Nem ez volt az első eset, hogy kirángattak az ágyból egy kritikus küldetés miatt. Viszont ez volt az első alkalom, hogy alávetettek egy ennyire személyes kérdésnek.
- Szűz vagy?
-Mi?- megdörzsöltem álmos szemeimet, hát ha ez mind csak valami bizarr álom volt ami eltűnhet.
A történelem tanárnőm, Ms. Terwiligger, közelebb hajolt és megismételte a kérdést suttogva:
-Azt kérdeztem, hogy szűz vagy-e?
-Őőő, igen...
Most már teljesen fölébredtem és nyugtalanul pillantottam körbe a kollégium előszobájában, hogy megbizonyosodjak róla, hogy senki nincs aki tanúja lehetett volna ennek a furcsa eszmecserének. Nem kellett aggódjak. Eltekintve egy unott kinézetű ügyeletestől a szoba távoli részéből, az előszoba üres volt, valószínűleg azért mert egyetlen épelméjű ember sincs fent ilyen későn. Ms. Terwiligger felébresztett egy telefonhívással 5 perccel ezelőtt, igényt tartva arra, hogy találkozom vele itt egy élet-halál ügyben. Vallatott a személyes életemről, ami nem egészen az volt amire számítottam.
Hátrább lépett és megkönnyebbülten felsóhajtott:
-Igen, természetesen. Természetesen szűz vagy.
Összeszűkítettem a szememet bizonytalanul abban, hogy most meg kellene-e sértődjek vagy nem.
- Természetesen? Mit akar ez jelenteni? Mi történik?
Azonnal visszafordította a figyelmét és visszatette a drótkeretes szemüvegét a helyére. Mindig lecsúszott neki.
- Nincs idő a panaszkodásra. Mennünk kell.- megragadta a karomat és húzni kezdett, de én ellenálltam és maradtam ahol voltam.
-Asszonyom, hajnali 3 óra van!-és aztán, csak hogy megértse a súlyosságát a helyzetnek:-Iskola időben.
- Ne aggódj emiatt. - az ügyeletes irányába fordul és átkiáltott a szobán: - Elviszem Sydney Melroset magammal. Mrs. Weathers vitatkozhat velem holnap a kijárási tilalommal kapcsolatban.
Az ügyeletes döbbentnek tűnt, de ő csak egy kollégiumi diák volt akit azért alkalmaztak, hogy itt üljön egész este. Nem volt méltó ellenfele a félelmetes Ms. Terwiliggernek, a magasságával, nyurga alkatával és madárszerű arcával. Az igazi oka annak, hogy a lányok a kollégiumban a szobájukban maradtak a kinti őr volt, de ő is csak szimplán és barátságosan bólintott amikor Ms. Terwilliger elvonszolt. Ez elgondolkoztatott engem arról, hogy vajon hány lányt vonszolhatott már el az éjszaka közepén.
-Pizsamában vagyok- mondtam neki. Ez volt az utolsó tiltakozás mit fel tudtam hozni ahogy elértük az autóját, ami ott parkolt a fényben. Egy Volkswagen Bogarat vezetett virágokkal az oldalán. Valahogy ez lepett meg a legkevésbé.
- Jó leszel így is.- mondta miközben előhorgászta a kocsikulcsát a bársony pénztárcájából.
Körülöttünk a sivatagi éjszaka hideg volt és csendes. A magas pálmafák sötét, pókszerű árnyakat alkottak. Fölöttük a telihold és a csillagok ragyogtak. Átfogtam magamat a karjaimmal, érintve a gyapjú köntösöm lágy anyagát. Alatta hálóinget viseltem egy bolyhos, bézs papuccsal párosítva. Az együttes tökéletes volt a kényelmes kollégiumi szobámhoz de nem volt éppen alkalmas a Palm Springi éjszakához. Mondjuk kimenni pizsamában nem igazán praktikus sehol sem.
Kinyitotta az autót és óvatosan beültem, miközben ki kellet kerüljek néhány üres kávé poharat és a Utne Reader régi cikkeit. Az ilyen koszos állapot kész átok volt az érzékenységemnek, de ezek voltak a legkisebb aggodalmaim jelen pillanatban.
-Ms. Terwiligger- mondtam egyszer amikor már a külvárosi utcákon vezettünk. -Mi folyik itt?- Most már kívül voltunk a kollégiumon, reméltem, hogy elkezd beszélni. Nem felejtettem el az élet-halál megjegyzését és kezdtem egyre jobban ideges lenni.
A szemeit az előttünk lévő úton tartotta, de az idegesség jelei kezdtek megjelenni szögletes arcán.- Szükségem van rád egy varázslatnál.
Lefagytam ahogy próbáltam feldolgozni a szavait. Nem olyan régen ez a kijelentés tiltakozást és rohamos ellenkezést váltott ki belőlem. Ez nem azt jelenti, hogy most már megbarátkoztam vele. A varázslat még mindig kiborít. Ms. Terwiligger nappal tanít abban a magán középiskolában ahova járok -Amberwood Előkészítő- és éjszaka pedig egy boszorkány. Szerinte nekem jó érzékem van a varázsláshoz és sikerült is megtanítson pár varázslatot a legnagyobb ellenállásom ellenére is. Van néhány jó okom arra, miért akarok elkerülni mindent aminek köze van a mágiához. Eltekintve a veleszületett hiedelmemmel, hogy a mágia rossz, csak szimplán nem szeretném, hogy elkapjanak még több természetfeletti ügyben, mint amennyiben már elkaptak. Már így is úgy töltöm a napjaimat mint tagja egy titkos társadalomnak akik titokban tartják a vámpírok létezését az emberek világa előtt. Mindemellett az iskolai munkám is elégnek bizonyul ahhoz, hogy bárkit lefoglaljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése