Egy kis meglepi! :)

Életem első halloween bulijára készülődtem a legjobb barátnőmmel Lilyvel. Már alig vártam a mai napot! Lilyvel úgy döntöttünk, hogy idén elmegyünk a minden évben megrendezett „Haláli buli” névre keresztelt buliba. Ezeket a bulikat mindig valamilyen elhagyott házban tartják és be kell öltözni. Anya eddig azért nem engedett el idézem „Nem mehetsz csak úgy el egy ilyen buliba! Ehhez még túl kicsi vagy! Majd ha betöltöd a 17-et!”. És hála az égnek ma betöltöm a 17-et! Tudom kicsit furán hangzik, de pont halloween estéjén születtem. Hát igen... ez vagyok én Morgan Raven és éppen egy szűk fehér ruhába próbáltam beletornázni magam amelyet Lilyvel összekentünk piros festékkel, hogy úgy tűnjön mintha véres lenne. Lily egy lila kaszásnak öltözött és én lettem az áldozata. Hát igen, biztos nem lesz több lila kaszás a bulin az tuti!

-          Olyan jól áll rajtad az a ruha! El se hiszem, hogy a nővérem csak úgy ki akarta dobni mert leitta vörösborral!

-          Lily! Bárki kidobná!

-          -De rajtad akkor is jól áll!

-          Köszi, lassan indulnunk kellene mert nem akarok elkésni. Hány óra van?

-          Fél kilenc. Ha összevéreztük a fejed indulhatunk is! – mondta vidáman Lily és előhalászott egy flakon művért a táskájából. –Akkor csukd be a szemed!

-          Oké Lil csak siess! És ha lehet ne öntsd az egészet a képembe!

-          Óh a francba! pedig pont azt terveztem!

Néhány perccel később készen is álltunk az indulásra. Bevágódtunk Lily kocsijába és az sms-ben kapott címre indultunk. A helyszín, a gyilkos ház névre keresztelt épület volt, ami körülbelül 20 perc autóútra volt a házunktól. Jól ismertünk ezt a helyet. Van egy régi történet erről a házról. Az emberek úgy tartják, hogy Halloween Jack, azaz valódi nevén Christian Jack a halloweeni sorozat gyilkos ebben a házban élt. Minden áldozatának felvágta a hasát és különféle édességekkel tömte meg a kibelezett és kivéreztetett hullákat. Ezután felkötötte őket az út menti fák ágaira.  A rendőrségnek sikerült kiderítenie, hogy ki az elkövető, de a házhoz kiérve senkit se találtak. Öt hónapig keresték, s eközben más áldozatokra is ráleltek, akiket a ház mögötti erdőben aggatott fel Jack. Az áldozatok belső szerveit konzerválta, kivéve a szíveket. Az üvegcséket a háza alagsorában találták meg az áldozatainak a palackozott vérével együtt. Halloween éjszakáján különös hangokat lehet hallani az épületből. Olyan mintha az áldozatok halál sikolyai víz hangoznának a házban. És éjfélkor Jack új áldozatok után néz.

 De mindez csak egy bugyuta mese. Végre odaértünk a házhoz, aminek a bejáratánál legalább 30 kocsi parkolt. Gyorsan parkoló helyet kerestünk és elindultunk a bejárat felé. Miután bejutottunk körül is néztünk mivel a házat legalább 30 éve lezárták. Ahhoz képest egész jó állapotban volt. Kezdett egyre több ember lenni a tánc parketten ezért elindultunk a fal mellé felállított rögtönzött pult felé, hogy igyunk valamit.

-          Én szerintem egy vér puncsot iszok. Te mit kérsz?

-          Én a gülüszemen és az agyhalál között vacilálok. Szerinted melyiket igyam?

-          A gülüszem az rémes! Tavaly olyat ittam. Az agyhalál az valami új lehet mert olyat még nem ittam.

-          Akkor agyhalál lesz. - odasétáltunk a pultoshoz és kikértük az italokat.

Miután megittuk őket, mehettünk vissza táncolni. A ház most már annyira tele volt, hogy mozdulni is alig lehetett. A sulin kívül még sehol sem láttam ennyi embert. Kezdtem magam úgy érezni mit egy szardínia a dobozban. Egy kicsit ki kellett jutnom innen.

-Nem akarsz egy kicsit kijönni? Itt már túl sokat vannak! – ordibáltam túl a zenét.

-Ja jó menjünk a hátsó udvarra! – azzal megfordult és maga után húzva utat tört az ajtóhoz amit a „Hátsóudvar” felirat volt ragasztva. Az udvar tele volt emberekkel. Itt se volt jobb a helyzet, de legalább itt nyílt területen voltunk. Nem lehettünk kinn 5 perce se amikor Lily megszólalt:

- Menjünk vissza mert én fázok!

- Menjél! Mindjárt én is megyek. A lépcsőnél találkozunk!

- Oké, de te se maradj kint sokáig ebben a hidegben!

Néhány perc múlva hallani lehetett, ahogy a éjfélt üt az óra. Most már én is elindultam vissza a „dobozba”. Egyenesen a lépcső felé indultam, hogy megkeressem a barátnőm, de ő nem volt sehol.

-          Bocsi nem láttál errefelé egy lila kaszást? – kérdeztem egy zombinak öltözött sráctól a lépcső mellett.

-          -De, felment valami pasival az emeletre.

-          -Kösz!

Nem jellemző Lilyre, hogy pasikkal rohangáljon el amikor van barátja. Amikor felértem  a lépcsőn jobbra fordultam mivel Lily hangját hallottam a folyosó végén lévő szobából. Amire odaértem már csend volt. Már amennyire egy buli csendes tud lenni. A kezem már a kilincsen volt, amikor egy fehér rongyot nyomott valaki az arcomba és megragadott. Egyre álmosabbnak éreztem magam és elnyelt a sötétség.

Amikor magamhoz tértem már nem a buliban voltam. Valami keményen feküdtem kifeszítve, kezeim és lábaim kikötve. Körülnéztem és megláttam az egyik sarokban Lilyt. A kaszás ruhája eltűnt és összerogyva feküdt a sarokban egy lepellel betakarva.

-          Lily! Hallassz? Lily!

-          Most éppen szunyókál. – hallatszott egy férfi hang a hátam mögül. Valahogy tudtam, hogy nagy bajban vagyunk.

-          Engedjen el! – kezdett elhatalmasodni rajtam a pánik. A férfi lovagló ülésben ráült a lábamra. A ruhámat felhúzta egyenesen a nyakamba és egy szikét húzott elő.

-          Segítség! Engedjen el! – vergődtem és ordibáltam. Addig vergődtem amíg pofon nem csapott akkora erővel, hogy fektemben is forgott velem a világ. A következő pillanatban erős fájdalmat éreztem a lábam felől. Lenéztem és láttam, hogy a támadóm a szikével megvágta a lábam jó mélyen. Felnézett rám, szemei vérvörösek volta és szájából megnyúlt agyarak lógtak ki. Felemelte a szikét és lecsapott a hasamra. Egy gyors metszéssel végigmetszette. Nem tudtam mást csinálni csak sikítani. Eljött a vég, most meg fogok halni.

-          Ne! Kérem ne! – sikoltottam gyenge hangon a fájdalomtól. A kést belevágta a kezembe majd nekiállt széthúzni a hasfalam és benyúlt a sebbe egyenesen a szívemért. Nem tudom meddig szenvedhettem ott amikor elért a fájdalom mentes sötétség. 

 Mya