16. fejezet

-Henry Hyun! Most azonnal leszállsz a lányomról vagy én szedlek le róla! – jött oda apa mérgesen.

-Máris és bocsánat. – állt fel Henry és magával húzott engem is.

-Apa, hagyd már! Nem történt semmi és különben is már 18 éves vagyok. Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok!

-Inkább menj, mielőtt olyat mondok, amit még később megbánok! Henry téged pedig elkísérlek a szobádig, ha nem bánod. – nézett rólam Henryre. Szegény, jó nagy fejmosást fog kapni. Mi van ma mindenkivel, hogy minket talál meg? Először Anett, most meg az apám. Vajon ki lesz a következő? Elindultunk az ajtó felé és elváltak útjaink.

Mire visszaértem a szobába, addigra Anett már felébredt.

-Mi van hősszerelmes?

-Apám kinyírja Henryt engem meg apácának ad, az már biztos! – rogytam le az ágyra Anett mellé.

-Csak nem olyan rossz a helyzet! Mi történt?

-Elmentem az edzőterembe gyakorolni egy kicsit. Henry csatlakozott hozzám és verekedtünk egy kicsit. Elcsesztem az egyik rúgást és rám esett. Megcsókolt és apám így talált ránk. – hadartam el gyorsan a rövidített változatot.

-Ez ciki. Nagyon dühös volt? Mert akkor mentőakciót kell szerveznünk Henry megmentésére.

-Nem vicces! Nagyon pipa volt és elkísérte Henryt a szobájáig. Jesszusom ebből mi lesz! – fogtam a fejemet.

-Meg fogjuk oldani vala… - nem tudta befejezni a mondatot mert kopogtak.

 Volt egy olyan sejtésem, hogy nem a pizza futár lesz az. És milyen igazam volt! Apám állt az ajtóban.

-Bejöhetek?

-Persze. Mit szeretnél?

-Szia Anett. Beszélhetnék a lányommal négyszemközt?

-Persze! Már itt sem vagyok! – indult el az ajtó felé. – Hajrá! – súgta oda és kiment. Kettesben maradtam az apámmal.

-Figyelj kicsim, egy kicsit túlzásba estem az előbb. Nem kellett volna úgy nektek esnem, hiszen már mind a ketten felnőttek vagytok. Sajnálom. Igazad volt, hogy semmi közöm hozzá, mit csinálsz és mit nem.

-Én is bocsánatot kérek, mert eléggé durva voltam veled.

-Akkor nincs harag?

-Nincs.

-Megöleled ezt a vénember? –tárta ölelésre a karját.

-Persze! És nem vagy vénember! – öleltem meg.

-Most mennem kell, mert még sok dolgom van, de majd még beszélünk. Rendben?

-Persze! De ugye nem ölted meg Henryt? – kérdeztem.

-Persze, hogy nem! Pont őt kerestem, amikor Louis mondta, hogy az edzőterembe ment. Csak azért akartam vele beszélni, hogy nézze át a fegyvereket. Egy kicsit meglepődtem, amikor ott találtalak titeket a földön és dühös lettem. Mégis csak az én pici lányom vagy!  A haja szála se görbült, nyugi! De most már tényleg megyek. Szia kincsem! – puszilta meg a fejem búbját és kiment.

-Na mi volt? – jött vissza a szobába Anett.

-Egy problémával kevesebb. Henry él és belőlem se lesz apáca. Ámen. –válaszoltam fülig érő vigyorral.

-Akkor jó. Nincs kedved valamit csinálni? Mert én nagyon unatkozom.

-Ez egy jó ötlet.

-Mit szólsz a késdobáláshoz? Amikor elkaptak minket megfogadtam, hogy gyakorolni kell a késdobálást, mert pocsékul megy. Benne vagy?

-Naná! Imádom amikor elverlek valamiben! –indultam el az ajtó felé.

-Álmodik a nyomor!

-Én nem álmodok!

-Csak szeretnéd!

-Aha, persze.

15. fejezet

Ennyit még soha életemben nem pakoltam. Röpke három óra alatt végeztünk is a pakolással. A három kocsiba szépen elosztottuk a szállítmányt, megbeszéltük a folytatást és már útnak is indultunk. Úgy számoltunk, hogy élvezni fogom Diego társaságát, még négy óra hosszáig. Gondolhatjátok, hogy mennyire örülök neki. Megpróbálom nem megölni... remélem sikerül.

-Min elmélkedsz ennyire? – kérdezte.

-Azon, hogy talán nem öllek meg hazáig.

-Óh! De jó nekem! Valahogy csak kibírom élve azt a négy órát! Már kezdtem aggódni, hogy darabokban megyek haza!

-Kac kac kac nagyon vicces mondhatom. Üssük el valahogy ezt a „rövid” időt.

-Oké. Igaz a hír, hogy majdnem megöltél egy apácát?

-Nem, csak elájult és ezt te hol hallottad? –fordultam felé hirtelen.

-A telepen még a falnak is füle van! De azt mond már el, hogy hogy tudtad elérni, hogy elájuljon!  Nagyon kíváncsivá tett ez a pletyka.

- Ki gondolta volna, hogy ennyire kiéhezel a pletykákra. Előző életedben lány voltál vagy mi? Kíváncsi vagy mi?

- Annyira, hogy már vezetni se tudok, amíg meg nem tudom! Ne akard, hogy ilyen hamar megöregedjek! Könyörülj! Túl szép vagyok a ráncokhoz! – állt meg az út szélén.

- Menny már tovább! És a ráncok elmehetnek a francba.

- Óhajod számomra parancs Princesa! De akkor mesélj! –indult tovább.

-Nem. Ha ennyire kíváncsi vagy, akkor derítsd ki! –  bekapcsoltam a rádiót és az ablak felé fordultam.

-Rendben, akkor ti is visszaértetek épségben! Látom nem öltétek meg egymást.  Majd a fiúk kipakolják a zsákokat ti nyugodtan menjetek csak! – fogadott minket apa.

-Nem kell kétszer mondani! – sarkon fordultam és elindultam a szobánk felé. Ellnek már ott kellett lennie. Kell egy kis zsáknyúzás a négy órányi kínszenvedés után. Megfordult a fejemben, hogy amikor megállunk leütöm és én vezetek, mert én még nem hallottam embert ennyit beszélni. Ezen már a rádió se segített.  Még öt perc és fejbe lövöm az száz százalék. Befordultam arra a folyosóra amin a szobánk van és olyat láttam, hogy ejha!

-Menjetek szobára! De nehogy a miénkbe! – szóltam rá az ajtónál smároló turbékoló gerlepárra. Úgy megijedtek, hogy szétugrottak.

-Jesszusom Anett! Megijesztettél! –nézett rám mérgesen Ell.

-Én azt hiszem, hogy megyek. Még sok dolgom van sziasztok! – Henry elviharzott mellettem. Ha nem a saját szememmel látom, hogy Henry elpirult, nem hiszem el!

-Kicsi Ell csak nem fülig szerelmes? – néztem rá sejtelmes mosollyal.

-Nem a fülemig, hanem a hajam végéig.

-Hát akkor hajrá Marcella Park és törj össze néhány szívet.

-Én most nem szívet török hanem olvadozok és elmentem zuhanyozni. – és eltűnt a fürdőben.

Ell

-Végre visszaértünk! Már nem bírok ülni. – nevettem.

-Azt meghiszem. Négy órát ülni egyhuzamban azért egy kicsit sok. – nevetett velem Henry.

-Túlságosan is.

-Sziasztok, látom megvagytok még. – jött oda az autóhoz Anett apja.

-Igen még megvagyunk. A fegyverekkel mi legyen? –nézett Henry Mikera.

-Menjetek csak, azt a többiek majd kipakolják.

-Elkisérlek ha nem baj. – mosolygott rám Henry.

-Oké. – mosolyogtam vissza. Egy ideig csendben mentünk egymás mellett. Már kezdett egy kicsit kínos lenni a nagy csönd amikor megszólalt.

-Kedvellek Marcella Park, nagyon is!

-Én is kedvellek. – odaértünk az ajtómhoz.

-Ezt örömmel hallom.

-Akkor én most megyek is. – fordultam az ajtó felé, de elkapta a karomat, visszafordított maga felé és megcsókolt. Először ledöbbentem. Észbe sem kaptam és már viszonoztam is a csókot. Átfogta a derekamat, az én kezeim is önálló életre keltek. Egyik pillanatban még a mellkasán volt a kezem, a következőben meg már a nyakát öleltem. Teljesen összesimultunk és nekinyomott a falnak.

-Menjetek szobára! De nehogy a miénkbe! – úgy megijedtem, hogy még a fejemet is bevertem a falba. Henry hirtelen már nem ölelt. Anett állt a folyosón és vigyorogva nézett minket.

-Jesszusom Anett! Megijesztettél! –mondtam.

-Én azt hiszem, hogy megyek. Még sok dolgom van, sziasztok! – rohant el Henry kipirult arccal.

Amikor kijöttem a fürdőszobából Anett az ágyon hevert és aludt. Nem volt kedvem felébreszteni. Eléggé megviselte ez a sok kocsikázás, meg pakolás. Soha életében nem pakolt ennyit, mint most. Elindultam kifelé. Csak úgy elindultam, nem is figyeltem, hogy merre vagyok. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mit kezdjek ezzel a nagy változással. Már nem járunk suliba, a szövetségiek keresnek minket, nem mehetünk haza, de legalább apával lehetek, és azt csinálhatom, amihez a legjobban értem. Gyilkolhatok. Felnéztem a nagy gondolkodásból és az edzőterem ajtajánál találtam magam. Rám fért egy kis gyakorlás. A sok tanulás meg munka mellett nem volt időm edzeni, most bepótolhatom. Kinyitottam az ajtót és beléptem a terembe. Senki se volt bent, egyenesen a tatami felé indultam. Elkezdtem bemelegíteni. Nyújtottam egy kicsit, megmozgattam minden ízületem. Azután nekiálltam gyakorolni a taekwondo formagyakorlatokat utána gyakoroltam a rúgásokat és a hárításokat. Annyira belemerültem a gyakorlatokba, hogy észre sem vettem, hogy Henry bejött a terembe és engem figyel. Amikor végeztem odasétáltam hozzá.

-Egy barátságos küzdelmet? – kérdeztem mosolyogva.

-Csak ha nem akarsz megölni az előbbiekért.

-Gyere már! Nem foglak nagyon elverni. – bokszoltam vállon játékosan.

-Csak annyira, hogy megint kiütsz? Mert akkor kezdhetjük. – vigyorgott és elindult a szőnyeg felé.

Meghajoltunk egymás felé és kezdtük is. Nem ölni akartunk, úgyhogy visszafogtuk magunkat. Annyira belemelegedtünk, hogy az egy harcból öt harc lett. A végére már mind a ketten fáradtak voltunk, de azért belekezdtünk a hatodik körbe is. Már figyelmetlenek voltunk, úgyhogy a padlón végeztük. Rúgás közben megcsúsztam, de telibe kaptam Henryt. Én eldőltem és Henry meg rám esett. Próbálta tompítani az esést amennyire csak tudta. Az arca csak centikre volt az enyémtől és egyszer csak elkezdtünk röhögni. Rám nézett és abbahagyta a röhögést és ma már másodszor megcsókolt és apám pont így talált meg minket.

14.fejezet

Anett

-Nemsokára ott leszünk. A következő utcában lévő étterembe megyünk. Remélem szereted a kínait. –mondta Diego. Inkább az útra koncentráltam és nem válaszoltam. Még mindig dühös voltam, mert nem hagyott vezetni. Egész úton egy szót sem szóltam hozzá. Megérdemelte!

-Még meddig akarod játszani a sértődöttet Chica?

-Ameddig jól esik és ne hívj kislánynak!

-És megtört a jég! Válaszoltál! – örvendezett röhögve.

-Cöh. Igen szeretem a kínait. Most boldog vagy? – fordultam az ablak felé.

-Nagyon is! –vigyorgott mint a tejbetök.

-Hamár elkeztdtem beszélni akkor miért éppen kínai étterembe megyünk az infókért?

-Azért, mert egy forgalmas helyen, szemtanúk előtt nem mernek megtámadni minket és így elvegyülhetünk a többi ember között. Így el tudjuk játszani, hogy csak két kölyök vagyunk akik kajálni mennek be. Gondolom éhes lehetsz, úgyhogy ez még kapóra is jött. – Mr.Mosoly milyen barátságos lett hirtelen. Ki gondolta volna, hogy ilyen is tud lenni? Én nem, az biztos.

-Mi ez a túlzott jókedv? És mit érdekel téged, hogy éhes vagyok-e?

-Csak egyszerűen élvezem, hogy bosszanthatlak és az apád megmondta, hogy ha a hajad szála is meggörbül kinyír. Halál komolyan mondta.

-Elmész te a francba!

-Ne duzzogj már Princesa! Nyugalom! Csak kedves akarok lenni, ennyi. És megbocsátom, hogy eltörted az orrom.

-Szívesen eltöröm újra.

-Megérkeztünk! –azzal kiszált, nem is figyelt rá, hogy mit mondtam. Jellemző, szelektív hallás.

Nem volt nagy étterem. Két ruhaüzlet közé volt bezsúfolva. Nem voltak benne olyan sokan, de ez pont elég volt az elvegyüléshez. Amint beléptünk megéreztem a finom illatoka és azonnal megkordult a gyomrom. Diego mosolyogva nézett rám. Lehet, hogy éhesebb vagyok, mint azt bevallanám. De továbbra is játszottam a szerepemet, az éhes tinit.  Odamentünk az egyik asztalhoz, ahol egy kék pulcsis srác ült. Diego kezet fogott vele és leült. Mit volt mit tenni leültem a mellette lévő székre. A srác körülnézett, és egy nagy sárga borítékot adott át nekünk, amit Diego kettéhajtott és betette a kabátja alá. Eközben odajött egy pincérnő és felvette a rendelésünk. Két személyre kért kaját, elvitelre. Király, a kocsiban fogunk enni.  Amint kihozták a rendelés elindultunk kifelé. A kocsihoz mentünk és éppen beszálltunk volna, amikor a srác kijött az ajtónk és egy teherautó fékezett nyikorogva mellettünk. Az ajtó kivágódott és egy feketeruhás banda szállt ki belőle. A srác elkezdett rohanni, utána a banda. Előbb cselekedtem, mint gondolkodtam. Egyenesen utánuk rohantam. Nem is figyeltem rá, hogy Diego a nevemet kiáltja. Nem tudom, hogy hány háztömböt futhattunk, amikor végül megálltak egy parkban. Szegény srácot körülállták. Lelassítottam séta tempóra és odamentem a csoportosuláshoz. Nem voltak sokan, csak tízen, azt meg gyorsan elintézem.

-Elnézést uraim. – szóltam. Az egyik hapsi megfordult.

-Mit akarsz? Jobban teszed ha eltűnsz innen kislány! – vágta rá az előttem álló pali.

-Csak ennyit. – és behúztam neki egy nagyot. A többiek azonnal támadásba lendültek. Egyszerre támadtak, de ez sem állíthatott meg abban, hogy sorban megöljem őket. Késük is volt, stukkerük is volt, mégis végük volt. Az informátor tágra nyílt szemekkel meredt rám.

-Menny, mielőttmielőtt még jönne erősítés! – mondtam, hogy kirázzam a sokkos állapotból. Biccentett felém és elfutott. Diegonak öt percébe telt, mire ideért.

-Már azt hittem, hogy soha se érsz ide. – néztem rá unottságot színlelve.

-Jesszusom! Neked muszáj mindenkit megölnöd? Nem gondoltál még arra, hogy infókkal szolgálhatnak? Tudod, ilyenkor csak kiütöd őket és kész. A srác hol van?

-Semmi baja, már rág elfutott. Persze miután már nem volt sokkos állapotban. És álltalába megölöm azokat akik meg akarnak ölni. Vagy ők, vagy én és én jobban szeretem magam, minthogy  ne öljek meg mindenkit aki ártani akar nekem vagy Ellnek. Mehetünk? Mert kihűl a kaja.- mondtam és elindultunk vissza a kocsihoz.

-Hogy tudsz ilyen gyorsan futni és elverni tíz embert egyszerre? Azt tudom, hogy jó vagy de, hogy ennyire. Oké engem el tudtál verni, mert alábecsültelek és visszafogtam magam, de azok a pasik nem szórakoztak! Tényleg ti vagytok a legjobb bérgyilkosok. Legközelebb legalább egyet hagyj életben! De többet ilyet ne csinálj, jó? Csak azért mert én is szeretem az életem és apád kinyír ha valami bajod esne! Ott helyben lelőne! – mondta ijedten. Nem tudtam mit tenni, elkezdtem kuncogni. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Ijesztő, én soha, semmilyen körülmények között nem kuncogok. Az túl lányos nekem, jó tudom, de akkor is és nem kuncogok! Mérgesen nézett rám, mire a kuncogásom átcsapott röhögésbe. Mire visszaértünk a kocsihoz, már fájt az oldalam.

-Nem vicces! Hagyd már abba! – förmedt rám. Beszálltunk végre a kocsiba. Nagy nehezen abbahagytam a röhögést és csöndben nekiálltam enni a kajám. Nem bírtam sokáig szótlanul. Abbahagytam az evést és Diego felé fordultam.

-Bocs, de amilyen fejet vágtál, nem bírtam ki röhögés nélkül. Semmi bajom, megnyugodhatsz. Apám nem fog kinyírni, mert te vagy a legjobb embere minket nem számítva.

-Jólvan. De legközelebb inkább menjünk együtt, mert így kimaradok a bunyóból.

-Oké.

-Amúgy tudod, hogy cuki vagy amikor kuncogsz? – visszatért a szokásos szívtipró mosolyához.

-Én nem szoktam kuncogni, úgyhogy vegyük úgy, hogy ez meg sem történt. Felvettük az infót, kinyírtunk néhány krapekot és elindultunk a raktár felé. Gondolom apa nem örülne annak, hogy elvesztettél egy kis időre, mivel szar az állóképességed.

-Rendben. De ne szapuld az állóképességem! Semmi baja sincs, csak te futsz túl gyorsan! És nem vesztettelek el, csak lassan követtelek!

-Aham. – bólogattam mindentudóan és folytattam a kajám.

-Még egy órát kell túlélned a sziporkázó társaságomban és utána találkozhatsz a másik feleddel.

-He?

-Ellel.

-Azt tudom, de miért is sziporkázó?

-Hol lehetnek?

-Nyugi Ell! Nemsokára itt kell lenniük. D szeret késni. – mondta Linda.

-Pontosan. Soha életében nem volt pontos. Mindig elkésik mindenhonnan. – fűzte hozzá Henry.

-Ahogy Anett is.

-Már jönnek! – sétált felénk Louis.

A raktártól nem messze egy erdős résznél álltunk meg, hogy ha netán maradt valaki a raktárnál akkor ne vegyen észre minket. Már majdnem egy órája ott szobroztunk és végre megérkeztek. Leparkoltak és kiszálltak a kocsiból.

-Végre! Már kezdtem aggódni. Mi tartott ennyi ideig?

-Nyugi Ell! Itt vagyok és élek. Ja meg ő is él. Nem öltem meg és egy karcolás sincs rajta. – böktem az ujjammal Diego felé.

-Ja nekem semmi bajom, de ezt nem mondhatnám el azokról akik megtámadták az informátorunk. 

-Mi? De ti jól vagytok ugye? – jött közelebb Linda.

-Ja semmi bajunk. Gyorsan kinyírtuk őket és jöttünk is.

-Tudjátok, hogy ki küldte őket? – kérdezte Louis.

-Nem, mivel Anett kicsit gyorsan dolgozott. Amíg én kinyírtam egyet addig ő végzett a többi kilenccel és sajnos egy se maradt életbe.  – mondta a megbeszélteket Diego.

-Nem tehetek róla, hogy lassú vagy! És egy szóval se mondtad, hogy élve kellenek.

-Hé gyerekek! Ezt halasszuk későbbre, mivel még sok a dolgunk. – állított le minket Louis. Bólintottunk és elindultunk utána. A raktár, egy lerobbant épülethez hasonlított kívülről. Túl jól álcázták az már biztos. A belseje viszont mutatós lehetett valamikor. A hullákat eltüntették, a bútorokkal együtt. Úgy kipucolták a helyet, hogy egy vércseppet se lehetett látni sehol. Tiszta volt a hely, sehol senki. Átnéztük az egész épületet, nem akartunk meglepetést. Amikor végeztünk, követtük Lindát az egyik szobába. Odasétált az egyik ablakhoz és valamit keresett rajta. Egyszer csak elhúzódott egy faldarab és feltárult előttünk egy ajtó. Azonnal elindultunk lefelé.

-Szerencsére ide nem jutottak le. – közölte a nyilvánvaló tényeket Louis.

- Gyorsan pucoljuk ki a helyet és utána menjünk. – mondtam.

Cassandra Clare, Maureen Johnson: A szökevény királyné (Bane krónikák 2.)

Röviden a könyvről:

Magnus Bane kalandjai. A halhatatlan boszorkánymester, Magnus Bane azon kapja magát, hogy a királyi családot igyekszik kimenteni a francia forradalom borzalmai közül – miután egy igencsak jóképű gróf belerángatta a zűrzavarba. Mondani sem kell, a merész szökéshez egy láthatatlan ballonra is szükség lesz…

Vélemény:

És itt "A" második rész :D A helyszín Párizs. Mint az előző, ehhez is fűznek élmények, benyomások (volt szerencsém Párizsban tölteni egy-két napot), nem mondom, hogy feltétlenül jók, de a legtöbb ember (főleg nő) álma eljutni oda, és nagyon megéri :D Ellentétben az előzővel, itt egy időszakaszban folyik az esemény, mégpedig Marie Antoinette uralkodása idején. Történelemben nem vagyok nagyon tájékozott (konkrétan nem emlékszem, hogy tanultam volna róla), szóval nem tudom, mennyire hiteles,de Peruból kiindulva biztos igaz a történelmi cselekmény (javítsatok ki, ha nem így van). Megismerhetjük Magnus komolyabb oldalát, persze humorral fűszerezve :) Ez egy kis komplett történet, nekem nagyon tetszett, főleg Magnus hírhedt öltözködése :D

 Tartalom: 5/5

 Szereplők: 5/5

 Megjegyzés: Már alig várom a folytatást! Remélem Nektek is tetszik/tetszeni fog! :D

Részlet a könyvből

Innen rendelhető meg:
PUHA
KEMÉNY

13. fejezet

Ell

-Vezeted vagy vezessek én? – kérdezte Henry.

-Vezetnél? Mert legutóbb se lett jó vége, amikor én vezettem. Anett majdnem megfojtott, amiért meghúztam a Porschét. Igaz, hogy lopott volt, de akkor is túlreagálta. Látnod kellett volna. Már céklavörös volt a feje az ordítástól. Azóta nem merem vezetni az autóit.

-Azt elhiszem. Nagyon úgy tűnik, hogy imádja a gyors kocsikat. – nézett Anették felé, akik szemlátomást veszekedtek majd Anett bepattant az anyósülésre.

-Azt hiszem, hogy nem hagyták vezetni. Attól is ki tud akadni, főleg ha egy Viper közelébe kerül. Van egy olyan érzésem, hogy ezt még Diego orra fogja bánni. – mondtam miközben beszálltam az autóba.

-Hát az lehet, ugyanis Diego senkinek sem engedi vezetni a kicsikéjét. Komolyan mondom, hogy szerelmes abba a hülye autóba. Minden szabad idejét az autója ápolásával tölti. –mondta és beindította a Mustangot. Elindultunk a kijárat felé Lindáék  Ferrária után.

-Amúgy mi ez a sok sportkocsi?

-Alapvetően lopottak. Egy autószállítóról loptuk le őket. A sofőr nem volt normális az biztos. Otthagyta a kamiont a gyújtásban a kulccsal, amíg elment vacsorázni. Komolyan mondom, hogy lehet valaki ennyire hülye? –csóválta a fejét.

-Ki az a barom, aki a gyújtásban hagyja a kulcsot? Gondolom azután nem dolgozott többet, mint autószállító. Nagy az isten állatkertje. Remélem te jól vezetsz mert Anett megnyúz ha nem. – néztem Henryre.

-Nagyon jól! Imádok vezetni, annyira megnyugtató. Ilyenkor tudok a legjobban gondolkodni és mellesleg imádom a sebességet. – mondta nevetve. – És te, hogy vagy a vezetéssel? Azon kívül, hogy nem szereted Anett kocsiait vezetni?

-Jól vezetek, de csak normál járműveket. A sportkocsikat nem nekem találták ki. Jobban szeretem a terepjárókat, de nem tudom,hogy miért.

-Terepjárót még nem vezettem, de szívesen kipróbálnám egyszer.

-Amúgy mióta ismered az apámat?

-Ez egy eléggé hosszú történet, de előadom a rövidített változatát. Árvák és egy banda tagjai voltunk, amikor az apádék a banda területére tévedtek. Ki akartuk őket rabolni, megtámadtuk őket, azonban nem hagyták magukat. Mindenki más elmenekült minket kivéve. Addig harcoltunk, amíg ki nem ütöttek minket. Már akkor sem ismertük azt a szót, hogy feladni. A bandában mi voltunk a legjobb harcosok, már ezért se adhattuk fel soha. Az apádék megkönyörültek rajtunk és befogadtak minket. Jó harcosokat kerestek, hogy véghez vigyék a tervüket. Eléggé kemény az utcán felnőni, de az árvaház még rosszabb volt. Onnan léptünk le és csatlakoztunk az Agma bandához. Megharcoltunk a helyünkért. Tíz évesek lehettünk, amikor már a banda főnök jobb kezei voltunk. Nem volt könnyű minden nap harcolni az életedért és a pozíciódért. A bohócok gondunkat viselték és felneveltek minket. Ez volt nyolc évvel ezelőtt.

-Nem lehetett könnyű. De örülök annak, hogy most itt vagy. Én majdnem belepusztultam, amikor apa „meghalt”. Megértem én, hogy nem tudtak mit tenni, de azért még mindig haragszom.

-Neked sem lehetett könnyű, de hogy lett belőletek bérgyilkos?

-Rosszkor voltunk rossz helyen.  Zoé, aki tanított minket ő is bérgyilkos. Egyik nap a célpontja részegen belénk kötött. Mivel Zoé nem hagy szemtanukat, elrabolt minket ahelyett, hogy megölt volna. Azért neki is van szíve. Nem akart megölni két ártatlan gyereket.  Először meg voltunk ijedve, de később Anett megkérte, hogy tanítson minket, mert mi is bérgyilkosok akarunk lenni és megszabadítani a világot a szörnyű emberektől.  Zoé először kiröhögött minket, de addig lógtunk a nyakán, amíg belement. Életem legbrutálisabb nyara volt. Olyan kiképzést tartott nekünk, hogy azt még a legharcedzettebb katonák se élnék túl. Nem gondolta volna, hogy ennyire jók leszünk. Hétvégente, szünetekben mindig nála voltunk és gyakoroltunk.  Még mindig nem hiszem el, hogy feldobott minket.

-Biztos jó oka volt, hogy ezt tette. Nem tudhatjátok. Megérkeztünk. –megállt egy park parkolójában és leállította a motort. – A park közepén lévő szökőkútnál kell az informátorunkkal találkoznunk. Sok az ember, így nehezebb minket észrevenni. Ilyenkor a park tele van emberekkel.

-Akkor menjünk. Hogy néz ki?

-Magas, fekete hajú férfi és elvileg piros póló lesz rajta meg kék sapka. – adta le a személyleírás miközben elindultunk befelé a parkba. Odaértünk a szökőkúthoz. A terület tele volt emberekkel, ahogy Henry mondta. Elkezdtem keresni az emberünket, de Henry hamarabb megtalálta. Megfogta a kezemet és elindult a szökőkút másik oldala felé. Amint közelebb értünk észrevettem a kék sapkás illetőt.

-Hé Ken! – szólt oda a férfinak megérintve a vállát.

-Végre itt vagytok! Késtetek, már el akartam tűnni innen.

-Mi híred van az alvó oroszlánról? - Kérdezte Henry Kentől aki átadott egy vaskos borítékot, amit a piros pólója alól húzott elő. Henry átvette és átadott egy köteg pénzt.

-Jó veletek üzletelni, mint mindig. Majd jelentkezem, ha van valami. Elindult és eltűnt a tömegben. Henry a borítékot a kabátja alá rejtette és elindultunk vissza az autó felé. A kezemet még mindig fogta, de nem akartam, hogy elengedje. Amikor odaértünk a kocsihoz, rájött, hogy még mindig fogja a kezem.

-Bocsi.

-Semmi baj! – mosolyogtam rá. – Akkor indulhatunk tovább?

-Persze. Remélem a többiek is hamar végeznek. Sötétedésre jobb lenne visszaérni.

Cassandra Clare, Sarah Rees Brennan: Mi történt Peruban? (Bane krónikák 1.)

Röviden a könyvről:

Magnus Bane kalandjai.Jó oka van annak, hogy Magnus Bane személye nem kívánatos Peruban. Kövesd Bane dél-amerikai kalandjait, melyek során régi ismerősünk bajba sodorja boszorkánymester társait, Ragnor Fellt és Catarina Losst, megismerkedik egy hangszerrel (amelyen borzasztóan játszik), egy tánccal (amelyet borzasztóan jár), majd magára haragítja házigazdáit, amikor valami kimondhatatlant tesz a Nazca-vonalakkal.

Vélemény:

Egy újabb darab az árnyvadászok világából...vagyis Magnus világából. Magnus Bane egyik kedvenc szereplőm, nagyon különleges extravagáns és piszok jó humora van. Mivel imádom és érdekel Peru, ezért ez a könyv még inkább felkeltette az érdeklődésemet...rengeteg mindent megtudhattunk magáról az országról, ami szerintem nagyon jó, mert nem sokan ismerik, pedig nagyon szép ország tele rengeteg látványossággal. Amikor először megláttam kicsit furcsálltam, hogy milyen lapos is, már teljesen hozzá szoktam a "téglaméretű" könyvekhez. Magnus nem folyamatosan tartózkodott Peruban, különböző években járt ott és mindig sikerült valami hihetetlen, vicces dolgot elkövetnie. Bár a vége elég meglepőre sikeredett (kicsit csalódtam is), de összességében nagyon tetszett. Ami a borítót illeti: nehéz volt megszokni, mert az eredeti nekem sokkal jobban tetszett, de ez a megoldás is szép. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

 Tartalom: 5/4

 Szereplők: 5/5

 Megjegyzés: Jön a folytatás! ;)

Részlet a könyvből 


Innen rendelhető meg:
PUHA
KEMÉNY

12. fejezet

-Hé Anett! Ébresztő! – lökdösött Ell oldalba. Tegnap apával egész délután kocsikáztunk. Utána vacsiztunk egyet és kidőltem. Nem szeretem a reggeleket… nem hagynak aludni. – Kelj már fel! Hogy tudsz ennyit aludni?

-Jó! Fel vagyok már! – fordultam felé morcosan. Nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból és felöltöztem.  Ellel elindultunk a konyha felé reggelizni. Ki gondolta volna, hogy a labirintusban van konyha! Amikor odaértünk elkezdett csörögni a zsebemben Henry telefonja. Santiago volt az.

-Jó reggelt!

- ¡Buenos días! Meglesz amit kértél chica. Hétfőn jöhetsz is értük. Annál hamarabb nem tudom összeszedni. – mondta. Ma csütörtök van, úgyhogy van még időnk.

- Gracias! Akkor hétfőn megyünk érte és rendezem a számlát.

-Oké – mondta nevetve. – Addig is vigyázz magadra angelita!

-Ne félts megleszek. Hasta luego!

-Chao!

Elraktam a telefont és elmondtam Ellnek a fejleményeket.

-Akkor most keressük meg apáékat… de először is együnk, mert éhen veszek! –mondtam vigyorogva és elindultam a hűtő felé.

Éppen befejeztük a reggelit amikor megjelentek apáék a konyhában.

-Jó reggelt! Látom megtaláltátok a konyhát.

Igen apa és beszéltem Santiagoval. Azt mondta, hogy hétfőn mehetünk is a fegyverekért.

-Az jó. Van egy feladatunk a számotokra. El kéne menni az informátorainkhoz. Veletek mennek a fiúk is, mivel nem tudjátok, hogy kikhez mentek és utána el kéne menni a fegyverraktárhoz, megnézni, hogy mi maradt belőle. Gondolom Koh kipucolta az egészet, de nem hiszem, hogy megtalálták volna a rejtekajtót.

-Rendben. Vihetem a mustángot? Mert ugyebár egy kocsival nehéz fegyvert szállítani. – néztem kérlelőn apára.

-Vigyed! De vigyázz rá és figyeljetek oda!

-Akkor gondolom a parkolóba kéne mennünk. – mondta Ell.

-Pontosan. És vigyázzatok magatokra! – ölelte meg Ell az apja.

-Oké, de most elmentünk. Jobbra a folyosó végén ugye? – néztem apámra.

-Igen. – azzal elvonultunk a parkoló felé. Spéci kis mélygarázs, ami nincs messze a szobánktól és a konyhától. A parkolóban már ott volt mindenki. Linda, Henry, Louis és Diego. Király… egy légtérben Diegóval, ez lesz a nagyszerű utazás.

-Na, végre ideértetek! Nem is húzom az időt mondom a tervet. Három felé oszlunk és elmegyünk az informátorokhoz és a raktárnál találkozunk. Figyeljetek oda, hogy senki se kövessen titeket! –vágott bele a lecsóba Diego.

-Ha mégis követnének, akkor rázzátok le őket. – fejezte be a nagymonológot Louis.

-Oké. Ki kivel megy? – kérdeztem.

-Louis megy Lindával, Én megyek Ellával és te mész Diegoval. De ha lehet ne öljétek meg egymást jó? – nézett rám és Diegora Henry.

-Igyekszem nem maradandó károsodást okozni. –vágtam rá mosolyogva. – Akkor indulhatunk?

-Vihetem a mustangot? – nézett rám Ell vigyorogva.

-Az én kicsikémet akarod? Vigyed! De ha egy karcolás is lesz rajta kinyírlak! – nyomtam a kezébe a kulcsot.

-Vigyázok rá mint a szemem fényére.

-Oké. És mi mivel megyünk? – fordultam Diegohoz.

-Mindjárt meglátod. – mondta a száz-wattos mosolyával és elindult a parkoló másik oldala felé. Nem volt mit tenni, követtem és leesett az állam. Odasétált egy fekete-piros Dodge Viper mellé.

-Ez a te kocsid? – kérdeztem, miután megtaláltam a leesett állam.

-Aha. – válaszolt vigyorogva.

-Szerelmes vagyok! Eddig csak kiállításon láttam Dodge Vipert! Vezethetem? – kérdeztem tátott szájjal.

-Nem.

-Mi?? Azt hiszem, hogy nem jól hallottam. Azt akartad mondani, hogy vezethetem. – néztem rá mérgesen, mire odasétált az anyósüléshez és kinyitotta nekem az ajtót.

-Jól hallottad, ezt rajtam kívül senki se vezetheti. Főleg nem egy lány.

-Rohadj meg! – villámgyorsan beültem az ülésre és haragomhoz képest finoman becsuktam az ajtót. Nem ezen az eszméletlenül gyönyörű kocsin fogom levezetni a mérgem! Arra ott van Diego. Az említett személy éppen beült a kocsiba. Elindította az autót és elindultunk. 

11. fejezet

Húsz perccel később és néhány emberrel többen ültünk a szobánkban és figyeltünk apámra, aki vázolta a helyzetet az újonnan érkezőknek. Elmondta, hogy mi vagyunk Az Angyalok és ha nem hiszik, akkor nézzenek csak Diegora. A fegyverraktár kifosztásáról is beszélt és arról, hogy próbálok intézkedni a fegyverek ügyében.

-Erről jut eszembe! Hol vannak a fegyvereink? Tudod amiket elhoztatok. A nagy piros zsákok. – kérdeztem apát.

-Miért?

-Mert gyorsan át akarom nézni, hogy miből mennyi van.

Bill idehoznád a fegyverszobából a piros zsákokat? – kérte meg apa az egyik embert. Bill felállt és elindult az ajtó felé. 160 centi lehetett és úgy nézett ki mint egy kétajtós szekrény fekete, tüsi hajjal. Néhány perc múlva vissza is ért, mind az öt zsákkal, amit odaadott nekünk és visszaült a helyére. A zsákokat ráraktam az ágyra és kinyitottam mindet és elkezdtünk kipakolni belőle. Nem zavartattuk magunkat. Nem érdekelt, hogy mindenki minket bámul. Sorra pakoltuk ki a pisztolyokat, puskákat, gépfegyvereket, késeket és még sorolhatnám, hogy miket. Mire kipakoltunk és csoportosítottunk mindent, addigra a kis csapat körbeállta az ágyat és mustrálta a gyűjteményünk.

-És ezt mind… hogy is hívják? – kérdezte Ell apja.

-Santiago. –segítettem ki.

-Igen, ezt mint Santiago szerezte nektek?

-Igen, mindent egytől egyig. És három fegyver kivételével a tiétek. A kedvenc tőrömet és a Desert Eagleömet nem adom és Ell Taurusát sem. A többit vihetitek.

-Ezeknek egy kisebb hadseregnek elegendő fegyverük van. – mondta az ágy másik oldalán álló férfi.

-Hát Az Angyalok nem mászkálhatnak védtelenül. –mondta Ell mosolyogva.

-Mike nem gondolod, hogy nagyon hasonlít rád a lányod? –kérdezte Bill.

-Hát… -nem tudta befejezni a mondatot mert kopogtak. Egy hosszú fekete hajú lány lépett be az ajtón. Nem lehetett magasabb mint én. Farmert és kék rövidujjút viselt.

-Végre itt vagy Linda! Örülök, hogy épségben vagy. – köszöntötte apám.

-Hola! Én is örülök, hogy végre ideértem. Gondolom a fiúk már elmondták a történteket. –Ekkor észrevett minket. – És ők kik?

-A piros hajú Anett, a lányom és mellette pedig Ella. Ő Seung Hyun lánya.

-Ja és ők Az Angyalok. – fűzte hozzá Henry.

-Komolyan? – nézett szkeptikusan Linda.

-Ha nem hiszed nézz rá Diegora. –mondtam. Odanézett a fotelban ülő Diégóra.

-Te verted el?

-Aha.

-Akkor jól ki fogunk jönni egymással- mondta egy széles mosoly kíséretében.

-Ha befejeztétek az ismerkedést, akkor találjuk ki, hogy mi legyen a terv.-tért a lényegre, mint mindig apa.

A terv megbeszélésével nem jutottunk sokra. Egy óra után feladtuk és rendeltünk ebédre egy kis kínait. Teli hassal jobban megy a gondolkodás. A szobában lévő emberek szépen lassan elszállingóztak, kivéve apáékat, a három fiút és Lindát.

-Tényleg apa! A kocsinkat nem hoztátok magatokkal? Egy fekete autó volt angyalszárnyakkal az oldalán. – kérdezte Ell.

-Nem, azt nem hoztuk magunkkal. Nem tudtam, hogy már van jogsitok. – mondta az apja.

-Nincs is.

-Akkor, hogy lehet a tiétek? Ki vezetett?

-Hát én. Sokat jártam  utcai versenyekre és ott meg tanultam vezetni. -mondtam.

-És én is tudok egy kicsit vezetni, de én normál sebességgel. Nem úgy mint Anett. Ő úgy vezet, mintha a Formula 1 egyik pilótája lenne. És látnotok kéne amikor még a nitrót is rányomja. Megállíthatatlan. –dicsekedett velem Ell.

-És ha szabad tudnom, hogy kerültél te utcai versenyekre? – vont kérdőre apa.

-Öhm… ez egy elég hosszú történet és nem akarok vele senkit se untatni. – mondtam faarccal.

-Pedig szívesen meghallgatnám. –mondta apa.

-Majd talán egyszer.

-Rendben, de ne gondold azt, hogy megúsztad és látni akarom, hogy hogy vezetsz.

-Tényleg jól vezet. Nem kell aggódni miatta. Marc Porschéjét is simán elvezeti.

-Ezt örömmel hallom. Nem akarod nekiadni az autódat? Mert csak ott porosodik letakarva. – fordult apához  Linda.

-Ezt az ötletet támogatom! – mondtam fülig érő szájjal. Kíváncsi voltam, hogy milyen kocsija van apának.  Apám gondolkodott egy kicsit majd rábólintott.

-Legyen, de vigyázz rá!

-Mint a szemem fényére!

-Megnézed az új kocsid?

Naná! – vágtam rá azonnal. Rögtön az ajtónál voltam és kérdőn néztem apára, hogy most jön vagy sem.

-Most csak szórakozol velem! Ez a fekete Mustang az enyém? – néztem döbbenten apámra.

-Igen, de már mondtam, hogy vigyázz rá! Értetted?

-Aham. – nyögtem ki. –Elvihetem egy körre?

-Ha szeretnéd, de megyek én is.

Oké! Hol a kulcs?- kérdeztem. Apa elkezdett kotorászni a zsebében, majd átnyújtotta a kocsi kulcsot. Kezdődjék a banzáj! 

Rachel Vincent: Prey - Préda (Vérmacskák 4.)

Röviden a könyvről:

Néha a macska-egér játék nem játék egyáltalán…Játék? Naná. A falkám össztűz alatt áll, apám hatalma inog, a szerelmemet száműzték. Vagyis már hónapok óta nem láttam Marc szépséges arcát. Azonfelül, egy kismamával és egy mindentudó tizenévessel a nyakamon, nem is nagyon álmodozhatok róla, hogy hamarosan újra látom.És a rég várt találkozást is tönkreteszi, amikor vad kóborok ütnek rajtunk. Most a csoportunkat fenyegetik, Marc eltűnt, és igazán minden eszemre és ügyességemre szükségem lesz, hogy megakadályozzam a családom végleges szétszakítását.

 Vélemény:

Először is: Azt a a k***a!! Alig bírtam letenni, mellesleg, ha még nem említettem, iszonyatosan tetszenek ezek a borítók. Nagyon vagányak :D Folytatódik a kaland és egyre izgalmasabb, és akció dúsabb, pedig azt hittem, ezt már nem lehet fokozni...Dehogynem! De még hogy!! Én valósággal sokkolódtam, főleg az utolsó mondatnál :O És most várhatunk...jó sokat a következő részig..basszus..ezen fog kattogni az agyam. És természetesen közben is párszor az államat keresgettem, no meg voltak megható és nagyon szomorú részek. Néhol sírtam...valamilyen szinten jó a  vége, hogy megnyugtassalak Titeket. Megjegyzem, mint a Finale-nal itt sem bírtam ki, és elolvastam a végét, bár kicsit megzavart és rosszul értelmeztem (rossz személyre, én hülye, bár akkor még bonyolultabb lett volna, de a szívem szakadt volna meg Marc miatt) egy szó mint száz, nem mindig jó elolvasni a végét, és nagy izgalomra vágyunk..ne tegyük. :D A könyvbe rengeteg a falka politika, amit személy szerint utálok, de ebben a könyvben a mozgató rugó. Annyira idegesít, hogy egyes alfák milyen önzőek és szemetek. Rengetegszer megemlítik, milyen jó volt régen amikor Greg volt a főnök, és ilyenkor mindig elgondolkodtam, te jó ég ,honnét hova jutottunk :O hihetetlen és lenyűgöző! Imádom, mert tele van eseményekkel és fordulatokkal, no meg Marc karaktere (nem tehetek róla, de az ilyen pasik a gyenge pontjaim ^.^) Szó a mi szó, én csak ajánlani tudom, nem tudok mibe belekötni :D (nem mintha szokásom lenne..) Jó olvasást mindenkinek!

Tartalom: 5/5

 Szereplők: 5/5 Egytől egyik iszonyat jók :D

 Megjegyzés:Folytatása következik, reméljük, hamarosan ;)

Részlet a könyvből

Innen rendelhető meg:
PUHA
KEMÉNY

Cassandra Clare: A hercegnő (Pokoli szerkezetek 3.)

Röviden a könyvről: 

Tessa Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét.Tessára.Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében.Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?  

Vélemény:

Ha olyan sorrendben kéne véleményeznem a könyvet ahogyan olvastam akkor a végén lévő családfával kéne kezdjem.(*_*) Úgyhogy kezdem is azzal. Remélem, hogy nem vagyok egyedül vele de én borzalmasan örültem annak a családfának .. mondhatni életmentő volt!! *_* Már annyira sok volt a szál, hogy egyszerűen nem tudtam követni, hogy ki kicsoda és kinek a kije ... márpedig engem nagyon érdekelt . Mindig vissza kellet lapozgassam a könyveket ami sok időbe telt és nem mindig járt sikerrel...:( Úgyhogy első dolgom volt, hogy szó szerint rávetettem magam a családfa elemzésére ... aztán anya kivette a kezemből a könyvet mondván, hogy majd csak karácsonykor kapom meg. -.- Olvasás közben is mindig hátra lapoztam, hogy megtudjam, hogy kit hova milyen későbbi utódokkal kéne elhelyezzek.
Áttérve magára a történetre ... elképesztő volt !!!! (tömören egy szóval :D) Részletesebben: Az első fejezetet úgy ahogy volt nem tudtam, hogy hová helyezzem . Nem kapcsolódott se az előző könyvekhez se még jó darabon a történethez (úgy 300 oldalig XD) ... d egyáltalán nem!!:O ..Végig vissza lapoztam, próbáltam kötni valamihez d hiába. Annál nagyobbat ütött mikor kiderült, hogy mi is volt az! (Mondhatni zseniális kezdés volt *_*) Ebben a részben már tényleg mindenre fény derül ... és amit a legjobban imádtam, hogy semmire se számítottam!! ( Pedig ha valaki én tényleg rengeteget elmélkedtem a lehetséges megoldásokon!!^^) Felsorolás szinten: kiderül Tessa mi is valójában, és hogy lett az ami, Jem sorsa is eldől (őszintén ha akarnám se tudnám 20 sornál rövidebben leírni, hogy mi lesz Jemmel ... d nagyon imádtam az írónő megoldását a problémára ^^), Mortmain problémája is eldől valamerre, és ahogy mindig szokott jönnek új dolgok is amikről már tényleg nem írhatok.:D
Visszatérve a részletezésre én a könyv elején lévő eseményeket végig röhögtem. Nem túl dicsőséges dolog mert amúgy egy eléggé szomorú helyzet volt ... de annyira groteszk volt az egész szituáció, meg ahogy beszéltek róla, hogy nem tudtam mást tenni csak nevetni rajta. Majd elolvassátok, és eldöntitek, hogy szerintetek milyen volt.:D És örülnék ha velem is megosztanátok (végre!!), mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy csak nekem volt-e ilyen reakcióm. ^^
A könyvet olvasva, Will poénjai meg Magnus-é , meg néha másoké ... arra a következtetésre jutottam, hogy az írónőnek nagyon jó humorérzéke lehet XD ... minden viccükön perceket tudok röhögni. :D Imádom!:D
Muszáj még ezt is megemlítenem!! Jem volt a kedvenc karakterem a történetben több szempontot is nézve (amik egyszerűen abból fakadnak, hogy a valóságban is ezek a dolgok tetszenek(?), érdekelnek): maga a viselkedés módja, a kedvessége*_*, d ami legfőképp, hogy tud hegedülni(!!!!), és ázsiai *_* (jó tudom csak félig:D). Szóval mondhatni ő az álompasi számomra!! *_* .... De azért Magnust is imádom!:DD ... De hát ő még is csak biszex!!!!:DD
Rengeteg olyan mondat, párbeszéd stb. volt benne ami szerintem mostantól a kedvenc idézeteim lesznek!^^ Ha szeretnétek akkor kigyűjtöm őket és egy külön bejegyzésbe leírom nektek! És akár ki is egészíthetitek a tieitekkel! ^^
És most már így lezárás képen: imádtam az egész könyvet, a végén olyan fordulatok voltak az egyik pillanatban sírtam a másikban már nevettem. Elképesztő volt!!! *_* Ez lett a kedvenc könyvem az összes közül! *_* És most már bátran kijelenthetem, hogy Pokoli Szerkezetek fan lettem!!! *__* Zseniális ez a sorozat!!:D Aki nem olvassa el annyival szegényebb marad!!><

 Tartalom: 5/5***

 Szereplők: 5/5*****

 Megjegyzés:Bocsi hogy ilyen hosszú voltam ... most olvastam és még elég friss bennem (viszont jót tett, hogy kiírhattam magamból *_*)! Köszi annak aki végig olvasta!!!X"D

Részlet a könyvből

Innen rendelhető meg:
PUHA
KEMÉNY

10.fejezet

-Cuki edzőterem. Kéne otthonra is ilyen. – mondtam mosolyogva, ahogy kinyílt az ajtó és megpillantottam a termet. A falak fegyverekkel borítva a padlótól a plafonig. Különböző gépek a terem bal oldalán, box zsákok és egy hatalmas küzdőterület a jobb oldalon. Egyenesen a küzdőterület felé indultunk.

-Rendben. Mik a szabályok? Az nyer aki először két vállra fekteti az ellenfelét? – kérdezte Mr.Önelégült mosoly.

-Hol vagyon az oviban? Addig ütjük egymást amíg ki nem dől az ellenfél. Ne is számítsatok könyörületre, és ne siránkozzatok, ha elverünk titeket. – mondtam egyenesen a meglepődött képükbe. – Na akkor ki száll be? Mert mi készen állunk. – mondtam, miközben alapállásban helyezkedtünk el Ellel.

-Én tuti benne vagyok! – mondta Diego.

-Rám ne is számítsatok. Én nem becsülném le a főnökök lányait. – mondta fejcsóválva Louis. A csapat esze!

-De mivel kiegyenlített harcnak kell lennie, nekem muszáj beállnom. Ha jól gondolom. – mondta fejcsóválva Henry.

-Ne fogjátok vissza magatokat, ha kérhetném és akkor mi se fogunk szórakozni. Mindent bele fiúkák! – intettem feléjük.

Több se kellett azonnal bele lendültek a harcba. Hála az égnek nem becsültek alá minket. Mindketten jó harcosoknak tűntek, de ez nem lesz elég arra, hogy legyőzzenek minket. Amint Henry odaért Ellhez, ő azonnal egy köríves rúgással indított és utána jöhetett is a lábsöprés. Henry azonnal a földön és jöhetett a kiütés. Ell nem finomkodott, de azért vigyázott, hogy ne törje el semmijét. Túl csini pofikája volt. Henry észbe sem kapott és máris kiütötték. Ez van. Közbe ideért az én ellenfelem is. Mivel el akartam nyújtani egy kicsit a harcot ( és nem egy ütésből kiütni), hogy jobban fájjon neki, ezért egy villámgyors oldalrúgás sorozattal kezdtem. Engem nem érdekelt, hogy eltöröm-e valamijét. Ezután jöhetett a válltörő rúgásom, utána közvetlenül kirúgtam alóla a lábát és már lovagló ülésben is ültem rajta. Még arra se volt ideje, hogy védekezzen. És elkezdtem püfölni azt a csinos kis pofiját. Megérdemli, mert felbosszantott. Addig ütlegeltem, amíg el nem vesztette az eszméletét és ráadásnak, kapott még egy jó nagy ütést.

-Anett nyugi. –jött felém Ell megnyugtatóan. Tudta, ha dühös vagyok, akkor az áldozatnak káput. –Nem akarod megölni, úgyhogy szállj le róla és nyugodj meg.

-Kérek egy boksz zsákot és megnyugszom. – álltam fel és indultam el a terem bal oldala felé, ahol a zsákok voltam. Amint odaértem elkezdtem sorozni az egyik zsákot. Folyamatosan váltottam az ütés és rúgáskombinációkat addig, amíg a zsák szét nem ment. Csak ennyi kellett és lenyugodtam. Megfordulva szembesültem apám csodálkozó tekintetével. Mintha a többiek nem csodálkoztak volna. Amíg püföltem, addig Henry is magához tért és elismerően bólintott. Louis a bátyja mellett térdelt és törölgette a vért az arcáról. Tuti, hogy eltörtem néhány bordáját, a vállának semmi baja, mivel nem sikerült olyan jól a rúgás és az arca is rendben lesz amint összeforrt az orra. Upsz, lehet hogy egy kicsit túlzásba estem? Jött felém Ell fejcsóválva.

-Már megint? Neked mi bajod van az orrokkal? Mindig eltöröd az orrát annak, akivel megküzdesz.  Leszokhatnál erről. És a zsáknyúzásról is.

-Jólvan na! Lehet, hogy egy kicsit túlzásba estem, de igyekeztem visszafogni magamat, hogy nehogy… – kezdtem volna bele a mondandómba, amikor Louis odajött és félbeszakított.

-Egy kicsit túlzásba? És visszafogtad magad? Ti nem lányok vagytok, hanem két gyilkológép!

-Mi figyelmeztettünk titeket. –válaszoltam a legnyugodtabb hangomon. Jól esett egy kis bunyó. Jót tesz a közérzetnek.

-Oké emberek! Nyugalom. Igazatok volt, amikor figyelmeztettetek minket. Bocsánatot kérnék Diego nevében is. Bár ezt nem fogja beismerni, ahhoz túl makacs. Köszönöm Ella, hogy visszafogtad magad. Ilyen jó harcossal még nem találkoztam, mint te. – fordult Ellhez. – Anett te pedig annyira brutális vagy, hogy ezt még egy férfiból se nézném ki, nemhogy egy fiatal lányból. És ezt bóknak szántam! –nézett rám.

-Semmi probléma. Most már hihettek nekünk és bocsánatkérés elfogadva. – mosolyogtam rá Henryre.

-Igen, szent a béke. – zárta le a témát Ell.

-Na, ha ezzel megvolnánk, Louis vidd Diegot a gyengélkedőbe és addig Henry beszámol arról a halaszthatatlan dologról, amit elhalasztottunk egy kis kakaskodás miatt. – zárta rövidre a beszélgetést Seung Hyun.

-Gáz van. Koh bandája megtalálta a gyártelepen a fegyverraktárt és mindenkit megöltek kivéve Lindát, mivel neki sikerült meglépnie. Most ide tart, de kerülőutakon jön. Holnapra itt kell lennie. De ami még rosszabb, hogy nincs fegyvermuníciónk. – számolt be a hírekről Henry.

-Ez nagy baj. Ott volt az összes fegyver ami nem nálunk van. – mondta apa elkomorulva.

-Azt hiszem, hogy telefonálok egyet. – néztem Ellre. Tudta mire gondolok, úgyhogy bólintott. – Kérhetnék egy telefont? Az enyém otthon maradt.

-Persze. Itt az enyém, - nyújtotta felém a mobilját Henry. –de kit hívsz?

-Majd megtudjátok! Kösz. – vettem el a mobilt.

Már fejből tudtam Santiago számát. Hát igen… egy kicsit sokat hívtam mostanában. Harmadik csengésre fel is vette.

- Digame soy Santiago. –szólt bele a telefonba. Mostanában mindig spanyolul veszi fel a telefont.

-Hola! Soy Anett.

-Hola angelita! ¿En que puedo ayudarte? ^[1]

-Abban segíthetsz, hogy kéne elég sok fegyver. És lehetőleg gyorsan kéne.

- ¿Cuántos quieres?[2]

-Úgy 100 darab pisztoly, gépfegyver, távcsöves puska, sok gránát. Azt hiszem, hogy ennyi.

-¿¿¿Cuántos???

-Igen, jól hallottad százat mondtam.

-¡Joder! ¿Por qué necesita tantas armas?[3]

- Nem nekem kell hanem az apáméknak. És ne picsázz itt nekem! Tudom, hogy meg tudod szerezni.

- ¿Cuánto urgente es?[4]

- Ha nem lenne sürgős akkor nem mondtam volna, hogy gyorsan kell!

- Mañana te llamaré ¿vale?[5]

-Jó, akkor várom a holnapi hívásod.

-Saludos a Ell.

-Vale… se lo digo y ella también te dice que salutos.

-Hasta luego – köszönt el

-Chao – és letette. Mindenki bambán nézett rám, kivéve Ellt.

-Santiago üdvözöl. – fordultam Ell felé.

-Kivel beszéltél? És mióta tudsz te spanyolul? –kérdezte döbbenten apa.

-Santiagoval. Ő egy haverunk, fegyverkereskedő. Ő szerez meg nekünk mindent. És azóta tudok spanyolul, amióta Santi megtanított. És holnap visszahív, hogy mit intézett a kérésem ügyében. Nálam maradhat a telefonod? – fordultam Henryhez.

-Persze.

- Köszi. Addig is mit csinálunk?-kérdeztem apát.

- Helyrepofozzuk Diegot utána tervezünk, hogy hogy legyen a továbbiakban.

-Király! Akkor mehetünk is ugye? – néztem mosolyogva apára. Megfordult és elindult kifelé. Meg se fordult, hogy követjük-e, csak ment egyenesen és szótlanul. A búvóhelyük eléggé nagy volt. Ha nincs velünk valaki, akkor biztos, hogy eltévedünk. A folyosórendszere olyan volt, mint egy labirintus. Néhány perc után apa megállt és hátrafordult.

-Lányok, ti menjetek Diegoékhoz, mi is mindjárt megyünk, csak hozunk kötszert. Menjetek egyenesen a következő elágazásig és ott forduljatok jobbra. A másodi ajtó lesz az, a folyosó bal oldalán.

-Rendben apa, de siessetek. – mondtam és követtem az utasítást. Gyorsan odaértünk az elágazáshoz és elfordultunk jobbra. Amikor odaértünk a zárt ajtóhoz meghallottuk Diego hangját. Ezek szerint már magához tért.

-¡Esa puta de mierda me rompio la nariz![6] – mondta dühöngve spanyolul az öccsének Diego. Ez le mert hülye kurvázni? És még csodálkozik, hogy eltörtem az orrát?

-¡Tranquilizate![7] –próbálta megnyugtatni Louis. Gyorsan bekopogtam, mint ha most értünk volna oda.

-Gyere be! – szólt ki Louis. Kinyitottam az ajtót és beléptünk a szobába.

-Látom már magadhoz tértél. – mondtam mosolyogva Louis gyilkos pillantását figyelmen kívül hagyva. – Én mondtam, hogy elverünk titeket.

-És nem hittünk nektek, de azt várhatod,hogy mikor kérek én bocsánatot! És különben is! Hol a francban tanultatok meg így verekedni? Ilyen gyorsan még nem vertek el… és főleg nem lányok.

-Linda is elvert téged a múltkor – lépett be kopogás nélkül Henry, a kezében egy elsősegély dobozzal.

-Igen, de azért mert ez a barom megfogta a barátnőm seggét! –mondta Louis.

-Mit tehetnék? Nagyon bueno segge van! – vitatkozott Diego. Mind a három fiú elnevette magát ezen.

-Na jó, lássuk el Mr.Törött orrút! Még sok dolgunk van. –mondtam Henryre nézve.

---

[1] Miben segíthetek?

[2] Mennyit szeretnél?

[3] Picsába! Minek neked annyi fegyver?

[4] Mennyire sürgős?

[5] Holnap visszahívlak jó?

[6] Az a hülye kurva eltörte az orrom!

[7] Nyugodj meg!

Katie Alender: A rossz lányok nem halnak meg (A rossz lányok nem halnak meg 1.)

Röviden a könyvről:

A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…

Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.

És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?

Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?

Vélemény:

Ez az a könyv amelynek minden pillanatát élveztem! Egyik pillanatban röhögtem a másikban meg már feléllt a szőr a hátamon és borzongtam. Nagyszerű könyv! Nekem bejött a főhősünk, Alexis rózsaszín haja és a hobbia is nagyon klassz... ki ne szeretne fényképezni? A húga Kasey eléggé fura alapjáraton is. Milyen az a 13 éves aki babázik, hisztizik és nem meri megmondani az anyjának, hogy nem szereti azt a kaját amit elérakott? Az nagyon tetszett a történetben, hogy a végén összefutottak a szálak és megtudtuk a múltat. A történet a végefelé eléggé hátborzongatóra sikeredett. Ne gondoljatok azokra a hülye horror filmekre! Ez teljesen más! Itt nem ölnek meg senkit (na jó csak majdnem, de ez részletkérdés :P), nem folyik patakokban a vér meg ilyenek. Ez annál sokkal több! Anélkül borzongsz, hogy valam rémes történne. Egyszerűen amikor olvasod magávalragad a történet és nem enged. Mint minden történetben itt is fellelhető a szerelmi szál, de ne arra az instant szerelemre (A két fél találkozik, első látásra szerelem, egy kis vihar a paradicsomban, békülés stb.) gondoljatok ami minden könyvben bennevan! Nagyon jó történet! Végre egy olyan könyv ami nem csöpög a szerelemtől! Mondjuk arra nem jöttem rá, hogy aki több métert zuhan egy fáról, az hogy élheti túl néhány törött csontal... na mindegy ez maradjon rejtély! :DMindenkinek ajánlom! ^^ Azoknak is ajánlani tudom, akik nem szeretik a horrort vagy a thrillert. Ez a könyv nem sorolható egyik kategóriába sem. Azon meglepődtem, hogy van több része is, mert a vége annyira befejezettnek tűnik, hogy azt gondoltam ennyi volt. De remélem a többi része is ilyen izgalmas lesz! Ezt is egy nap alatt kiolvastam annyira jó volt! Már alig várom, hogy a kiadják. :D

Tartalom: 5/ 5

Szereplők: 5/ 5

Megjegyzés: A következő rész címe: From Bad to Cursed.

Részlet a könyvből


Innen rendelhető meg:
PUHA