6.fejezet

Amire elértük a kaput tiszta ideg voltam. Anyámat még ilyen dühösnek csak akkor láttam amikor először felfüggesztettek kilencedikben. Vajon mennyit mondhattak el nekik, hogy így bepipultak?

-Anett igaz? – kérdezte Szedrik és én bólintottam – Bocs, hogy ilyet mondok, de az anyád egy nőstény ördög! Én még nem láttam olyan nőt aki így bedühödött volna.

-Láttad volna akkor, amikor kilencedikben felfüggesztettek!

-Azt tényleg látni kellett volna! Két hónapig lakott nálam, mert nem mert hazamenni. Az anyja bejelentette, hogy katolikus lány iskolába küldi.  -  kezdte elmesélni  Ell a kedvenc történetét.

-Ja és sikerült is neki. Bár nem tartott sokáig, hála az égnek! Az a suli maga volt a pokol! Még a börtön is nyaralásnak tűnne ahhoz képest! Hülye egyenruhák bokáig érő szoknyával. Hit tan órák, házirend, kötelező tanulás és még sorolhatnám! Hála Ellnek kijutottam onnan. Próbáltunk minden szabályt megszegni. Az iskola tiltotta a sminket, haj festés, cigizést, alkohol fogyasztás és mi egyebet. Ebből az lett, hogy belefestettem a hajamba a piros csíkokat, jó vastagon sminkeltem magam, és egy kicsit átalakítottam az egyenruhát.

-A térdig érő szoknyából, picsaszoknyát, a zakóból mellényt csinált és a blúzt száműzte és Fekete kaszásos pólóban járkált. – egészítette ki a történetet Ell.

-Hát igen és Úgy vedeltem mint a gödény. Állandóan másnapos voltam meg cigi szagú. Ó és még egyszer pentagrammát is égettem a suli gyepébe!

-Igen és még egyszer a bátyámat is rávettük, hogy segítsen. Mondjuk nem kellett sokáig győzködni. A hugicájának szívesen megtesz mindent. Azt a részt meséld el!

-Jól van! Ell bátyát Marcot felcsempésztük a szobámba és befeküdt mellém. Ell szólt az egyik szomszéd szobában lakó csajnak, hogy fura hangokat hallott a szobámból és szólni kéne a nővéreknek. A csajszi egyenesen rohant az egyik nővérhez. Amikor benyitottak Marc éppen „öltözött” én meg körbecsavartam magam egy takaróval. Csak, hogy a látszat meglegyen.

-A nővér meg ijedtében elájult! Amikor magához tért egyenesen rohant az igazgatóhoz és felhívták anyámat, hogy vigyen valamerre mert én maga az ördög vagyok.

-És ezt két hét alatt érte el. Az anyja nagyon pipa volt. Akkor költözött hozzám.  Két hónapig bírta a rend mániámat utána már haza mert menni.

-Az szép! – kommentálta a történetet Szedrik.

-Hát igen, nekem ilyen jó élet történetem van. – kacarásztam

-Tényleg! Ha már így összemelegedtünk illene bemutatkoznunk. Én Szedrik vagyok mindenki így hív kivéve a főnök, aki vezet ő Arnett ügynök Ella mellett pedig Fortez ügynök. – mutatta be sorba a maradék két embert.

-Mi nem mutatkoznánk be, gondolom ismertek minket.

-Tegyünk úgy mintha nem ismernénk egymást. Meséljetek egy kicsit! – Kérte Arnett.

Elkezdtük elmesélni kis híján az egész élet történetünket. Mármint amit eddig leéltünk. És csak beszéltünk és beszéltünk.

Olyan érzésem volt mintha sokkal tovább tartott volna a visszaút, mint az oda, pedig még beszélgettünk is. Ha lehet ilyet mondani alig vártam már, hogy visszaérjünk. Szeretek verekedni és most megvan rá a lehetőségem, hogy szétrúgjak jó pár segget.

-Rendben! Megérkeztünk, úgyhogy kiszállás! Csak a ruhákat vihetitek le magatokkal, a fegyver arzenált – bökött hátra a zsákokra - pedig mi megőrizzük nektek.

-Nehogy lenyúljatok belőle valamit! Tudjátok manapság milyen nehéz jó fegyvereket szerezni? Mindenről pontos listát vezettünk, úgyhogy semmi lipi-lopi!-kacarásztam egy kicsit. Valahogy boldognak éreztem magam. De nem tudom, hogy miért.

-Nem nyúlunk le semmit. Egyenesen a páncél terembe visszük a kis… hogy is nevezitek őket? Ja igen a kis játékaitokat. – mosolyodott el Szedrik.

-Örömmel hallom, hogy épségben visszaértetek. – jelet meg mellettünk Mr.Kiképző tiszt. – Akkor megmutatnám a szobátokat, ha nem bánjátok. – nem tűnt valami boldognak.

-Rendben! – felkaptam a ruhákkal teli táskát és követtem Krelling kiképző tisztet.

A szobánk nem volt valami nagy, de az ágy kényelmesnek tűnt. A táskát ledobtam a szekrény elé.

-Reggel 6 órakor ébresztő és elkezdjük az edzést! Ne késsenek, különben perc per mérföldet lesznek kénytelenek futni! – és bevágta maga után az ajtót.

-Oké. Csak szerintem elmebeteg egy kicsit? –kérdeztem.

-Tuti, hogy nincs ki mind a négy kereke!

-Pakoljunk ki és szedjük össze magunkat. Az angyalok csak nem nézhetnek ki ilyen szarul!

-Oké! És aludjunk mert már hajnali 2 van és azt nem tudom, hogy fogunk felkelni úgy hogy odaérjünk 6 órára. Nem tudom te hogy vagy vele, de nekem semmi kedvem a reggelt futással kezdeni.

-Na azzal nekem se! Tudod, hogy utálok futni. Na de most haladjunk!

Tíz perccel később már az ágyban voltunk és ahogy leraktuk a fejünket már aludtunk is.