-Cuki edzőterem. Kéne otthonra is ilyen. – mondtam
mosolyogva, ahogy kinyílt az ajtó és megpillantottam a termet. A falak fegyverekkel
borítva a padlótól a plafonig. Különböző gépek a terem bal oldalán, box zsákok
és egy hatalmas küzdőterület a jobb oldalon. Egyenesen a küzdőterület felé
indultunk.
-Rendben. Mik a szabályok? Az nyer aki először két vállra
fekteti az ellenfelét? – kérdezte Mr.Önelégült mosoly.
-Hol vagyon az oviban? Addig ütjük egymást amíg ki nem dől
az ellenfél. Ne is számítsatok könyörületre, és ne siránkozzatok, ha elverünk
titeket. – mondtam egyenesen a meglepődött képükbe. – Na akkor ki száll be?
Mert mi készen állunk. – mondtam, miközben alapállásban helyezkedtünk el Ellel.
-Én tuti benne vagyok! – mondta Diego.
-Rám ne is számítsatok. Én nem becsülném le a főnökök
lányait. – mondta fejcsóválva Louis. A csapat esze!
-De mivel kiegyenlített harcnak kell lennie, nekem muszáj
beállnom. Ha jól gondolom. – mondta fejcsóválva Henry.
-Ne fogjátok vissza magatokat, ha kérhetném és akkor mi se
fogunk szórakozni. Mindent bele fiúkák! – intettem feléjük.
Több se kellett azonnal bele lendültek a harcba. Hála az
égnek nem becsültek alá minket. Mindketten jó harcosoknak tűntek, de ez nem
lesz elég arra, hogy legyőzzenek minket. Amint Henry odaért Ellhez, ő azonnal
egy köríves rúgással indított és utána jöhetett is a lábsöprés. Henry azonnal a
földön és jöhetett a kiütés. Ell nem finomkodott, de azért vigyázott, hogy ne
törje el semmijét. Túl csini pofikája volt. Henry észbe sem kapott és máris
kiütötték. Ez van. Közbe ideért az én ellenfelem is. Mivel el akartam nyújtani
egy kicsit a harcot ( és nem egy ütésből kiütni), hogy jobban fájjon neki,
ezért egy villámgyors oldalrúgás sorozattal kezdtem. Engem nem érdekelt, hogy
eltöröm-e valamijét. Ezután jöhetett a válltörő rúgásom, utána közvetlenül
kirúgtam alóla a lábát és már lovagló ülésben is ültem rajta. Még arra se volt
ideje, hogy védekezzen. És elkezdtem püfölni azt a csinos kis pofiját.
Megérdemli, mert felbosszantott. Addig ütlegeltem, amíg el nem vesztette az
eszméletét és ráadásnak, kapott még egy jó nagy ütést.
-Anett nyugi. –jött felém Ell megnyugtatóan. Tudta, ha dühös
vagyok, akkor az áldozatnak káput. –Nem akarod megölni, úgyhogy szállj le róla
és nyugodj meg.
-Kérek egy boksz zsákot és megnyugszom. – álltam fel és
indultam el a terem bal oldala felé, ahol a zsákok voltam. Amint odaértem
elkezdtem sorozni az egyik zsákot. Folyamatosan váltottam az ütés és
rúgáskombinációkat addig, amíg a zsák szét nem ment. Csak ennyi kellett és
lenyugodtam. Megfordulva szembesültem apám csodálkozó tekintetével. Mintha a
többiek nem csodálkoztak volna. Amíg püföltem, addig Henry is magához tért és
elismerően bólintott. Louis a bátyja mellett térdelt és törölgette a vért az
arcáról. Tuti, hogy eltörtem néhány bordáját, a vállának semmi baja, mivel nem
sikerült olyan jól a rúgás és az arca is rendben lesz amint összeforrt az orra.
Upsz, lehet hogy egy kicsit túlzásba estem? Jött felém Ell fejcsóválva.
-Már megint? Neked mi bajod van az orrokkal? Mindig eltöröd
az orrát annak, akivel megküzdesz.
Leszokhatnál erről. És a zsáknyúzásról is.
-Jólvan na! Lehet, hogy egy kicsit túlzásba estem, de
igyekeztem visszafogni magamat, hogy nehogy… – kezdtem volna bele a
mondandómba, amikor Louis odajött és félbeszakított.
-Egy kicsit túlzásba? És visszafogtad magad? Ti nem lányok
vagytok, hanem két gyilkológép!
-Mi figyelmeztettünk titeket. –válaszoltam a legnyugodtabb
hangomon. Jól esett egy kis bunyó. Jót tesz a közérzetnek.
-Oké emberek! Nyugalom. Igazatok volt, amikor
figyelmeztettetek minket. Bocsánatot kérnék Diego nevében is. Bár ezt nem fogja
beismerni, ahhoz túl makacs. Köszönöm Ella, hogy visszafogtad magad. Ilyen jó
harcossal még nem találkoztam, mint te. – fordult Ellhez. – Anett te pedig
annyira brutális vagy, hogy ezt még egy férfiból se nézném ki, nemhogy egy
fiatal lányból. És ezt bóknak szántam! –nézett rám.
-Semmi probléma. Most már hihettek nekünk és bocsánatkérés
elfogadva. – mosolyogtam rá Henryre.
-Igen, szent a béke. – zárta le a témát Ell.
-Na, ha ezzel megvolnánk, Louis vidd Diegot a gyengélkedőbe
és addig Henry beszámol arról a halaszthatatlan dologról, amit elhalasztottunk
egy kis kakaskodás miatt. – zárta rövidre a beszélgetést Seung Hyun.
-Gáz van. Koh bandája megtalálta a gyártelepen a
fegyverraktárt és mindenkit megöltek kivéve Lindát, mivel neki sikerült
meglépnie. Most ide tart, de kerülőutakon jön. Holnapra itt kell lennie. De ami
még rosszabb, hogy nincs fegyvermuníciónk. – számolt be a hírekről Henry.
-Ez nagy baj. Ott volt az összes fegyver ami nem nálunk van.
– mondta apa elkomorulva.
-Azt hiszem, hogy telefonálok egyet. – néztem Ellre. Tudta
mire gondolok, úgyhogy bólintott. – Kérhetnék egy telefont? Az enyém otthon
maradt.
-Persze. Itt az enyém, - nyújtotta felém a mobilját Henry.
–de kit hívsz?
-Majd megtudjátok! Kösz. – vettem el a mobilt.
Már fejből tudtam Santiago számát. Hát igen… egy kicsit
sokat hívtam mostanában. Harmadik csengésre fel is vette.
- Digame soy Santiago. –szólt bele a telefonba. Mostanában
mindig spanyolul veszi fel a telefont.
-Hola! Soy Anett.
-Hola angelita! ¿En que puedo ayudarte? [1]
-Abban segíthetsz, hogy kéne elég sok fegyver. És lehetőleg
gyorsan kéne.
- ¿Cuántos quieres?[2]
-Úgy 100 darab pisztoly, gépfegyver, távcsöves puska, sok
gránát. Azt hiszem, hogy ennyi.
-¿¿¿Cuántos???
-Igen, jól hallottad százat mondtam.
-¡Joder! ¿Por qué necesita tantas armas?[3]
- Nem nekem kell hanem az apáméknak. És ne picsázz itt
nekem! Tudom, hogy meg tudod szerezni.
- ¿Cuánto urgente es?[4]
- Ha nem lenne sürgős akkor nem mondtam volna, hogy gyorsan
kell!
- Mañana te llamaré ¿vale?[5]
-Jó, akkor várom a holnapi hívásod.
-Saludos a Ell.
-Vale… se lo digo y ella también te dice que salutos.
-Hasta luego – köszönt el
-Chao – és letette. Mindenki bambán nézett rám, kivéve Ellt.
-Santiago üdvözöl. – fordultam Ell felé.
-Kivel beszéltél? És mióta tudsz te spanyolul? –kérdezte
döbbenten apa.
-Santiagoval. Ő egy haverunk, fegyverkereskedő. Ő szerez meg
nekünk mindent. És azóta tudok spanyolul, amióta Santi megtanított. És holnap
visszahív, hogy mit intézett a kérésem ügyében. Nálam maradhat a telefonod? –
fordultam Henryhez.
-Persze.
- Köszi. Addig is mit csinálunk?-kérdeztem apát.
- Helyrepofozzuk Diegot utána tervezünk, hogy hogy legyen a
továbbiakban.
-Király! Akkor mehetünk is ugye? – néztem mosolyogva apára.
Megfordult és elindult kifelé. Meg se fordult, hogy követjük-e, csak ment egyenesen
és szótlanul. A búvóhelyük eléggé nagy volt. Ha nincs velünk valaki, akkor
biztos, hogy eltévedünk. A folyosórendszere olyan volt, mint egy labirintus.
Néhány perc után apa megállt és hátrafordult.
-Lányok, ti menjetek Diegoékhoz, mi is mindjárt megyünk,
csak hozunk kötszert. Menjetek egyenesen a következő elágazásig és ott
forduljatok jobbra. A másodi ajtó lesz az, a folyosó bal oldalán.
-Rendben apa, de siessetek. – mondtam és követtem az
utasítást. Gyorsan odaértünk az elágazáshoz és elfordultunk jobbra. Amikor
odaértünk a zárt ajtóhoz meghallottuk Diego hangját. Ezek szerint már magához
tért.
-¡Esa puta de mierda me rompio la
nariz![6] – mondta dühöngve spanyolul az öccsének Diego. Ez le
mert hülye kurvázni? És még csodálkozik, hogy eltörtem az orrát?
-¡Tranquilizate![7] –próbálta megnyugtatni Louis. Gyorsan bekopogtam,
mint ha most értünk volna oda.
-Gyere be! – szólt ki Louis. Kinyitottam az ajtót és
beléptünk a szobába.
-Látom már magadhoz tértél. – mondtam mosolyogva Louis
gyilkos pillantását figyelmen kívül hagyva. – Én mondtam, hogy elverünk
titeket.
-És nem hittünk nektek, de azt várhatod,hogy mikor kérek én
bocsánatot! És különben is! Hol a francban tanultatok meg így verekedni? Ilyen
gyorsan még nem vertek el… és főleg nem lányok.
-Linda is elvert téged a múltkor – lépett be kopogás nélkül
Henry, a kezében egy elsősegély dobozzal.
-Igen, de azért mert ez a barom megfogta a barátnőm seggét!
–mondta Louis.
-Mit tehetnék? Nagyon bueno segge van! – vitatkozott Diego.
Mind a három fiú elnevette magát ezen.
-Na jó, lássuk el Mr.Törött orrút! Még sok dolgunk van.
–mondtam Henryre nézve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése