Már legalább két órája ültünk a kihallgatóban, szerintem ezt
használják megpuhításnak és félelemkeltésnek. Hát nálunk ez nem jött be. A
biztonság kedvéért nem beszéltünk Ellel mert nem tudattuk, hogy ki van az
üveg mögött. Épp kezdtük volna elaludni amikor kinyílt az ajtó
és belépett rajta a volt célpontunk, Mark Versel.
-Hölgyeim. - biccentett felénk- Végre nyugodtan beszélgethetünk anélkül, hogy valakit meg kéne ölniük.
-Hölgyeim. - biccentett felénk- Végre nyugodtan beszélgethetünk anélkül, hogy valakit meg kéne ölniük.
-Ha ha ha! Nagyon vicces kedvében van valaki! Elmehet innen a francba! Nem vagyunk kíváncsiak magára! – mondta Ell
durcásan
- Vegyük úgy, hogy ezt nem hallottam. Szóval már egy ideje
vadászunk rátok. De eddig nem sikerült a nyomotokra akadnunk. Szerencsére akadt
egy szemtanú, aki látott titeket, amint eltettetek valakit láb alól. A szemtanú
pontos személyleírást adott rólatok és így sikerült a nyomotokra bukkannunk. Ti
vagytok a tökéletes gyilkosok! Az hogy lehet, hogy alig múltatok el 18 évesek
és sokkal jobban bántok a fegyverekkel, mint a különleges erők legjobban
kiképzett emberei? Ti vagytok a legjobbak. Ezért van nektek egy ajánlatunk. A
szövetségieknek kellenek jól kiképzett gyilkosok, akik elvégzik a piszkos
munkát, ha ezt elvállaljátok nem fogtok rács mögé kerülni és nem emelnek vádat,
tiszta lappal indulhattok.
-Hány évet kapnánk a bűnlajstromunkért? – kérdeztem szkeptikusan
-Hány évet kapnánk a bűnlajstromunkért? – kérdeztem szkeptikusan
-Hát ha azt nézzük hogy több száz embert öltetek meg,
tiltott fegyverviselés, hivatalos személy elleni erőszak és mi egyéb körülbelül
50 évet fejenként.
Ránéztem Ellre ő észrevétlenül megrázta a fejét, vagyis volt
egy terve.
-Akkor inkább azaz 50 év.
-Nem vagytok normálisak. Ha én lennék a helyetekben kapva kapnék az alkalmon, hogy ejtsenek ellenem minden vádat és tiszta lappal induljak. Gondoljátok ezt még egyszer végig! Nem fognak örökké rátok várni. Találunk másokat akik szívesen kiszabadulnak a börtönből, mindegy hogy mit kell csinálniuk ezért.
-Akkor inkább azaz 50 év.
-Nem vagytok normálisak. Ha én lennék a helyetekben kapva kapnék az alkalmon, hogy ejtsenek ellenem minden vádat és tiszta lappal induljak. Gondoljátok ezt még egyszer végig! Nem fognak örökké rátok várni. Találunk másokat akik szívesen kiszabadulnak a börtönből, mindegy hogy mit kell csinálniuk ezért.
-Hát mivel nincs a mi helyünkben nem dönthet. És most ha
lehetne egy olyan kérésünk, hogy elmehessünk a mosdóba. -mondtam.
-Rendben, de azért gondoljátok át még egyszer! Azonnal
szólok egy őrnek, hogy kísérjen el titeket a mosdóba. –azzal kiment.
Pár percen belül megjelent két őr és elkísértek minket a
mosdóba. Hála az égnek nem akartak bejönni velünk. Amint beértünk Ell gyorsan
felmérte a terepet. Szerencsére senki sem volt benn.
-Na jó van egy tervem. Pont kiférünk azon az ablakot
–mutatott fel egy szűk ablakra a mosdókagylók felett. Utána lenyúlunk egy
kocsit és elmegyünk Santiagóhoz. Nála meghúzzuk magunkat pár napig, utána
elugrunk Zoéhoz. Ott senki sem talál meg minket. – azzal kihúzott a hajából egy
hullámcsatnak álcázott tolvajkulcsot. Még jó, hogy a motozásnál nem nézték meg
a hajunkat. Gyorsan kinyitotta a bilincseket. Ez után jött a nehéz része a
tervnek: megszökni, úgy hogy ne vegyenek észre minket. Gyorsan kimásztunk az
ablakon és futásnak eredtünk a legközelebbi kocsiig. Ami szerencsénkre egy
feltuningolt utcai versenyautó volt. Pillanatok alatt feltörte Ell a zárat.
Mivel én jobban vezetek, mint ő, ezért bepattantam a kormány mögé és gyorsan
beindítottam a motort. Mihelyt becsuktuk az ajtót azonnal rátapostam a gázra és
elszáguldottunk a rendőrség elől. A terv szerint egyenesen Santiagóhoz
indultunk. Alig telt el 5 perc mikor megjelentek mögöttünk a rendőrautók.
Beletapostam a gázba és 250-nel kerülgettem a kocsikat. A zsaruk valahogy csak
nem akartak leszakadni rólunk. Kerülőutat kellett választanunk. Amikor elértük
a régi lezárt autópályát benyomtam a nitrót. Végigszáguldottunk
a lezárt részen és a harmadik kijáratnál lementem, hogy utána eltűnhessünk a
közeli erdő földútjain. Szerencsére sikerült leráznunk a zsarukat. Jó mondjuk amilyen roncs kocsikkal jöttek utánunk nem is csodálom. Körülbelül
még fél óráig vezettem az erdőben, csak hogy biztosak legyünk benne, hogy tényleg senki
sem követ minket. Ezután elindultunk Santiagóhoz. Az erdőtől kb kétórányira
lakott egy kertes házban. Leparkoltunk a ház előtt és gyorsan az ajtóhoz
futottunk. Kinyílt az ajtó és megláttuk Santiago borotvált fejét.
-Szeva Angyalok kerüljetek beljebb!
-Előbb nem állhatnánk be a garázsba a kocsival? Utána
mindent elmondunk! –mondtuk gyorsan
-Oké –mondta
Mint a villám beálltunk a garázsba.
-Szép kocsi
-Szép kocsi
-Köszi! Lopott, úgyhogy el kéne tüntetnünk. –mondta Ell
-Oké akkor most szépen mondjatok el mindent. Szóval mibe
keveredtetek?
-Hát az úgy volt, hogy… -mindent elmondtunk neki a
megbízástól odáig, hogy elloptuk a kocsit.
-Szóval így kerültünk most ide. Ha lehet, maradnánk mára és
holnap elmegyünk Zoéhoz. Ott húzzuk meg magunkat. Utána meg kitaláljuk, hogy mi
lesz.
-Nyugodtan maradhattok, és ha kell akkor adok játékszereket
is. – Santiago amúgy fegyverkereskedő. Nála vesszük a fegyvereinket. Amióta
elkezdtünk gyilkolni azóta ismer minket. Nagyon jó haver, benne megbízunk. Egy
párszor már kihúzott minket a szarból.
-Az jó lenne ugyanis elvettek tőlünk mindent, és ha jól
gondolom házkutatást is tartottak nálunk.
-Oké reggelre összekészítek nektek mindent! Tudjátok merre
van a vendégszoba. Most menjetek aludni. Reggel találkozunk.
-Rendben. Jó éjszakát. - és elindultunk a szobánk felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése