Már két órája gyakorlunk. Tényleg nem megy nekem a
kés dobálás! Ell már vagy tizenötödszörre ver el. És már megint igaza lett. Nem
hiszem el, hogy neki mindig igaza van.
- Még egy kör? Vagy már meguntad, hogy folyton elverlek?
- Vegyük úgy, hogy ezt most nem hallod. Fájnak az ujjaim és
feladom. De én ilyet soha se mondtam. Na és akkor most menjünk enni, mert éhen
halok! Ettől a sok gyakorlástól farkas éhes lettem. Meg tudnák enni egy egész
dinoszauruszt is!
- Menjünk, nehogy éhen halj itt nekem! – mondta Ell nevetve
és elindult az ajtó felé.
- Hé! Várj meg! – csámborogtam utána. Odaértünk az ajtóhoz
mire az kinyílt és apával találtuk szembe magunkat.
- Végre megvagytok lányok! Már vagy fél órája titeket
keresünk.
- Egyszerűbb lett volna, ha itt kezditek, mert már két órája
itt vagyunk. – mondtam. – Miért kerestetek minket?
- Pontosabban csak Ellát, mert van egy feladat a számára.
- És én? Engem mindig minden jóból kihagytok! Különben is!
Én vagyok a másik fele! – vágtam be a durcát.
- Te inkább menj és pusztítsd ki a konyhát! Az előbb még itt
haldokoltál, hogy éhes vagy! – nevetett a kínomon Ell.
- Addig még kibírom, hogy tudjam, hogy hova mész. –
fordultunk apám felé.
- Diegoval, meg még pár emberemmel kell elmennetek
valamiért. Azt nem mondhatom meg, hogy miért.
- Most jön az a rész, hogy ha elmondanám meg kellene, hogy
öljelek titeket. – mondtam melodramatikusan.
– Áh, mindegy. Menj csak. Nyugodtan kinyírhatod Diegot én nem bánom.
- Azt az örömöt meghagyom neked.
- Vigyázz magadra! És tudod: Az Angyalok legyőzik a Halált…
– öleltem meg.
-… mivel szétrúgják a hátsóját! – fejezte be a jelmondatunk
Ell. – Mondanám, hogy ne várt meg ébren, de úgyis fenn leszel.
- Na, nyomás! És üzenem Diegonak, hogy ha a hajad szála is
görbül, akkor a legkisebb gondja az lesz, hogy eltört-e az orra.
- Átadom! –és elment apámmal, engem egyedül hagyva. Nem baj,
legalább több kaja marad nekem!
A konyhában ott találtam Henryt, aki a hűtő előtt állt
tanácstalanul.
- Nem tudod eldönteni, hogy mit egyél? – álltam mellé.
- Hát nem nagyon.
- Pedig a hűtő dugig van mindennel. – tényleg volt benne
minden. A tojástól kezdve a főtt kajákig minden. – Ha gondolod, meghívhatlak a
legendás omlettemre.
- Ez jól hangzik. Segítsek megcsinálni?
- Felőlem. Akkor halássz ki chili paprikát, sajtot…
- Ez isteni volt. Benned egy mesterszakács veszett el!
- Hát csak akkor, ha létezik olyan szakács, aki csak
rántottát meg szenyókat tud csinálni. Én még a vizet is odaégetem. – nevettem.
– Ell az, aki mesterszakács. Bármit meg tud főzni, amit csak mondasz neki.
- Nagyszerű lány. – áradozott róla Henry.
- Igen, az. De ha összetöröd a szívét, akkor megtudod mi az
igazi kín, mert könyörögni fogsz, hogy öljelek meg. – néztem rá halál komoly
fejjel. Ell volt az én másik felem és nem hagyom, hogy bármi baj érje. Akár az
életem árán is megvédeném.
- Na, ezt elhiszem, de te nem tűnsz annyira könyörtelen
kínzómesternek.
- Ellért bármire képes vagyok. Az életem árán is megvédem,
ha kell.
- Nagyon jó barátok vagytok, ugye?
- Még annál is több. Még egy testvéri köteléknél is több.
Úgymond ő a lelkem másik fele.
Ell
- Te tudod, hogy miért megyünk?- kérdeztem Diegotól.
- Lövésem sincs. A főnök nem mondta, csak a címet, meg egy
nevet adott. Annyit mondott, hogy hozzunk el valamit a címről.
- Akkor téged is benne hagyott a nagy homályban. – sóhajtoztam. –Mikor érünk oda?
- Még úgy tíz perc.
- Akkor jó. Minél hamarabb vissza akarok érni.
- Ja, a másik feled aggódik.
- Igen és azt üzente idézem: „hogy ha a hajad szála is
görbül, akkor a legkisebb gondja az lesz, hogy eltört-e az orra.”
- És ezt még el is hiszem. Az a nőszemély, keményebbet üt,
mint egy kamion.
- Honnan tudod? Már ütött el kamion? – nevettem. Így még
senki sem jellemezte Anett ütéseit.
- Az még nem, de Louis mesélte, hogy mit csinált a boksz
zsákkal.
- Ja, a zsáknyúzásra gondolsz? Három hónap alatt képes
tönkretenni több mint száz zsákot. Van ez a rossz szokása, ha beindul, akkor le
kell vezetnie a feszültséget. Jobb mintha valakinek a fejét verné szét.
- Madre de Dios! Indulatkezelésről még nem hallott?
- Ha nem piszkálod, akkor megéred a negyedik x-et.
Veszélyes, de ha méltónak talál a bizalmára, akkor még ölni is képes érted.
- Érted is képes ölni.
- Én vagyok a lelke másik fele! Értem még a világot is
felgyújtaná! Már kiskorunkban is állandóan megvédett. Elsőben az egyik srác
véletlenül fellökött játék közben. Még aznap eltört a keze. Azt mondta, hogy
elesett, de én tudtam, hogy Anett volt. Akkor ott volt, amikor gimisek lettünk
és egy csapat lány állandóan piszkált. Megoldottam volna, de már nem volt rá
szükség. Anett kilógatta az ablakon a bagázs vezérét. Onnantól kezdve engem
mindenki elkerült. Én voltam az „elmebeteg csaj” barátnője. Aki velem ujjathúzott
az nem úszta meg épp bőrrel. Erről Anett gondoskodott. Állandóan bajba
keveredett. Többet volt az igazgatóiba, mint az órán. Főleg ha németről volt
szó. Valahogy az nem az ő nyelve. Anyanyelvi szinten beszél Spanyolul,
társalgási szinten Franciául és még egy kicsit a koreaihoz is konyít, de a
némettel az őrületbe lehet kergetni.
- És te milyen nyelveken beszélsz?
-Ó én koreaiul, franciául, egy kicsit németül és minimális
szinten spanyolul és japánul. Santi engem is próbált megtanítani spanyolul, de
nem sok sikerrel járt.
- És hogy ismertétek meg Santit?
- Na, ez az a történet, ami egy kész kisregény. A rövidített
változat az, hogy az egyik haverunk haverjának a haverja ismert valakit, aki
tudott valakit, aki ismerte Santit. Fegyverekre volt szükségünk és nem
szerezhettük be őket legálisan. Így keresnünk kellett egy fegyverkereskedőt. Jó
haver. Már nem egyszer húzott ki minket a csávából, és ha valami kellett, akkor
csak annyi volt a kérdése, hogy mennyit és mennyire sürgős.
- Akkor megbízhatunk benne?
- Hogy megbízható-e? Persze! Még az életemet is rábíznám!
- Ez megnyugtató. Azt hiszem, hogy megérkeztünk. Ez az a
cím. –célunk egy lepukkant bérházakkal teli környék volt. Hát igen. Az
illegális dolgok nem mindig valami puccos helyen történnek. Kiszálltunk a
kocsikból és elindultunk az egyik ház felé, amikor a ház melletti sikátorból,
egy banda tűnt fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése