másik ismeretlen hangú pasi. – Mondtam én, hogy nincs semmi bajuk!

-A picsába! – szólalt meg mellettem váratlanul Ell. Úgyhogy én is mocorogtam egy kicsit. Csak hogy meglegyen a látszat.

-Jól mondod. A picsába. Vagy egy pohár pálinka kéne vagy egy aszpirin, mert majd szétrobban a fejem. – nyitottam ki a szememet. Körülnéztem, hogy mégis hol lehetünk.
Egy sárga vagy zöld színű szobában lehettünk, a nagy sötétség miatt nem tudtam megmondani. A sötétítők behúzva és mi egy puha ágyon feküdtünk. Éljen! Nem egy cellában ébredtünk! Az ággyal szemben lévő széken három férfi ült.

-Ó végre felébredtetek! Jól vagytok? A fejfájáson kívül. – kérdezte az egyik.

-Igen, azon kívül semmi bajunk. Kérhetnénk egy kis fényt meg egy magyarázatot, hogy mégis mi a franc történt? –kérdeztem.

Hirtelen valaki felkapcsolta a lámpát. Na erről ennyit. Teljesült a kívánságom első fele. A pillanatnyi vakság után azonban elakadt a lélegzetem. Na meg mellettem Ellnek is. Egyenesen farkasszemet néztünk a saját halott apáinkkal.

-Szia Anett! Jól megnőttél kicsim.

-Szia Marcella, jó hogy újra látlak.

-De… de ti meg… meghaltatok! –mondtam falfehér képpel. – Anyával ott bőgtünk a temetéseden te szemét! Anya kis híján idegösszeroppanást kapott! Mégis mi a jó kurvaélet folyik itt?!

-Vigyázz a szádra! Egy úrinőnek nincs mocskos szája! – Vágott a szavamba apám.

-Úgy beszélek, ahogy akarok és az úrinők bekaphatják!

-Hé nyugi Anett! – fogta meg a vállamat Ell.

-Annyira nyugodt vagyok, mint egy túlfűtött kazán! Mégis mi történt valóbban a halálotokkor apa? – nyomtam meg az utolsó szót. El se hiszem, hogy ezt eljátszották velünk. A francba is! Nyolc éves voltam a „halálakor”! Azt hittem belepusztulok.

- Figyeljetek, nem tehettünk mást. A szövetségiek kerestek minket. Ezért kellett eljátszanunk a saját halálunkat. Ezt nem értenétek…

- Akkor próbáld meg elmagyarázni, hogy megértsük. Mi ráérünk. –mondtam élesen.

- Hé Mike szerintem kezdjük az elején. Szerintem elég nagyok már, hogy megtudják az igazat.

- Oké akkor kezdem az elején…

Apa elmesélte, hogy régen a különleges erőknél szolgált, ott ismerkedett meg Ell apjával, Seung Hyun-nal. Azt is elmondták, hogy hogy keveredtek bele a szövetségiek ügyeibe, és hogy a főnökük egy igazi seggfej volt és ártatlan áldozatokat kellett levadászniuk, mint az később kiderült. Ezért adatokat loptak, hogy le tudják állítani az egész projectet. És itt kezdődött a kalamajka. Arról is beszámolt, hogy megfenyegették, ha nem hagynak fel a tervükkel akkor a családjaik lesznek a következő célpontok, elkeztek rájuk vadászni. Megtudtuk a tervük részleteit és hogy nagyon nehezen tudták rászánni magukat az egész megrendezem-a-halálomat dologra.

-Szóval ami nem öl meg az erősít mi? Csak ott a probléma, hogy ti elvileg halottak vagytok. - röhögtem. Kezdtem egy kicsit besokallni. De a lényeget értettem.

-Hát igen. De ti hogy kerültetek annak a szemétnek a markába? Ezt nem értem. – mondta Ell apja.

-Na az egy eléggé hosszú történet. De gondolom ráértek. Hulla nyugodtnak tűntök. - röhögtem a saját viccemen - Na de akkor kezdjük is az elején. Tudjátok, hogy kik azok Az Angyalok? –vágtam egyenesen a közepébe.

-Igen, két bérgyilkos összeállt és eddig még senkinek se sikerült őket elkapni. De ők most hogy jönnek ide? – kérdezte apa.

-Na szóval azok mi vagyunk. És tőrbecsaltak minket. Kaptunk egy nagyon jó ajánlatot egy hapsira, de a végén kiderült, hogy szövetségis és elkaptak minket.  Megszöktünk a rendőrségről és bujkáltunk, de akinek a házában meghúztuk magunkat, akik kiképzett minket ő feldobott a zsaruknál. Így kerültünk vissza a rendőrségre. Ott kénytelenek voltunk elfogadni a szövetségiek ajánlatát, különben elég hosszú időre lejegeltek volna minket. Az a Mr.Koh a főnök vagy ki a franc annyit árult el, hogy egy csapat kell neki akik elvégzik a piszkos munkát. Összeszedett egy csomó bűnözőt és a legjobbakat elkezdte kiképezni. Ezek között voltunk mi is.

-Csakhogy mi már túl jól ki voltunk képezve, ezért valami vizsgán kellett átmennünk és utána már kaptuk is volna a feladatunk. És most itt ülünk. – fejezte be a történetet Ell.

Mindenki kikerekedett szemekkel nézett minket. Teljesen el voltak képedve a történteken… vagy csak azon, hogy mi vagyunk Az Angyalok. Hát ez van.

-Ezt nem hiszem el! A saját lányaink az ország legrettegettebb bérgyilkosai. És mi őket kerestük, hogy segítsenek nekünk eltenni Koh-ot láb alól. Ezt kibaszottul nem hiszem el! – mondta apám egy kissé sokkos állapotban. De legalább most ők voltak sokkos állapotba és nem mi. Legalább megtudták, hogy milyen érzés.

-Ácsi! Koh –ot mondtál? Tehát ő volt a főnökötök. Szívesen kinyírom. Kész élmény lesz. Mondjuk, hiányzik azaz öt zsák fegyver. Szerettem őket.

-Hát igen elég nehéz volt összeszedni őket. – mondta Ell.

-Öt piros zsákra gondoltok? Mert azokat elhoztuk. Sose elég a munícióból. Nem gondoltam volna hogy azok a tieitek. Szívesen visszaadjuk őket, de nem akarjátok inkább megosztani velük? Egy kicsit fegyver szűkében állunk pillanatnyilag. –mondta az ismeretlen harmadik.

-Fegyverhiány mi? Azon tudunk segíteni. De a Desert Eagle-öm nem adom senkinek! Kész örökkévalóság volt mire Santi megszerezte. – mosolyodtam el. Végre témánál voltunk.

-A Taurusomat nem adom a többi az övék lehet. –mondta Ell. Semmi pénzért meg nem vált volna a kis kedvencétől.

-Márcsak két kérdés foglalkoztat. – mondtam

-És mik lennének azok? – kérdezte apa.

-Az első: Mi a célotok?, a második pedig: Miért éppen bohócok? – ezen teljesen ki voltam akadva. A bohócok nem éppen a kedvenceim, de nem félek tőlük. Csak futkos a hátamon a hideg ha meglátok egyet.

-Ó! És nekem is lenne egy kérdésem! Van valami kaja mert éhen halok! – mondta röhögve Ell.

-Akkor ez esetben először együnk és utána megbeszélünk mindent.

7.fejezet

-Anett! Ébresztő! – lökdösött valaki oldalba.

-Hagyj békén anya! –dörmögtem az orrom alatt. Egyszer csak lerepült rólam a takaró és a földön találtam magam pillanatokon belül.

-Basszus ébresztő! Aludj csak tovább de akkor jó sok mérföldet fogsz futni!

-Oké! Fel vagyok! – világosodtam meg.

Gyorsan összeszedtük magunkat. Az ajtó előtt találtunk két adag reggelit. Ki mondta, hogy a kiképző táborban nincs szoba szerviz?  Gyorsan megettük a kaját és már indultunk is. Még jó hogy majdnem mellettünk van a torna terem! Így kevesebbet tudunk késni. Na jó, Ell megfogalmazásában nem kell nagy távolságot megtennünk. Nem tudom mit fognak velünk kezdeni mert mi már a létező összes küzdő sportban fekete övesek vagyunk. Megérte a nyarakat edzéssel tölteni. Amire odaértünk a teremhez már mindenki ott volt. Amint beléptünk elhallgatott mindenki. Tetőtől talpig végigmértek minket. Leültünk a legközelebbi padra és vártunk.  5 perccel 6 előtt besétált Mr. Kiképző.

-Jó reggel virág szálak! – ó hogy milyen költői valaki. Először zöldfülűek most meg virág szálak. Mi lesz a következő? Prüntyőkéim vagy mi? – Látom mindenkinek sikerült időben ideérnie. Akkor bele is vágnánk a mai programba. Ma azt fogjuk felmérni, hogy ki milyen küzdő sportban jó. Először is mindenki mondja meg, hogy mely küzdő sportokban jártas.

Elkezdte kérdezni a társaságot és leírta a sportokat. Persze, hogy a végére minket hagyott.

-Rendben akkor végül Angyalkák? Ti miben vagytok jók?

-Box, karate, taekwondo, dzsúdó, kick-box, szansou, defendo, wen-do, aikido, hapkido. Azt hiszem, hogy ennyi. –soroltam fel.

-És milyen szinten?

-Mindegyikből megvan a fekete öv. – mondta Ell. Mindenki csak bámult ránk. Senki se hitt nekünk. Bár azért látták, hogy mit produkáltunk a „felvételin”.

-Akkor bizonyítsák be. Ma úgyis mindenki egy harc művészetet tanul. Ehhez hívtunk oktatókat. Küzdjetek meg velük és elhiszem, hogy ennyire jók vagytok.

-Rendben. Mivel kezdünk? – kérdeztem.

-Akkor menjünk sorba…

Na igen ebből lett az, hogy megizzadva huppantunk le a padra, miután elvertünk 10 nagymestert. Mindenki csak tátotta a száját… már kezdek hozzászokni. Ők viszont nem szoktak hozzá, hogy ilyen fiatal lányok leiskolázzák a kemény fiukat.

-Na most már hisz nekünk? – lihegtem.

-Igen. Meg vagyok lepődve, ilyen harci tudást csak több tíz éves edzés után láttam és ti még csak 18 évesek vagytok. Le a kalappal, de nehogy a fejetekbe szálljon! Mivel az összes általunk tanítandó küzdő sportot ismeritek nektek erőnléti edzések lesznek és utána a fegyveres edzés.

-Rendben, legalább hamarabb végzünk. – ennek csak örülni lehetett. Mert minél hamarabb végzünk annál hamarabb mehetünk vissza gyilkolni.

Mr. elvonult telefonálni egyet, hogy valaki felügyelje az edzésünket. Pár pillanat múlva már meg is érkezett a felügyelőnk. Az erőnléti edzés túl egyszerű volt. Nem tudtak velünk mit kezdeni, mert az állóképességünk kitűnő volt és meg tudtuk emelni a saját súlyunkat vagy többet is. Úgyhogy nem sokat időztünk az edzéssel. Én már alig vártam a fegyveres részt. Kicsit csalódnom kellett, mert jobbak voltunk, mint az oktatónk. Egy kicsit sajnáltam szegényt, de hát mi eléggé különleges kiképzést kaptunk attól az áruló Zoétól. Kevesebb, mint 4 óra múlva már megint a szobánkban voltunk.

-Na jó ez egy vicc! Mit akarnak nekünk még tanítani? Sokkal jobbak vagyunk, mint az oktatók. Szerintem beszélni kéne a főnökkel, hogy… - Nem tudtam befejezni a mondatot, mert kopogtak. Kinyitottam az ajtót és egy egyenruhás hapsit találtam előtte.

-Mr.Koh az irodájában kíván találkozni önökkel. – jelentette a katona.

Ki gondolta volna, hogy ilyen hamar teljesül a kívánságom? Vajon ugyanarról akarunk beszélni? Na majd mindjárt kiderül…

Ilyen pöpec irodát én még nem pipáltam! Még Ell szobájában se volt ilyen rend soha. Na és a berendezések… Le a kalappal.

-Á, az Angyalok! Hallom milyen jól megy az edzésük! Még nem láttam senkit, aki ilyen gyorsan elvégezte volna az edzést! De önöktől nem vártam kevesebbet. Már csak a teszt van vissza és megkapják az első feladatukat. Már ha nem gyors egy kicsit maguknak a tempó. –kuncogott.

-Dehogy is! Mikor lenne az a bizonyos teszt? – vágtam egyenesen a közepébe.

-Holnap. Reggel tartjuk a tesztet itt az épületben. Én is megyek, mert a saját szemeimmel akarom látni a sikerüket… vagy a bukásukat. –és ez már megint nem vicc volt. Mi várhat még ránk mielőtt nekiállnánk gyilkolni?- Úgyhogy reggelre legyenek tesztre készen!

És csak így simán visszaküldött minket a szobánkba. Hogy a bohóc vinné el azt a komédiás szívét. Mit akarnak még tőlünk látni? Hogy megtanulunk repülni vagy mi? Én nem értem ezeket az embereket.

A nap többi része eseménytelenül telt. Egész nap a szobánkban gubbasztottunk és vártuk a holnapot. Csak annyira zavartak meg minket a nagy semmittevésünkben, hogy kaját hoztak. Mint a gépek ettünk és hevertünk tovább majd lefeküdtünk.

6.fejezet

Amire elértük a kaput tiszta ideg voltam. Anyámat még ilyen dühösnek csak akkor láttam amikor először felfüggesztettek kilencedikben. Vajon mennyit mondhattak el nekik, hogy így bepipultak?

-Anett igaz? – kérdezte Szedrik és én bólintottam – Bocs, hogy ilyet mondok, de az anyád egy nőstény ördög! Én még nem láttam olyan nőt aki így bedühödött volna.

-Láttad volna akkor, amikor kilencedikben felfüggesztettek!

-Azt tényleg látni kellett volna! Két hónapig lakott nálam, mert nem mert hazamenni. Az anyja bejelentette, hogy katolikus lány iskolába küldi.  -  kezdte elmesélni  Ell a kedvenc történetét.

-Ja és sikerült is neki. Bár nem tartott sokáig, hála az égnek! Az a suli maga volt a pokol! Még a börtön is nyaralásnak tűnne ahhoz képest! Hülye egyenruhák bokáig érő szoknyával. Hit tan órák, házirend, kötelező tanulás és még sorolhatnám! Hála Ellnek kijutottam onnan. Próbáltunk minden szabályt megszegni. Az iskola tiltotta a sminket, haj festés, cigizést, alkohol fogyasztás és mi egyebet. Ebből az lett, hogy belefestettem a hajamba a piros csíkokat, jó vastagon sminkeltem magam, és egy kicsit átalakítottam az egyenruhát.

-A térdig érő szoknyából, picsaszoknyát, a zakóból mellényt csinált és a blúzt száműzte és Fekete kaszásos pólóban járkált. – egészítette ki a történetet Ell.

-Hát igen és Úgy vedeltem mint a gödény. Állandóan másnapos voltam meg cigi szagú. Ó és még egyszer pentagrammát is égettem a suli gyepébe!

-Igen és még egyszer a bátyámat is rávettük, hogy segítsen. Mondjuk nem kellett sokáig győzködni. A hugicájának szívesen megtesz mindent. Azt a részt meséld el!

-Jól van! Ell bátyát Marcot felcsempésztük a szobámba és befeküdt mellém. Ell szólt az egyik szomszéd szobában lakó csajnak, hogy fura hangokat hallott a szobámból és szólni kéne a nővéreknek. A csajszi egyenesen rohant az egyik nővérhez. Amikor benyitottak Marc éppen „öltözött” én meg körbecsavartam magam egy takaróval. Csak, hogy a látszat meglegyen.

-A nővér meg ijedtében elájult! Amikor magához tért egyenesen rohant az igazgatóhoz és felhívták anyámat, hogy vigyen valamerre mert én maga az ördög vagyok.

-És ezt két hét alatt érte el. Az anyja nagyon pipa volt. Akkor költözött hozzám.  Két hónapig bírta a rend mániámat utána már haza mert menni.

-Az szép! – kommentálta a történetet Szedrik.

-Hát igen, nekem ilyen jó élet történetem van. – kacarásztam

-Tényleg! Ha már így összemelegedtünk illene bemutatkoznunk. Én Szedrik vagyok mindenki így hív kivéve a főnök, aki vezet ő Arnett ügynök Ella mellett pedig Fortez ügynök. – mutatta be sorba a maradék két embert.

-Mi nem mutatkoznánk be, gondolom ismertek minket.

-Tegyünk úgy mintha nem ismernénk egymást. Meséljetek egy kicsit! – Kérte Arnett.

Elkezdtük elmesélni kis híján az egész élet történetünket. Mármint amit eddig leéltünk. És csak beszéltünk és beszéltünk.

Olyan érzésem volt mintha sokkal tovább tartott volna a visszaút, mint az oda, pedig még beszélgettünk is. Ha lehet ilyet mondani alig vártam már, hogy visszaérjünk. Szeretek verekedni és most megvan rá a lehetőségem, hogy szétrúgjak jó pár segget.

-Rendben! Megérkeztünk, úgyhogy kiszállás! Csak a ruhákat vihetitek le magatokkal, a fegyver arzenált – bökött hátra a zsákokra - pedig mi megőrizzük nektek.

-Nehogy lenyúljatok belőle valamit! Tudjátok manapság milyen nehéz jó fegyvereket szerezni? Mindenről pontos listát vezettünk, úgyhogy semmi lipi-lopi!-kacarásztam egy kicsit. Valahogy boldognak éreztem magam. De nem tudom, hogy miért.

-Nem nyúlunk le semmit. Egyenesen a páncél terembe visszük a kis… hogy is nevezitek őket? Ja igen a kis játékaitokat. – mosolyodott el Szedrik.

-Örömmel hallom, hogy épségben visszaértetek. – jelet meg mellettünk Mr.Kiképző tiszt. – Akkor megmutatnám a szobátokat, ha nem bánjátok. – nem tűnt valami boldognak.

-Rendben! – felkaptam a ruhákkal teli táskát és követtem Krelling kiképző tisztet.

A szobánk nem volt valami nagy, de az ágy kényelmesnek tűnt. A táskát ledobtam a szekrény elé.

-Reggel 6 órakor ébresztő és elkezdjük az edzést! Ne késsenek, különben perc per mérföldet lesznek kénytelenek futni! – és bevágta maga után az ajtót.

-Oké. Csak szerintem elmebeteg egy kicsit? –kérdeztem.

-Tuti, hogy nincs ki mind a négy kereke!

-Pakoljunk ki és szedjük össze magunkat. Az angyalok csak nem nézhetnek ki ilyen szarul!

-Oké! És aludjunk mert már hajnali 2 van és azt nem tudom, hogy fogunk felkelni úgy hogy odaérjünk 6 órára. Nem tudom te hogy vagy vele, de nekem semmi kedvem a reggelt futással kezdeni.

-Na azzal nekem se! Tudod, hogy utálok futni. Na de most haladjunk!

Tíz perccel később már az ágyban voltunk és ahogy leraktuk a fejünket már aludtunk is.

Richelle Mead: The Golden Lily (Vérvonalak 2.)

Röviden a könyvről: 

A szívós és okos alkimista Sydney Sage és a mora hercegnő Jill Dragomir bujkálnak egy emberi bentlakásos iskolában a napos, elbűvölő Palm Spring-ben, Kaliforniában. A tanulók folytatják az életüket boldog tudatlanságban, amíg Sydneynek, Jillnek, Eddienek és Adriannek mindent meg kell tenniük amit csak tudnak, hogy a titkuk biztonságban maradhasson.

Vélemény: 

Az első részt is imádtam (többek között azért mert ebben a sorozatban több szerepet kap Adrian*-*) és a második rész sem okozott csalódást. Az első részben sok mindent megoldottak Sydneyék, viszont ebben a részben is sok probléma kerül előtérbe. Olyan dolgok is akadályozzák őket amiről eddig azt hitték, hogy csak egy vén, megzavarodott elméjű mora képzelgései. Vajon tényleg léteznek vámpírvadász emberek? És persze ez sem ilyen egyszerű... Nem lehet rá egy egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni rá, mivel újabb és újabb kérdéseket vet fel. 

És persze főszereplőnk Sydney élete is bonyolódik... talál egy fiút aki éppen olyan túl intelligens mint ő maga, és ami a legfontosabb.. EMBER.... de talán túl jól is kijönnek, vagy inkább túlságosan is a közös tudásukra alapozták a kapcsolatukat nem a valódi érzéseikre... ennek ellenére vajon kitart a kapcsolatuk? vagy esetleg bekerül valaki más is a kép be?:D 

Tovább bonyolítja a hétköznapokat a nyughatatlan dampyr lány bekerülése a csapatba, és persze Adrian hangulatát is rombolja, hogy egy légtérben kell legyen Dimirijjel aki Adrian szempontjából elvette élete szerelmét. És itt jön egy újabb nagy kérdés.. vajon túl tudta már tenni magát Adrian Roseon és képes hatékonyan egy csapatként együtt dolgozni Dimitrijjel? 

És ha ez még mind nem lenne elég Eddie helyzete is csak bonyolódik... 

És ez a sok kérdés mellé társul a sorozat szokásos menete Adrian vicceivel, amitől igazán Bloodlines-os lesz a könyv.:D ... Egy kicsit nehezen indul, helyenként hátborzongatóan... a végéve párhuzamba állítva viszont szerintem zseniális!! :D Többet nem árulok el róla mert az már spoiler lenne.:D

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy folytassa ezt a sorozatot habár fogalmam sincs, hogy mikor fog megjelenni magyarul. De igazából angolul is csak ajánlani tudom mindenkinek... nem vagyok olyan jó angolból még is mindent megértettem!;D

 Tartalom: 5/ 5

 Szereplők: 5/ 5

 Megjegyzés:A szavazás alapján úgy tűnik, hogy le kellesz fordítsam a következő rész elejét. :D Ha helyenként nem lesz valami magyaros azért előre is elnézést kérek:(:D ... De amíg addig eljutok olvassatok Bloodlines-t!!;DDD ... Jah és véleményeket is .... éééés véleményezzetek!!;DD

Alyson Noel: Nightstar - A szerencsecsillag (Halhatatlanok 5.)

Röviden a könyvről:

A legjobb barátból lesz a legkomiszabb ellenség. Mindent tud rólad: a titkaidat, a gyengéidet, és hogy mi fáj a legjobban. Haven bosszút akar állni Roman haláláért, Evert hibáztatja, és kérlelhetetlen. Hogy legyőzhesse, Evernek el kell gondolkodnia: megéri-e a győzelem, ha a barátját Árnyvidék sötétségébe kell taszítania?
Miután évszázadokig küzdöttek azért, hogy együtt lehessenek, ismét csak egy hajszálon függ a szerelmük. Szörnyű titokra derül fény, és Ever felteszi magának a kérdést: lehet, hogy mégsem Damen a neki rendelt férfi?
„Tudom, hogy a kívánságok nem mindig úgy sülnek el, ahogy szeretnénk, de ha hiszünk, és az elménk nyitott, jó esély van rá, hogy valahogy más módon teljesülnek.

Vélemény:

Hát végre az írónő kezd visszatalálni a helyes írásra. xD Ez sokkal jobban sikerült mint az előző három kötet, de még mindig nem az igazi. Egy kicsit még mindig ugyanott toporgunk. Ever nem tudja eldönteni, hogy megölje-e Haven-t vagy ne, egy kis kutakodás az ellenszer után, nyárvidéki látogatások stb. De legalább most voltak eléggé érdekes történések. De nem akarok spoilerezni úgyhogy ezeket csak olvasás után tudjátok meg :P Végre egy kis vihar a paradicsomban! Ever egy kicsit összekap Damennel. Mondjuk télleg volt rá oka, de néha fogtam a fejemet, hogy ezek most tényleg ennyire hülyék? Ever egy kicsit kavar itt-ott, kicsit behülyíti Jude-ot is aki eléggé meggondolatlanul cselekszik ezután. Kicsit nagyon elszúrja a dolgokat. A nagynénjét is felbosszantja, de arra kíváncsi leszek, hogy hogy fogja kimagyarázni a történteket. Amikor Ever meghalt kicsit olyan érzésem volt, hogy csak elájult és képzeleg. De ez csak az én véleményem. De azért már várom a folytatást! :) Kíváncsi vagyok a végkifejletre. De többször az biztos hogy nem olvasom, mert néhol eléggé mazoista voltam és végigszenvedtem a részeket. Na de egy olvasást megér a sorozat.


Tartalom: 5/ 3.5


Szereplők: 5/ 3.5


Megjegyzés: Az utolsó részt is én fogom hozni nektek.

Részlet a könyvből


Innen rendelhető meg:
PUHA

Charlaine Harris: Vérszag (True blood 4.)

Röviden a könyvről:

Az igaz barát nem iszik a barátjából Vajon mit keres Eric, a vámpírok vezére éjnek idején meztelenül az utcán? Sookie egy kis nyugalomra vágyik, de a kisvárosba érkező gonosz és mindenre elszánt boszorkányok egyszerűen ellopták Eric emlékeit, így segítségre szorul. Sookie vámpír szerelme Peruban üdül, miközben a nem hétköznapi képességekkel megáldott pincérlány a boszorkányok, az éhes vérfarkasok és a bosszúszomjas vámpírok összecsapásának kellős közepén találja magát...

Vélemény:

A közepébe vágva a dolgoknak, mondhatni ez volt a kedvenc részem. Mondjuk őszintén ki nem imádna egy olyan részt amiben Eric átalakul egy aranyos vámpírrá aki nem tudja, hogy ki is ő valójában? *__* Jó rendben, most az óóóriáásii-Eric-fan szólt belőlem.XD .. Ettől függetlenül, helyenként nagyon vicces jelenetek adódnak abból, hogy az öntudatlan Eric olyan dolgokat mond, ígér, tesz amiket normál körülmények között, a hatalma és a korának tudatában biztos, hogy nem mondana. Persze ezekből csak később adódnak igazán vicces jelenetek amikor visszatér az emlékezete.
Természetesen ebben a részben is mint minden más TB részben nem csak egy fő cselekmény van... sook sook természetfeletti lény csatlakozik a történethez... nah meg egy-két hulla is...:D
Ennél többet nem árulok el .. :P Mindenki olvassa el... és lehetőleg ha a többit még nem olvasta akkor előbb azokat . De ha valaki úgy akarja olvasni mint én ... XD Nekem nem volt akadály a 7. résszel kezdeni aztán folytatni az 1.-vel utána újra előre ugrani a 4. és 5. részre majd szépen sorba 2., 3., 6., és így szépen sorba azt hiszem 10.-ig :DD  De ha minden jól megy akkor lassan nekiállok majd a 11., 12. résznek is ... angolul!:DD
De míg addig eljutok értékelésben mindenki olvassa el ezt a részt és az előzőeket is!! Mert ez egy KÖTELEZŐ sorozat!!;D
ÉS akinek eddig nem volt valamilyen elképzelhetetlen oknál fogva szimpatikus Eric... ez a rész után biztos imádni fogja!!;D 

Értékelés:

Tartalom:5/5*

Szereplők:5/5* (Eric *_* örök kedvenc a létező összes eddig általam olvasott könyv szereplőit összehasonlítva is)

Megjegyzés: Én fogom hoznia  következő részeket is!^^:D ... Én vagyok a csapatban a TB függő. XD Addig is olvassatok és véleményezzetek!! Hwaiting!!:DD

Rachel Vincent: Pride - Falka (Vérmacskák 3.)

Röviden a könyvről:

NAGYON REMÉLEM, HOGY A MACSKÁKNAK TÉNYLEG KILENC ÉLETE VAN
Eljárás alatt állok, a tét az életem. Tévesen, de azzal vádolnak, hogy megfertőztem egykori ember barátomat, majd megöltem, hogy eltüntessem a bizonyítékot. Embert megfertőzni a három főbenjáró bűn egyike. A másik kettő a gyilkosság, és a titkaink kifecsegése.
Háromból kettő. Nekem végem.
És ráadásul a hegyekben egy vad kóbor garázdálkodik: egy riadt, tizenéves nőstény macskát kerget. Nekünk kell először megtalálnunk, mielőtt a nyakunkra hozza az embereket. A szerelmem, Marc segítségével, úgy hiszem, meg tudom menteni a sebezhető lányt a nagyratörő kóbortól, és a Területek Tanácsának játszmáitól is.Amennyiben a saját peremet túlélem…

Vélemény:

Én már nagyon vártam, mi lesz. És annyira de annyira szorítottam (bár azért sejthető), hogy nem végezzék ki nagyszájú főhősnőnket (ha jól tévedek 6 részes a sorozat, szóval még várnak ránk kalandok!). Viszont én a vége fele már-már sírtam. Félig boldog csak a vége emiatt, de remélem, hogy ez hamar fog változni :D Dél-Amerika után (mármint az onnan származó kóborok után) most északra megyünk..pedig már vártam a spanyol párbeszédeket :D. Kell egy kis levegőváltozás, no meg sok-sok kaland...Új karakterek is jelennek meg, van akiről még tuti, hogy lesz szó és nagyon kíváncsi vagyok mi lesz belőle. Alig bírtam letenni a könyvet!!! Egyes részeknél én is szívesen behúztam volna Malone-nak...fuuuu de fel tudott idegesíteni. No meg ebben azért már több volt a politika(mármint a vérmacskáké, ne tessék félreérteni). Én személy szerint nem vagyok oda az ilyen nemű dolgokért. A lényeg ezzel a Malone-nal még lesznek bajok...Már alig várom, hogy neki állhassak a következő résznek!! Nektek is ajánlom nagy szeretettel!!! Iszonyat jóóóó!!!

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5 Marc a kedvencem ;) Faythe-szel együtt :D De most tényleg, hát nem jó pasi Marc? :3

Megjegyzés: Folytatása következik! :D

Részlet a könyvből 

Innen rendelhető meg:
PUHA
KEMÉNY

Egy kis meglepi! :)

Életem első halloween bulijára készülődtem a legjobb barátnőmmel Lilyvel. Már alig vártam a mai napot! Lilyvel úgy döntöttünk, hogy idén elmegyünk a minden évben megrendezett „Haláli buli” névre keresztelt buliba. Ezeket a bulikat mindig valamilyen elhagyott házban tartják és be kell öltözni. Anya eddig azért nem engedett el idézem „Nem mehetsz csak úgy el egy ilyen buliba! Ehhez még túl kicsi vagy! Majd ha betöltöd a 17-et!”. És hála az égnek ma betöltöm a 17-et! Tudom kicsit furán hangzik, de pont halloween estéjén születtem. Hát igen... ez vagyok én Morgan Raven és éppen egy szűk fehér ruhába próbáltam beletornázni magam amelyet Lilyvel összekentünk piros festékkel, hogy úgy tűnjön mintha véres lenne. Lily egy lila kaszásnak öltözött és én lettem az áldozata. Hát igen, biztos nem lesz több lila kaszás a bulin az tuti!

-          Olyan jól áll rajtad az a ruha! El se hiszem, hogy a nővérem csak úgy ki akarta dobni mert leitta vörösborral!

-          Lily! Bárki kidobná!

-          -De rajtad akkor is jól áll!

-          Köszi, lassan indulnunk kellene mert nem akarok elkésni. Hány óra van?

-          Fél kilenc. Ha összevéreztük a fejed indulhatunk is! – mondta vidáman Lily és előhalászott egy flakon művért a táskájából. –Akkor csukd be a szemed!

-          Oké Lil csak siess! És ha lehet ne öntsd az egészet a képembe!

-          Óh a francba! pedig pont azt terveztem!

Néhány perccel később készen is álltunk az indulásra. Bevágódtunk Lily kocsijába és az sms-ben kapott címre indultunk. A helyszín, a gyilkos ház névre keresztelt épület volt, ami körülbelül 20 perc autóútra volt a házunktól. Jól ismertünk ezt a helyet. Van egy régi történet erről a házról. Az emberek úgy tartják, hogy Halloween Jack, azaz valódi nevén Christian Jack a halloweeni sorozat gyilkos ebben a házban élt. Minden áldozatának felvágta a hasát és különféle édességekkel tömte meg a kibelezett és kivéreztetett hullákat. Ezután felkötötte őket az út menti fák ágaira.  A rendőrségnek sikerült kiderítenie, hogy ki az elkövető, de a házhoz kiérve senkit se találtak. Öt hónapig keresték, s eközben más áldozatokra is ráleltek, akiket a ház mögötti erdőben aggatott fel Jack. Az áldozatok belső szerveit konzerválta, kivéve a szíveket. Az üvegcséket a háza alagsorában találták meg az áldozatainak a palackozott vérével együtt. Halloween éjszakáján különös hangokat lehet hallani az épületből. Olyan mintha az áldozatok halál sikolyai víz hangoznának a házban. És éjfélkor Jack új áldozatok után néz.

 De mindez csak egy bugyuta mese. Végre odaértünk a házhoz, aminek a bejáratánál legalább 30 kocsi parkolt. Gyorsan parkoló helyet kerestünk és elindultunk a bejárat felé. Miután bejutottunk körül is néztünk mivel a házat legalább 30 éve lezárták. Ahhoz képest egész jó állapotban volt. Kezdett egyre több ember lenni a tánc parketten ezért elindultunk a fal mellé felállított rögtönzött pult felé, hogy igyunk valamit.

-          Én szerintem egy vér puncsot iszok. Te mit kérsz?

-          Én a gülüszemen és az agyhalál között vacilálok. Szerinted melyiket igyam?

-          A gülüszem az rémes! Tavaly olyat ittam. Az agyhalál az valami új lehet mert olyat még nem ittam.

-          Akkor agyhalál lesz. - odasétáltunk a pultoshoz és kikértük az italokat.

Miután megittuk őket, mehettünk vissza táncolni. A ház most már annyira tele volt, hogy mozdulni is alig lehetett. A sulin kívül még sehol sem láttam ennyi embert. Kezdtem magam úgy érezni mit egy szardínia a dobozban. Egy kicsit ki kellett jutnom innen.

-Nem akarsz egy kicsit kijönni? Itt már túl sokat vannak! – ordibáltam túl a zenét.

-Ja jó menjünk a hátsó udvarra! – azzal megfordult és maga után húzva utat tört az ajtóhoz amit a „Hátsóudvar” felirat volt ragasztva. Az udvar tele volt emberekkel. Itt se volt jobb a helyzet, de legalább itt nyílt területen voltunk. Nem lehettünk kinn 5 perce se amikor Lily megszólalt:

- Menjünk vissza mert én fázok!

- Menjél! Mindjárt én is megyek. A lépcsőnél találkozunk!

- Oké, de te se maradj kint sokáig ebben a hidegben!

Néhány perc múlva hallani lehetett, ahogy a éjfélt üt az óra. Most már én is elindultam vissza a „dobozba”. Egyenesen a lépcső felé indultam, hogy megkeressem a barátnőm, de ő nem volt sehol.

-          Bocsi nem láttál errefelé egy lila kaszást? – kérdeztem egy zombinak öltözött sráctól a lépcső mellett.

-          -De, felment valami pasival az emeletre.

-          -Kösz!

Nem jellemző Lilyre, hogy pasikkal rohangáljon el amikor van barátja. Amikor felértem  a lépcsőn jobbra fordultam mivel Lily hangját hallottam a folyosó végén lévő szobából. Amire odaértem már csend volt. Már amennyire egy buli csendes tud lenni. A kezem már a kilincsen volt, amikor egy fehér rongyot nyomott valaki az arcomba és megragadott. Egyre álmosabbnak éreztem magam és elnyelt a sötétség.

Amikor magamhoz tértem már nem a buliban voltam. Valami keményen feküdtem kifeszítve, kezeim és lábaim kikötve. Körülnéztem és megláttam az egyik sarokban Lilyt. A kaszás ruhája eltűnt és összerogyva feküdt a sarokban egy lepellel betakarva.

-          Lily! Hallassz? Lily!

-          Most éppen szunyókál. – hallatszott egy férfi hang a hátam mögül. Valahogy tudtam, hogy nagy bajban vagyunk.

-          Engedjen el! – kezdett elhatalmasodni rajtam a pánik. A férfi lovagló ülésben ráült a lábamra. A ruhámat felhúzta egyenesen a nyakamba és egy szikét húzott elő.

-          Segítség! Engedjen el! – vergődtem és ordibáltam. Addig vergődtem amíg pofon nem csapott akkora erővel, hogy fektemben is forgott velem a világ. A következő pillanatban erős fájdalmat éreztem a lábam felől. Lenéztem és láttam, hogy a támadóm a szikével megvágta a lábam jó mélyen. Felnézett rám, szemei vérvörösek volta és szájából megnyúlt agyarak lógtak ki. Felemelte a szikét és lecsapott a hasamra. Egy gyors metszéssel végigmetszette. Nem tudtam mást csinálni csak sikítani. Eljött a vég, most meg fogok halni.

-          Ne! Kérem ne! – sikoltottam gyenge hangon a fájdalomtól. A kést belevágta a kezembe majd nekiállt széthúzni a hasfalam és benyúlt a sebbe egyenesen a szívemért. Nem tudom meddig szenvedhettem ott amikor elért a fájdalom mentes sötétség. 

 Mya